Gergő blogol

Nem is akarok senkit untatni a szokásos szófosásommal:

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Nekem ennél szebb ajándék nem is kell, mint azok a hozzászólások (külön kiemelném Jani823, klarky és Mirkó királyfi bejegyzését), amiket sokszor kaptam Tőletek. De gio és  v011 kommentjeit is köszönöm, valamint azt is, mikor kicsit több, mint egy hete megzuhantam és _Phoenix_ tartotta bennem a lelket, mikor felhívtam. Köszönöm!

Jose Feliciano: Feliz Navidad

Az Index egyik legnagyszerűbb videósorozatával zárom posztomat, ami egyben itt tekinthető meg: Sherwood Blues.

Tavaly én ott voltam ezen a rendezvényen az ország másik végéből, vittünk nekik  Ágival egy autónyi cuccot. Az pedig itt látható: Karácsony a hajléktalanerdőben.

Egy Volvo 940 Turbóval (nem dízel természetesen), kényelmes, fűtött, deréktámaszos ülések és beépített autószerelő, hátsókerékhajtás.

Cyndi Lauper: I Drove All Night

I had to escape
The city was sticky and cruel
Maybe I should have called you first
But I was dying to get to you
I was dreaming while I drove
The long straight road ahead, uh, huh

Could taste your sweet kisses
Your arms open wide
This fever for you is just burning me up inside

I drove all night to get to you
Is that alright
I drove all night
Crept in your room
Woke you from your sleep
To make love to you
Is that alright
I drove all night

What in this world
Keep us from tearing apart
No matter where I go I hear
The beating of your heart
I think about you
When the night is cold and dark
No one can move me
The way that you do
Nothing erases the feeling between me and you

I drove all night to get to you
Is that alright
I drove all night
Crept in your room
Woke you from your sleep
To make love to you
Is that alright
I drove all night

Could taste your sweet kisses
Your arms open wide
This fever for you is just burning me up inside

I drove all night to get to you
Is that alright
I drove all night
Crept in your room
Woke you from your sleep
To make love to you
I drove all night... to hold you tight

Ott tartottam, hogy a múlt hét hét napjából kettőt dolgoztam le addig. Utána csütörtökig sikerült még kettőt. Csütörtökön nagyon kedves volt velem Kulbant, állandóan dícsért. Viszont említette, hogy pénteken nem lesz számunkra munka. Persze a hülye Petr bement pénteken is, és még ő volt felháborodva, hogy 6:50-kor elüldték:) De visszatérve a csütörtökre: egy órával a vége előtt eljöttem a munkából, mert a gépem kb. ötpercenként elromlott. Ezt megunva odamentem Kulbanthoz (előtte küldött haza egy csajt), hogy amennyiben nincs szükség rám, haza is tudok menni. Azt mondta, oké, megértem, tényleg nem volt sok munka, nekem is már kínjában adta azt, amit. Egyébiránt a számomat elkérte Kulbant, ha szükségük lesz emberre hétfőn, akkor ők hívnának, nem az ügynökség. Ez nem történt meg.

Legalább volt időm bemenni az ügynökségbe és érdeklődni, hogy mikor fizetik ki a pénzem, amit már egy hete ki kellett volna fizetniük. Megjegyzem, azóta sem kaptam meg a pénzt. Azt azt követőt igen. Állítólag holnap érkezik a hiányzó összeg: kíváncsi leszek...

Az autó biztosítóját, úgy tűnik, meg tudjuk oldani. Bár, ha arra gondolok, hogy mennyire nem voltak korrektek, akkor lesz még vele fejfájás.

Múlt csütörtök óta egy percet sem dolgoztam. És kezd emiatt körvonalazódni az elképzelésem. Januárban megkérdem az ügynökséget, hogy tudnak-e elég munkát adni vagy sem. Amennyiben nem és a _Phoenix_-féle meló sem jön össze, akkor januárban (de legkésőbb februárban) haza fogok menni. Most biztos csalódást okozok sok olvasómnak (a hülyéktől újra várom a "nem kellesz Angliába", "szar vagy ide" jellegű hozzászólásokat), de az a helyzet, hogy kurvára egyedül vagyok itt, ha nem így lenne, sokkal könnyebb lenne. Ez is egy szempont. És elég fontos.

Olyannyira, hogy szerdán meg is zuhantam kicsit, mert rendeltem a Saabhoz egy könyvet és Gáborral küldettem el a pénzt a PayPal-ján keresztül. Este tudtam meg a címet, hogy hová küldje, de őt reggel négykor behívták dolgozni, akkor nyomban el is küldte a pénzt, én dolgoztam, mire megláttam az e-mailt, már elküldték a könyvet. A címemet ebay-en nem változtattam meg. Így a könyv a tesómékhoz érkezett. De a lakótársai (a szlovákiai magyar pár) visszaküldték a feladónak. Akinek meséltem, az nem hitte el. A legrosszabb az, hogy a tesóm sem állt ki mellettem, szerinte ez a rendes ügymenet ebben a helyzetben (mert nekem semmi közöm már ahhoz a lakáshoz). Amikor anyukámnak meséltem, baromira elkezdett zokogni. De azt hiszem, erről kár is többet mondanom. Mindenesetre köszönöm _Phoenix_-nek, hogy tartotta bennem a lelket, mikor felhívtam.

Aztán a lakás sem ideális. Azt csak megemlítem, hogy tegnap 13.7 fok volt a szobámban (most is 15.2 van), de ezt megszoktam otthon, ahol a háznak gyakorlatilag nincs hőtartása. De állandóan attól rettegni, hogy mikor kapcsol le a villanyóra, nem igazán akarok, mert nem mindegy, hogy 13-ról vagy 20-ról kezd csökkenni a hőmérséklet. Ugyanis hiába magyarázom neki, hogy töltse fel rendesen, mert ha mínuszban van, akkor drágábban számolja az áramot, de nem tudom, min csodálkozom, mikor ugyanígy hiába magyarázom egy "mónikasón-győzikén-valóvilágon" kikapcsolódónak, hogy tankoljon abba a kurva autóba, mert ha mindig kétezerért tankol és csak ezért indítja be az autót és megy négy km-ert, akkor kurva drága a benzin...

A lakótárs is csinál furcsa dolgokat. Az utóbbi két napban 15 fontot adtam neki, mert nincs pénze. Pedig hét éve itt él. Aztán mindig fuvaroztatná magát, volt olyan, hogy naponta kétszer is vittem valahová. Mikor mondtam neki, hogy nem vagyok taxis és bankautomata, akkor mondta, hogy kevés a heti hatvan font lakbér, menjek máshová, mert nyolcvanat szeretne. Ezért senki nem fog nyolcvanat adni, nem mindenki bírja (és akarja ennyiért) a 13-15 fokot. És felettünk valami hihetetlen cigányok lakhatnak, simán kiöntik a forró olajat, konyhai maradékot az ablakon, ami a mi ablakunkon is csorog szépen lefelé...

Már gyakorlatilag itt lakik két haverja is (kurva hangosak) és rossz azt látni, mikor gyakorlatilag alig veszek kaját és abból ők is esznek. Naponta kétszer eszem, említésre sem méltó mennyiséget. Egyszerűen nem kívánom.

Utolsó rendes posztomat látták, köszönöm a figyelmet, az új évig automatikus posztok fognak megjelenni. Utána összegzem az otthon töltött időt és az utat is, amennyiben túléljük:)

Tegnap és ma is dolgoztam, egyik alkalommal sem küldtek haza. Érdekes, nem voltak olyan nehezek ezek a napok, viszonylag sokat dolgoztam ülve.

Délután nagyon nehezen vettem rá magam arra, hogy az arcomhoz emeljem a telefont és felhívjam az autó biztosítóját. Andornak küldtek egy levelet, amire nem válaszolt (lehet, hogy nem is kapta meg), ez a baj. Elméletileg van egy kis remény arra, hogy minden stimmeljen. Hihetetlen, hogy amikor az ember azt hiszi, hogy na most talán jó lesz, valami mindig történik. Ha nem sikerül elintézni jövő hónap előtt, mindenki mormoljon el egy imát, hogy ne legyen semmi baja az autónak (bár eddig örültem volna neki, ha kiderül valami). De megcsinálom. Igaz, hogy Ági kiutazását úgy majd halasztani kell. De megpróbálok valamit kitalálni, hogy az ügynökséggel a kapcsolat továbbra is jó maradjon. Pl. elképzelhető, hogy veszek pár embernek valamit karácsonyra, akár egy csokit is. Ugyanezt megpróbálhatnám a cégnél is. Elég parasztos, de ez jutott eszembe. Még nem jutottam dűlőre önmagammal.

Holnap is megyek gürcölni, ha az a nap is megvan, akkor nagy vész nincsen.

Azt hiszem, most nem fogom a napjaimat egyenként leírni. A lényeg, hogy az összes munkanapon dolgoztam a héten, egyszer sem küldtek haza. Bár volt egy necces reggel, mikor az utolsó maradtam és a főnök (Kulbant) nem nagyon tudott munkát adni, mondta is, hogy nincs szüksége rám. Érdekes ez, mert előző nap kezdett egy új srác, aki ekkor is ott volt. Végül, becsületére legyen mondva, maradhattam, ahogy említettem, a végéig.

Az autó is visszajött a táppénzről szerdán, örülök, nagyon szép hangja van a motornak, simán kenterbe veri a tesóm lakótársának Golf V-ösét, amire először (és másodszor is) azt hittem, hogy dízel, pedig nem).

Viszont karácsonyra hazamegyek. Az is segített ebben a döntésben, hogy egy kicsit besokalltam az angolokból (és hiányoznak a jó kaják, valamint szükségem van kozmetikusra és masszőrre is). Akinek van elég bőr az arcán, az jöhet a nagyképű dumával, de az a helyzet, hogy ennyi hülyeség nem történhet véletlenül. Én is csinálok hülyeségeket, de ez már gáz. De minek is magyarázkodom, otthon ezekért a dolgokért nem csak megkúrnak valakit, hanem fel is négyelnék.

Az első hülyeség szerdán történt, bementem az ügynökséghez, mert hétfőn nem kaptam meg a taxipénzt. Várakoztam. Nem keveset. Miközben az, aki megígérte, nem messze beszélgetett, mikor a titkárnő hívta, azt mondta, nem ér rá. Mostanában elég visszafogott, különösen illedelmes, aranyos fiú vagyok, de csak kijött belőlem egy kis kurvaanyázás, bazmegolás (úgysem értik). Már a titkárnő mondta azt, hogy ez nem korrekt (meddig tart odaadni húsz fontot, tíz másodperc?). Aztán már más is odajött, a főnök is, nemsokára Mark is (ő ígérte). Minősíthetetlen hangon elkezdett velem - már majdnem - kiabálni, hogy hétfőn nem volt benn, mert a felesége kórházban volt. Mondtam neki, hogy engem nem érdekel a hétfő, itt vagyok most is, nem ez a gond, de mennék, hadd ne harcoljak már a saját pénzemért. Odaadtam neki a számlákat, le is baszott, mert visszafelé is taxival mentem haza. Nem tudom, mit gondolt, kiugrasztott az ágyból (miközben megmondtuk nekik, hogy nem tudunk aznap menni), étlen-szomjan indultam munkába, időm sem volt megnézni a buszokat, meg minek is. Mondtam is neki. Meg, ha már rám mindig lehet számítani, akkor én is számítanék a megígért dolgokra.

Biztos kellemetlen volt neki, hogy a főnöke lecseszte, de nem mondta nekem, hogy ez az ő saját magánakciója és ezt a pénzt a saját zsebéből fizeti ki (nem is érdekel). Nagy duzzogva elment egy automatához és odaadta a pénzt. Ekkor már lehiggadt, kérdezte, mi van a kocsival és ha jó lesz, szóljak be másnap és amennyiben van munka, adnak hétvégére. Mondtam neki, hogy elhiszem, hogy vannak problémái, de ez nem egyedi eset, másnak is vannak, pár mondatban elmeséltem neki, hogy jártunk szeptemberben és gyakorlatilag az utcáról jöttem vissza (erről később). Megnyugodva, kezetfogva váltunk el, még elmondtam neki, hogy nem akartam én problémát okozni.

A másik eset pénteken történt, be akartam menni az ügynökségbe a szabadságot elintézni, de poénból megnéztem a bankszámlámat, mert a tesómnak vissza akarom adni a pénzét. Megdöbbenve láttam, hogy a hét ledolgozott nap béréből mindössze egy érkezett meg (igaz, egy pedig egy hétre rá fog, de öt munkanap elveszett). Ott már találkoztam két litván munkatársammal, akik ugyanígy jártak. Aztán kiderült, hogy a cégnél, ahol dolgozunk, valami idióta elhagyta (!!) a belépőkártyáinkat és ezért nem jött fizetés.Ott elkezdtek panaszkodni a litvánok, hogy nincs pénzük. Mondtam nekik, hogy ez egyáltalán nem egy bonyolult helyzet és pár mondatban vázoltam a szeptembert. Azt mondták, ha velük történt volna ilyen, már rég leléptek volna innen:)) Úgy tűnik, engem tényleg megerősített és innen lesz szép nyerni. Egyébként az egyik kisfőnökömnek is elmeséltem, csak nézett. Visszatérve az ügynökségre, megígérték, hogy segítenek, délután fel is hívtak, hogy a pénz a számlánkon lesz kedden (állítólag megtalálták a belépőkártyákat).

Még az autóbiztosító is próbál kicseszni velem, de várom, hogy az agyvizem normális hőfokra hűljön, hogy első körben felhívjam őket...

Most hétvégén nem dolgoztam, amit nem is bánok azért. Nem szóltam be csütörtökön, hogy jó az autó, csak a péntek esti beszélgetéskor mondtam nekik. Bízom benne, hogy a jövő héten legalább öt napot le tudok húzni. De jobb lenne hetet.

A lakást megoldottam, a gyerektől nem kérem vissza a kauciót (hatvan font) és nem is lakom le, ha elmegyek majd. Ennyibe kerül az itt nem töltött majd' két hét. Az útról többet nem írok, majd esetleg utána.

És januárban visszatérek és küzdök, mert erről szól ez a kurva élet..

Nagyszerű szülinapi ajándékot kaptam most, hogy a Saab letérdelt és táppénzre vonult (ideiglenesen nem is lakik itthon), hurrá, megint szerelünk, annyira belejöttem, de a kezét törném le annak, aki nem tartja karban az autóját. De most a szerelés miatt megbocsátok. És buszozom:)

Szombaton dolgoztunk a DHL-nél, természetesen a nevünk megint nem volt a listán, ilyenek ezek, engedtessék meg nekem, hogy lehülyézzem őket (már írtam arról, mikor normálissal találkoztam...). Egy baromi nagy hibát fedeztem fel a raktárban, a főnök kérdezte is, hogy megyek-e másnap. Munka után történt az autóval a gond, de hazamentem vele, vagyis "aranykezű" Gáborhoz, tesóm lakótársához.

Este Petr lemondta a  másnapi munkát. Azt mondták, oké. Egyébként reggel héttől délután egyig dolgoztunk volna, csodákoztunk is, mert nem így van ott a munkarend. Dehát mindegy is, mert lemondtuk. Azért reggel hívtak, hogy el kellene menni a DHL-be, de tudják, hogy rossz az autó. Mondták, hogy menjük Petr-rel taxival. Mondtam nekik, hogy gondolkodtunk rajta előző nap is, de az tuti negyen-ötven font oda-vissza, nem vállalom. Azt mondták, kifizetik. Kérdeztem, hogy mikor végzünk, ha most mennénk, és a válasz az volt, hogy kettőkor. Megjegyeztem, hogy nem nagy biznisz három-négy órára taxival menni, de nem hatotta meg őket. Petr-t nem lehetett elérni, de azt mondták, hogy: "Görgöli, mindenképpen kellene menned!" Így rendeltek nekem egy taxit és elmentem három és fél órát dolgozni (jó, hogy csak ennyit, mert nem ettem és nem is ittam semmit). Persze, megint adták magukat, ott volt a nevem a listán reggel hattól (akkor újra: eredetileg reggel hétre hívtak, holott ilyen nincs, de mindegy, mert ezt is lemondtuk...). Ott számítógépen dolgoztam, de nem éreztem úgy egyáltalán, hogy én ott annyira hiányoztam volna. Történt érdekesség is, a mamám apukámmal (inkább őt sejtem emögött) küldetett ötvenezer forintot. Nagyszerű, most én érzem magam úgy, mint mikor a tesóm Angliába költözése előtt mondtam a másik mamámnak, hogy adjon pénzt neki és kapott is kétszáz eurót. Akkor mondta a tesóm, hogy: "Úgy örülök, már biztos nem lesz gond, nagyon jól jött ez a pénz." Én is örültem neki nagyon.

Hétfőn az egészségügyi termékeket előállító cégnél húztam az igát a présgépen, nem küldtek haza. Utána bementem az ügynökségbe, hogy kifizessék a pénzt, de a menedzser, aki ígérte, nem volt benn. De azt mondták, ha megígérte, ki is fogja fizetni (kíváncsi leszek).

Ma is ugyanott dolgoztam (november elseje óta), megint a présgépen, de sokat álltunk is, akkor takarítottunk. Ma sem küldtek haza, juhé! A nap végén megkérdeztem a főnököt, hogy menjek-e, most lebaszott, hogy ne kérdezzem ezt állandóan (csak gondoltam, ha az ügynökség nem hív, udvariasan megkérdem), hanem menjek.

Más: Reggel épp rápillantottam az e-mailjeimre és olyat láttam, amin egész nap gondolkodtam, hogy biztos álmodtam. _Phoenix_ nevű kommentelőm írt e-mailt, konkrétan ezt:

"Üdv

Az lenne a kérdésem, hogy ha a közeljövőben (1-2 hónap) lenne munka, ahol melózok, akkor érdekelne? Valszeg kamionos meló lenne. Én Swindonban lakok, ez kb másfél-2 órányira van Londontól nyugatra. A munka még innen kb 25-30 percre van, szval nem vészes. A lakhatásban az elején tudunk segíteni, amíg találsz magadnak valami megfelelőt.
Ez az egész abból jött, hogy az egyik srác valszeg (nem 100%) le fog lépni januárban.
Azért gondoltam rád, mert tudom, hogy szükséged van munkára és éppen ezért jól teljesítenél, nem úgy mint ez a sofőr.
Valószínűleg egy ERF 3 tengelyest vezetnél. Ez egy állateledellel foglalkozó nagyker. Mi (targoncások) állítjuk össze a raklapokat, amit el kell szállítani Wales és Southampton között elég sok felé.

Mostmár megvan az email címem, ha kérdésed van, akkor nyugodtan írj. Ha többet tudok, majd írok.

További szép estét.

Zotya"

Baromira megörültem neki, épp az előbb beszéltünk egy laza negyvenkét percet, nagyon rendes gyerek benyomását keltette.

A napokban megtudtam, hogy fenyeget a volt landlordom, mert képeket tettem róluk az iWiW-re. Kiutasíttatna az országból és dutyiba dugatna (ezt meg hogy), mert rontom a hírnevét, de azt hiszem, ezt igazán ő teszi magának. Mindegy, levettem a képeket, de egyre inkább azon vagyok, hogy be kellene perelni, de erre idő- és energia hiányában még csak terv van. És valószínűleg kap egy honlapot az ügy, ahogy az akkori utcára kerülős írást is frissíteni fogom. Iridium sokat segített anno, kár, hogy eltűnt.

Ez a kép még akkor készült St. Albansben, mikor a Bread Shopba mentem interjúra Norbival (a watfordival).

Tegnap reggel találkoztam Ziaddal, de már végzett is, ugyanis behívták éjszakára is a reggeli műszakja után. Tegnap sem volt Kulbant, így végig tudtam dolgozni a napot a nyugalom szigetén.

Ma megérkezett Kulbant, tőle szokatlanul kedvesnek tűnt, nem tudom, talán megdugták. Megint végigcsináltam a napot, hihetetlen, gyakorlatilag ügynökség nélkül. Viszont ma jött ki rajtam a késői fekvés és korai kelés, mert alig éltem az utolsó órában. Már ágyban kellene lennem, mert holnap is megyek, négykor kelek.

Így holnap írom meg a lakásmizériát, mert az élet zajlik. Sajnos mindenkinek mindig segíteni akarok, szopok is miatta rendesen.

12. 03.

Ma sem küldtek haza, háromnegyed egykor volt vége a műszaknak, örülök. Petr volt benn az ügynökségnél, és úgy tűnik, hogy holnap és vasárnap is dolgozunk a DHL-nél. Bár szerintem az egyik napot tuti törölni fogják. Két órája hívott az ügynökség, de nem volt nálam a telefonom. Ha fontos, úgyis keresnek majd.

Munka után lemostam az autót, odajött hozzám egy angol ötven-hatvan év körüli ember és megdícsérte a Saab-ot, hogy szép, nagyon tetszenek neki ezek. Mesélt egy turbósról, amivel tapasztalata volt.

Mostanában három prioritás van az életemben terítéken:

Az első az, hogy a tesómtól a Birminghambe költözés előtt kapott 500 fontot (ami anyukámék segítsége lett volna, de a tesóm olcsóbban megússza, ha neki eleve van fontja) visszaadjam. Jól haladok, a hétvégén adtam neki 200-at, most hétvégén kap még 200-at, a többit pedig valószínűleg a forintszámlámról utalom át a magyar számlájára.

A második az, hogy a Saab - bár köszöni, nagyon jól van - megkapja azokat az alkatrészeket, amelyek vagy a korából adódóan szükségesek vagy amúgy is cserélni kell egy autón, ha szükséges. Egy csomó fontos és csak nekem fontos alkatrészt kicseréltünk a héten, hogy az üzembiztosság (eddig nem volt vele gond) és az én lelkiállapotom elérje a kívánatos szintet. De erről bővebben majd később.

A harmadik Ágival kapcsolatos. Januárban fel kell készülnöm anyagilag a fogadására. Ettől és az akkori helyzettől függ, hogy én megyek haza, ő jön januárban vagy esetleg később jön-e.

A helyzet egyelőre nem kilátástalan, de nem is fasza.

11. 12.

Faszán elküldtek reggel hétkor a munkából. Hatkor kezdtem, az egyetlen ott töltött óra alatt voltam kb. négy helyen. Utána elmentünk az ügynökségbe, ahová délutánra volt időpontom, új cseh barátom, Petr meg akarta nézni. Ott nagy lebaszást kaptam a főnöktől, hogy nem követem az utasításokat. Nem mondtam semmit. Aztán elmentünk a saját ügynökségünkbe, kértünk munkát

Délután visszamentem „újra”regisztrálni, két órát ültem ott, de a főnök elfeledkezett rólam, így csak visszahívást ígért.

Késő délután hívtak az ügynökségemtől, hogy kapunk munkát vasárnap a DHL-nél, vigyem Petr-t is. Este még lemostam az autót a tizedikről:)

11. 13.

Szombaton nem dolgoztam, de nem bántam, mert annyira fájt a fejem, hogy az autóhoz alig tudtam lemenni gyógyszerért (nem nagyon hatott). Úgy volt, hogy átgurulok Norbihoz, de kihagytam.

11. 14.

Vasárnap dolgoztunk Petr-rel. Sok mindent nem csináltunk, egy géppel kellett dolgoznunk, de nem nagyon magyarázták el (nekem), hogyan is kell használni, remélem, nem okoztam kárt. Viszont elég sok dolgot elmesélt magáról, az Amerikában eltöltött éveiről, a félresikerült házasságáról, hogy a nők mekkora rohadékok lesznek a házasságkötés után. Mondtam neki, hogy én ezt „igen” nélkül is tudom, nem sok ellenpélda van rá.

A laptopom viszont beszart, mert még Lutonban leejtettem az ágyról és a töltőnél hiányzott egy csavar, ami miatt állandóan szétnyílt a gépház e kényes területen. Ekkor már szikrázott, nem is mindig töltött. Estére rövidzárlat is lett belőle.

11. 15.

Reggel hattól kettőig dolgoztam, csodálkoztam is (az eü. termékeket előállító cégnél). Munka után szervizekbe rohangáltam, az első helyen simán rámondtak egy alaplapcserét 65 fontért, ami annyira megviselt, hogy a menetirány szerinti jobb oldalon kezdtem közlekedni, de nem sokáig, mert szerencsére jöttek szembe:) Végül átmentem Norbihoz és bevittük egy helyre, ahol ingyenes hibakeresést ígértek. Megörültem, otthagytam. Segítettem neki ablakemelőt szerelni. Norbi baromi ügyes, évek óta szerel, többnyire autodidakta módon. Állítólag akkor kúrta fel magát igazán, mikor egy szerelőtől árajánlatot kért arra, hogy az egyik karosszériából a másikba mennyi lenne a komplett belső tér átszerelése. A szerelő két hetet mondott és szemtelenül magas árat. Ekkor Norbi kivett két nap szabadságot. És megcsinálta. Mesélte, hogy mekkora bizniszt lehet csinálni az ilyen autók megvételével, mint az övé. 280-ért vette teljesen ócskán és száz százalékig megjavította vagy kicserélte az összes alkatrészt (márkaszervizből, szenzorokat is, komplett diagnosztikája van az autóhoz), ami el volt romolva. Itt elég drágák a műhelyek óradíjai, az emberek nem vállalják, inkább eladják az autót. Norbi megcsinálja, nincs előtte lehetetlen. Elképesztő. Észrevettünk valamit a Saab-on, de a szereléseket majd egy autószerelős posztban mesélem el, hogy a buta kommentek oda menjenek.

11. 16.

Kedden frankón elküldtek a cégtől fél tíz előtt. Gyorsan el is mentem venni az autóba egy kábelt, négy és fél font volt. A lakótárs ámokfutásáról még írok később.

11. 17.

Szerdán reggel hatkor (!) három embert küldtek haza, nekem esett szarul.. Utána kb. fél órát ültem, mert addig nem akadt munka számomra, a többiek néztek is, nem jó érzés. Végül kettőig maradtam. Este fél tízkor jön az SMS az ügynökségtől, hogy ne menjek reggel, hívnak reggel hét körül, ha mégis. Szerencse, hogy Petr hívott emiatt, így vettem észre, mert este hatkor már aludtam.

11. 18.

Reggel hívtak, hogy azonnal menjek, nyolc előtt tíz perccel már ott is voltam. A főnök azt mondta, mehetek másnap is. Este hívott az ügynökség, hogy nincs munka, hiába mondtam, hogy azt mondták, lesz. Viszont azt mondták, hogy mehetek a DHL-be kilencre, ha hétkor hívnak.

11. 19.

Hívtak. Mentem, a géppel ellenőriztem a készletet. Persze Petr-t is hívták, de nem tudták elérni elment a céghez és szükség is volt rá. A főnök kérdezte is, miért nem ment előző nap. Ez ám a szervezés. Angol hülyék, hülye angolok. Hála az autónak és Petr-nek, lett munka hétvégére. Este vettem egy vízforralót teakészítésre, mivel egy sima kancsó négy font, ez pedig 4.78 font volt.

11. 20.

Petr-rel nyomtuk a melót a DHL-nél. Most elég jól elmagyaráztak mindent, most Petr balfaszkodott. Munka után hívott az ügynökség, hogy mégsem lesz munka vasárnap, de majd hétfőn reggel hívnak, hogy mehetek-e kilencre.

11. 21.

Így vasárnap pihentem, akkor mentem el netkávézóba, de el is jöttem hamarabb, mint terveztem, mert egy csomó cigány szállta meg a helyet és itt is hangosak. Az ott dolgozó faszit is állandóan ugráltatták, a szaguk is ugyanaz, mint otthon. Utána az Aldiban nagyon jó munkavédelmi cipőt vettem. Korábban a fagyasztóban használt csizmát használtam, de az nem praktikus, volt már, hogy majdnem elestem benne, mert nagy is rám. Ez pont jó és baromi kényelmes, olyan mint egy sportcipő, fel tudok húzni szűkebb nadrágot is hozzá. Ugyanúgy acélbetétes, csúszásgátlós, olajálló, áramütés ellen szigetelt, jól néz ki és csak 16 font volt. Más kérdés, hogy egy hét múlva a feléért láttam ugyanott, de a méretemben már vásárláskor is csak egy darab volt, így nem bános, azóta mindig ezt használom munkában, akkor is, ha nem kell munkavédelmi cipő, olyan kényelmes.

11. 22.

Már régen cseszett ki velem az ügynökség, már hiányoltam is, hétfőn ez is megtörtént. Azt ígérték, hogy reggel hétkor hívnak. Fel is keltem, ettem, fürödtem. Háromnegyed nyolckor SMS-t is írtam, mehetek-e. Negyed tízkor hívtak, hogy miért nem vagyok ott. Azonnal indultam. Ott volt a faszi az ügynökségtől, egyből „hellógörgöliháuárjú”-val indított. Gyorsan becsekkoltam, közben odaszúrtam egy félmondatot, hogy vártam a megígért hívást. Azt mondta, semmi gond. Később is megszólított, menjek másnap is.

11. 23.

Úgy emlékeztem (határozottan), hogy reggel hatra kell mennem, de kilencre voltam beírva. Szerencsére nem szakadtam meg, a munkaidő nagy részében egy papírra írtam azokat a helyeket a raktárban, ahol nincs címke.

Sőt, este úgy tűnt, hogy szerződéses állásom is lesz. Az érzés húsz órán át tartott. Norbi (aki a tesómékhoz megy) akart a helyére benyomni, de másnap a főnöke besértődött, ahogy Norbi mondta: „beagonizált”.

11. 24.

Kilenckor kezdtem a DHL-nél. Alig dolgoztam, az elején pakoltam (két-három cipős dobozt egyszerre), utána géppel ellenőriztem a raktárkészletet. Este elmentem netezni a netkávézóba. Nem volt valami jó a felszerelés, a második fejhallgatót úgy odakúrtam a géphez, hogy reccsent. Egyébként ez egy pakisztáni környék, a két ott dolgozó pedig fekete. Ajánlottak egy harmadik gépet és plusz időt is. Mondtam, nem idő kell, azt veszek, ha akarok, nekem normális felszerelést adjanak. Végül a harmadik gép jó lett és fél óra pluszt is kaptam. Máskor már messziről köszöntek és mondták, ha bármi gond van, szóljak. Ez a beszéd.

11. 25.

Csütörtökön reggel az ágyból ugrasztott ki az ügynökség, hogy menjek a Salts Healthcare-be (ott gyártják az egészségügyi termékeket). Hétkor már ott is voltam. Végigdolgoztam a napot. Munka után bementem az ügynökségbe, hogy megkérdezzem, ha már arra jártunk Petr-rel, hogy megyek-e pénteken dolgozni. Azt mondták, hogy nem tudják, majd hívnak. Hát, ma 30-a van és azóta sem hívtak, de erről majd később. Viszont vettem a piacon hat CD-t: egy dupla ABBA válogatást (svéd autóba svéd zenét jegyében), két autózós válogatást és egy dupla hetvenes évekbeli válogatást. Valami döbbenetesen jók a számok, majd teszek is be belőlük egy párat.

11. 26.

Petr bement a céghez dolgozni, nekem ehhez nem volt arcom, de legalább átmentem Solihullba Norbihoz, tényleg nagyon igényes környék. Elmentem vele futóművet állíttatni. Mesélte, hogy kerékdőlést a márkaszervizben sem tudnak állítani. Találtunk egy specialistát, ahol 60 fontért beállították a futóművét szépen. Ott el is mondta Norbi az angol srácnak, hogy az angolok nem igazán szeretik karban tartani az autókat. Erre a srác azt mondta, hogy szeretnék, de a kormány elveszi a pénzt, jövőre az ÁFA 20% lesz. Mondtuk neki, hogy jöjjön el Magyarországra, mert ott 25% az élelmiszeren is és nekünk ez az Anglia kurva olcsó. Csak nézett. Viszont kérdeztük, hogy bántja-e őket a sok bevándorló. Azt mondta, hogy őket a kurva sok muszlim, pakisztáni bántja. Rossz látni, ahogy emelik a szar templomaikat és teljesen megváltoztatják a hazájukat.

Utána autót szereltünk. Később elmentem jelentkezni Norbi helyére egy étterembe (ez lett volna a szerződéses állás, de elkúrtuk az időzítést).

Elugrottam a számítógépemért is, mert még múlt hétfőn (11 napja!) hagytam ott. Egy másik boltban találtam meg és meg sem nézték, csak kamuztak össze-vissza. De azt mondták, másnapra megnézik és ha baj van, 50 fontért megjavítják. Elhoztam, odaadtam Gábornak, aki elektromérnök és bármikor szétszed és megjavít egy közös nyomócsöves dízelmotort.

11. 27.

Szombaton Petr-rel a DHL-nél húztuk az igát, már amennyire azt annak lehet nevezni:)

11. 28.

Vasárnap pihentünk, tesómat elkísértem vásárolni és utána délután autót szereltünk. Gábor megnézte a laptopomat és húsz perc alatt meg is javította, egy csavar esett ki és az okozta a rövidzárlatot. Ennyit erről.. Nem fogadott el pénzt, de eleve rosszabbra számítottam és adtam neki egy jelzésértékű tíz fontot.

11. 29.

Hétfőn bementem a Salts-ba, nincs nekem ehhez pofám (nem hívott oda senki), de végig tudtam maradni, azt mondták, menjek másnap is. Péter is ezt mondta.

11. 30.

Ma is végig ott voltam, Kulbant nem volt ott, megint a nyugalom szigetévé változott a cég. Végig maradtam, sőt Ziad, a kedvenc kollégám hívott magához dolgozni, annyira megörültem, hogy azt mondta, holnap is számít rám. Ez tök jó.

Mint látható, az elmúlt három hétben elég sokat dolgoztam.. És az is, hogy Petr-rel való kapcsolatom igencsak prosperál. Neki (jóban van az egyik sráccal az ügynökségnél, nekem is kér munkát, mert el tudom vinni) és az autónak köszönhetően csomó pluszmunkám is volt már.

Holnap, ha minden jól megy, megírom az új posztot. Egy része már megvan papíron.

Bocsanat, nagy a csond, de a gepem beszart, igy nem tudok irni. Dolgozgatok, nincs nagy vesz, viszonylag keveset erzem, hogy a fasz rossz vegen allok (bar meg igy is kb. hetvenharom es fel szazalekkal tobbszor, mint szeretnem). Elnezest az ekezetek hianya miatt.

Ma egy nagyszerű napom volt. Nem volt ott Kulbant, a közvetlen főnököm. Micsoda egy nyugodt nap volt! Ráadásul kiabál állandóan, főleg mikor keres valakit és baromira idegesítő, rikácsoló hangja van (a múlt hét legjobb momentuma az volt, mikor a nagyfőnök utánozva szólt vissza neki, ekkor mindenki mosolygott, lehet, hogy ezért lépett le, nehéz elviselni). Nélküle a zajszint ötven százalékkal kisebb, ezt Peti is megerősítette.

Volt egy kis megingás, mert a gép, aminél voltam, befejezte a munkát negyed nyolckor. Sajnos másik munkát kellett keresnem és a főnök először nem tudott adni. Aztán kerítettek valamit.

Később pedig egy lyukasztógéphez kerültem, és amikor visszavittem a kész termékeket az eredeti helyre (az üzem két szélső pontja között rohangásztam), akkor segítettem az elkészítésben is. Meg is szívtam, mert rám maradt az egész, én csináltam a termékeket és utána rohantam lyukasztani, maj vissza. Aki az előbbit csinálta, annak is két feladata volt. bár a kettő közt nála csak egy méter volt, de inkább beszélgetett a csajokkal. Ez akkor volt kellemetlen, mikor rám vártak, mert az általam elkészített dolgokkal volt még munka. Az utolsó óra rosszabb volt, mint az előző hét. Mindegy, legalább megint kettőig maradhattam.

Utána elmentem ahhoz az ügynökséghez, akiknél egy hónapja egy hétfői napon regisztráltam. Két nap múlva hívtak is, de akkor már a jelenlegieknél dolgoztam (akik, úgy tűnik, csalnak az órákkal, mert 7.66 órát fizetnek ki a nyolc és fél órára, ami azért annyi, mert benne van egy nem fizetett félórás szünet is). Ott kiderült, hogy a főnök hívott tegnap (ahogy egy hónapja is) és elég kellemetlen és egyben vicces szituációba kerültem: emlékezett rám és meg is említette, hogy hívott a regisztráció után szerdán és nem vettem fel (dolgoztam). Holnap munka után bemegyek hozzájuk, abban állapodtunk meg, elég korrekt volt.

Majd vettem egy pulcsit. Tegnap már kinéztem a kirakatban és bár utálom a kapucnis pulcsikat, de munkába jó lesz, de ha veszek hozzá egy alsót, szabadidőruhának is megfelel. Ja, 5 (öt!) font volt. Ennyibe egy normális alsógatya kerül.

Ezt láttam ma:

Ma is nyomtam a melót ezerrel, szerencsére egészen kettőig. Megint nem a közvetlen főnökön múlott (hanem rendes lengyelek adtak munkát kettőig), aki újabban a vége felé el-eltünedezik - úgy tűnik, a nagyfőnök (igazából műszakvezető) múlt héten lelépett, talán ezért. De ma is jutott bunkóság, mert egy ládát egy másikra tettem (óriási probléma) és odahívta Pétert, hogy elmondja nekem magyarul, hogy ezt ne tegyem. Utána azért elmondtam neki, hogy értek angolul, nem kell tolmács...

Viszont hívott az az ügynökség, ahová a jelenlegi előtt egy nappal regisztráltam be és akkor hívtak, mikor itt már pont dolgoztam. Azóta nem jelentkeztek, vissza nem hívtam őket, de holnap meló után feltétlenül bemegyek majd, megmutatom a jogsimat is, csomó sofőrös állásuk van, a főnöknek fel is csillant a szeme, mikor említettem neki (sajnos a címváltozás miatt nem tudtam megmutatni neki).

Már csak azért is, mert épp az imént beszéltem Balázzsal, aki befogadott bennünket a vészterhes időszakban. Ő a rendkívül korrekt, watfordi "fagyasztós" ügynökségnek dolgozik a mai napig, de már mint sofőr (furgonnal), és hét fontot keres óránként. Az furgonnal nem rossz azért (tényleg visszakapta a magyar jogsiját is, ekkora mázlistát!). Hátha tudnak nekem is adni valamit, ha már van B, BE, B1, B1E, C1, C1E, C és CE jogsim is + digitális tachográf:) Amennyiben lenne referencia, megnyílna az út a jobban fizető munkák felé. Ha már megyek, akkor hétvégére is kérek valami melót náluk.

Bizniszt kötöttem a lakótársammal: amikor tudom, elviszem munkába (7 km oda-vissza) és ő ad nekem kaját, mert kajáldában dolgozik. Nekem ez a kanyar egy  (max. másfél) font körül van, de egy-két kaját megspórolok naponta (van, amikor kettőt is hoz) és kajáért sem kell annyit autózni.

gio kommentelőm az előbb kérdezte, mi volt tegnap, úgyhogy már a kádból megkezdem a poszt írását, az olvasó az első. A válasz röviden: nem tudom.

Tegnap és ma sem volt ott a nagyfőnök. Odaadtam a közvetlen főnökömnek az irataimat és munka is volt, nem értem rá beszélgetni. Viszont megint elküldtek a műszak előtt (igaz, csak húsz perccel), elég kellemetlen volt, mert láttam, ahogy a főnök beszél egy csajjal, hogy menjen a helyemre, de a csaj nem akarta, hogy miatta menjek haza a vége előtt húsz perccel... Akkor tettem egy kísérletet arra, hogy megkérdezzem, miért kellettek az iratok, de több ember is kérdezgette a főnökömet és zaj is volt. Félreértette, azt mondta, hogy máskor már nem kellenek az iratok. Annyiban hagytam és elindultam.

A bankba, majd az ügynökségbe. Ugyanis nem érzékeltem a fizetés megérkezését. Arról nem is beszélve, hogy legalább nyolc óra nem is szerepelt a fizetési papíron. És azért elég gáz az is, hogy az éjszakát is minimálbérrel (???) fizeti az ügynökség, de legalább fizesse ki. Aztán a bankban felvilágosítottak arról, hogy megjött a pénz (171 font), de az autó biztosítója is levett múlt héten 177 fontot, ezért nem érzékeltem. Utóbbit nem értem, mert mikor szeptemberben kötöttük, levettek 165 font körüli összeget (valami kaució-szerűség is lehet benne), és igaz, hogy múlt hónapban nem vettek le, de úgy emlékszem, hogy Andor úgy állította be, hogy havonta vegyék le az összeget. Ez az összeg viszont két havinak sok, negyedévesnek kevés. Itt szeretnék _Phoenix_ kommentelőmtől segítséget kérni: azt hallottam, hogy amennyiben átjelentem az autó biztosítását Birminghambe (ugyanis az még watfordi), akkor változik a díj is év közben? Netán jó irányban? Mert állítólag városon belül is változhat...

Az ügynökségnél jól megvárattak (fáradt voltam és éhes), aztán kiderült, hogy tényleg nem volt egy nap kifizetve, de állítólag azért, mert a DHL-nél a vasárnap a hét első napja, ezen a héten megkapom.

Aztán vettem az egyfontos boltban konyharuhát (három darab egy font), tepsit, edényfogó kesztyűt, egy csomó édességet (mintha nem lenne két hétre való itthon).

Este fél kilenckor feküdtem.

Visszatérve a munkára, én is furcsállottam, hogy öt nap után miért kapnék szerződést, de Péter gondolta ezt, csak ott van három éve. Apropó, ma elárulta, mit csinált a Köztársasági Őrezrednél: kormányőr volt. Mégis otthagyta, mert rossz volt, nem mertem megkérdezni az okot, de gondolom, nem volt egyszerű Gyurcsányékat védeni és biztos őt is hazaárulózták rendesen.

Ma is dolgoztam, több feladatot is csináltam és szerencsére kitartottam kettőig, a műszak végéig. Szerepe volt ebben annak, hogy a főnököm eltűnt egy időre, nem túl kedves. A másik főnök tud adni munkát, ha akar..

Levezetésképp egy cikk azoknak, akik azt hiszik, hogy a modern autók a technológiai fejlődés netovábbjai, ide kell kattintani. Ez megy minden kategóriában, erről beszéltem, egyre kevesebb egyéniséggel rendelkeznek, egyre igénytelenebb anyagokból épülnek, egyre költséghatékonyabban, legtöbbször az elődök jobbak.

Tegnap - úgy érzem - nem remekeltem a munkában, a blogírás miatt nem tudtam időben lefeküdni szerda este. Viszont nagy taplósággal találkoztam. Éppen dolgozunk egy gépen egy csajjal, mikor odajön az egyik főnök és a csajnak azt mondja: "Haza kell menned, nincs munka." Értem én, hogy kell a munka a szerződésesnek, de ilyet mondani, miközben épp dolgozunk... Később nekem is jutott belőle, de csak apróság, én háromnegyed kettőkor, tizenöt perccel a vége előtt lettem készen és engem is elküldött haza. Csak én megvártam a kettő órát, hogy ki tudjak csekkolni, és talán kettőig fizetik. Ilyen megfontolásból nem is csekkoltam ki kedden egy óra előtt, hanem csak ma mondtam a nagyfőnöknek, hogy elfelejtettem. Azt mondta, elintézi és hátha azt is kettőig írják be:)

Ma azért jobb voltam és váratlan dolog történt dél körül. Odajött hozzám a nagyfőnök és azt mondta, hogy hétfőn reggel hatra (eddig nem is volt szó a hétfőről) vigyem be a személyimet, az útlevelemet, az NI-számomat és mindent, ami a Home Office-hoz kell.

Gyorsan odamentem Péterhez, aki rajtam kívül az egyetlen magyar, három éve dolgozik ott és megkérdeztem, mi lehet ez. Azt mondta, úgy tűnik, szerződés. Mondom, ez tévedés lehet. Ugyanis nem minden munkafolyamatban vagyok jó, akad egy-kettő, amiben nem igazán vagyok ügyes. Tényleg nem értem azt sem, hogy ilyen gyorsan akarnának? Vagy csak azt a pénzt spórolják így meg, amit az ügynökségnek pluszban adnak és ténylegesen minimálbérért foglalkoztatnak majd?

Egyébiránt ma is elküldtek délben, mert nincs munka (Dél után húsz perccel csekkoltam ki). Viszont amennyiben szerződést kapnék, akkor nem küldhetnek csak úgy haza, remélem. Ugyanis reggel furán nézett rám a kisfőnök, de utána mondott neki valamit a nagyfőnök (nem angolul, azt hiszem). Viszont a kisfőnök azt is mondta, hogy lehet, hogy valakik hazamennek majd. Ekkor lett nagy huhogás, de arra azt mondta, hogy csak az időszakos munkások mennek haza.

Munka után megnéztük Norbi landlordjának másik lakását és nem is rossz, egy szoba, valamint egy szoba egybeépítve a konyhával. Bár elhelyezkedés szempontjából a jelenlegi az igazi, minden melómhoz közel van. Talán azon múlik, hogy akinél most lakom, mikor fog hűtőt és mikrót venni.

De mindegy is, baromira várom a hétfőt!

Épp éjszaka írta gio kommentelőm: "ha nincs hír, az jó hír".

Igazából tényleg van hír, de csak jó, nem is fog sok komment érkezni, ezekre nem szoktak. Időm sem volt blogot írni, de kedvem sem.  Most elmesélem az elmúlt bő másfél hetemet.

Három napi hideg élelem ajánlott. Én szóltam.

A kettővel ezelőtti hétvégén (október 23-24) megállapodtunk Gáborral, hogy nem hívom fel az ügynökséget. Ugyanis azt ígérték, hogy hétfőn mehetek, de majd hívnak. Nem hívtak, én sem őket, de erről később. Viszont vasárnap délelőtt nekiálltunk Gáborral termosztátot cserélni a Saab-on. Kivettük belőle, de nem olyan volt a csere, mint ami benne volt. Többek között a régin volt egy plusz szelep is. De ami rosszabb, volt egy gumitömítés is. Gyorsan visszavittük. Azt mondták, rendelnek másikat, ezúttal már rendszám alapján. Visszatettük a régit és pótoltam az elfolyt hűtővizet egy kis kék (ennek még lesz jelentősége) fagyállóval és desztillált vízzel.

Hétfőn jött a feketeleves. Reggel, ahogy terveztük, elmentem munkába, háromnegyed hat előtt már ott voltam.. Nem volt a nevem a listán. Felhívtam az ügynökséget, de ott azt mondták, a másik számot hívjam. Azt nem vették fel. SMS-t is írtam. A biztonsági őr mondta, hogy segít, de fél hétkor már ne segítsen. Elég durván rosszul éreztem magam. Felkeltem négykor a semmiért. Ágival hosszan értekeztünk arról, hogy akkor mi legyen, hazamegyek. Biztos nem váltam be az ügynökségnél, vége. Csomó állásra jelentkeztem telefonon, nulla sikerrel. A legrosszabb az volt, mikor azt mondták, hogy várjak két percet, mert visszahívnak, én meg vártam, nem mertem hívni a következőt. Azóta sem hívtak. Elég lett volna azt mondani, hogy majd hívnak...

Aztán délután hívtak az ügynökségből (mindig "Görgöli"-nek hívnak), hogy lenne munka éjszaka. Egy műanyagüzemben. Kérdezték, van-e GPS-em (még szép). Fél tízre kellett ott lenni. Utólag derült ki, hogy huszonkét perccel a megjelenés előtt már húsz méterre voltam az üzemtől, csak az egyik kapu éjszaka zárva van. Bolyongtam össze-vissza. Megkérdeztem három embert, köztük egy taxist is. Elmondták, de mindannyian rossz kijáratot mondtak a magyarázott körforgalomból. A harmadikat, de a negyedik volt. Ekkor kétségbeesésemben felhívtam az ügynökséget és segítettek, nem lepte meg őket, hogy a GPS nem vezetett irányba, ez nem egy lakóövezet. Tíz után hét perccel érkeztem meg. De a főnök - egy 64 éves angol ember - nem volt mérges. Nagyon jó társaság dolgozik ott, el is beszélgettünk a főnökkel az angol gazdaságról, stb. Egyébként popszegecseket vontam be műanyaggal egy gép segítségével. Közben jókat viccelődtünk a munkatársakkal is. Kicsit nehéz volt az éjszaka, mivel ugye négykor keltem (mondtam is nekik, hogy ne haragudjanak). Így reggel hatkor el is indultam volna haza, mikor szóltak, hogy nyolcig tart a műszak. Nem baj, kell az óra.

Kedden megérkezett a csomagom, amit vártam, benne a vadiúj sálammal, amit még Dubai előtt vettem, a szövetkabátommal, téli cipőmmel, stb. Délután is hívott az ügynökség (legalább megnyugodtam, hogy nem haragudnak az előző napi eltévedésért, nem is győztem elnézést kérni érte), hogy megint ugyanoda kellene mennem este fél tízre (induláskor az autó mellett a vizes füvön szépen megrándítottam a bokámat, alig tudtam járni, de szintén ezen a héten volt egy másik balesetem is, a lépcsőn felfelé mentem és megbotlottam, le is jött a bőr a térdemről, a fejemmel pedig a fürdőszoba ajtaját vertem be botlás közben). Jóval előtte ott voltam, azzal fogadtak, kialudtam-e magam. Így, hogy aludtam, eléggé tűrhető éjszaka volt, persze nem tudták megállni a kollégák, hogy szünetekben azzal ugrassanak, hogy ne menjek ám haza.

Szerdán nem dolgoztam.

Csütörtökön délután hívtak, hogy lenne munka este kilenctől, újságokat kellene pakolni. Végül fél kettőkor fejeztük be a munkát.

Pénteken nem dolgoztam, viszont hívtak, hogy hétvégén (meg is lepődtem) lenne munka annál a cégnél, ahol kezdtem. És végre a kezemben érezhettem a digitális tachográfomat is. Megértük ezt is.

Ott megismerkedtem lengyelekkel, nagyon jó arcok voltak, bár csak egyikük beszélt úgy-ahogy angolul, pedig öt éve van Angliában. Tanultam csomó lengyel kifejezést. Volt ott egy litván csaj is, hihetetlen, hogy mennyire szépek és aranyosak a litván csajok, nem ez az első eset, hogy rácsodálkozok erre. A munkában egy lengyel volt a főnökünk, sokszor lecseszett bennünket, hogy ne kapkodjunk, mert délután kettőig sok idő van még, sokszor unatkoztam. Viszont baromira meglepődtem, mert az első napi főnökömnek meséltem az utcára kerülésünket és még akkor ígérte, hogy segít. Nos, szombaton megjelent egy papírral, rajta csomó telefonszámmal, elnézést kérve, hogy nem látott egy ideje. Hát, mondjuk nem is dolgoztam.

Vasárnap reggel azt mondták a cégnél, hogy csak hétkor kezdünk (de hattól fizetik), így egy órát az ebédlő hideg székei ücsörögtünk. Utána főnök hiányában a készletet ellenőriztük és jegyzeteltük kettőig. Vicces, hogy lengyelek sorban jöttek hozzám, hogy ezt kérdezzem meg, ennek mi a színe angolul,  mi ez vagy az...

Vasárnap viszont tényleg kicseréltük a termosztátot. A bolt egy ugyanolyat kapott megint, kénytelenek voltunk a régi gumiszigetelését átmenteni az újra, nagy nehezen sikerült is. Megint elfolyt egy csomó hűtővíz, úgyhogy vettem fagyállót. Kérdezték, hogy milyen van benne, kék vagy piros, mert nem lehet keverni. Hát, mondom, legutóbb kéket vettem, azt kérek. Felhívtam Andort, piros volt benne. Fasza. Úgyhogy nem is raktam bele plusz fagyállót, csak vizet, mert úgy tűnik, hogy rövid időn belül mindenképp le kell cserélni az egész hűtővizet.

Hétfőn épp aludtam, mikor reggel 7:13-kor hív az ügynökség, hogy azonnal menjek egy egészségügyi termékeket gyártó céghez, a cím mindjárt jön SMS-ben, utána hívnak. Hívtak is, de legkésőbb fél kilencre legyek ott, ja és mehetek minden hétköznap a héten. Átverekedtem magam a csúcsforgalmon és ott is voltam. Egy gépbe kellett adagolnom valami tapasz-szerű vackokat.

Tegnap is ezzel kezdtem (immár reggel hattól), bár egyszer miattam állt le a gép, mert túl hamar nyitottam ki az ajtaját. Mást is csináltam, de nem volt sok munka, délután egy előtt elküldött a főnök. Nem volt túl kedves, ahogy egy másik sem.

Ági tegnap kért tőlem tízezer forintot, utaltam neki húszezret. Ha már a baját nekem köszönheti. Megígértem, hogy segítek neki, ezután is így fogok tenni. elég sokat letett a közös aztalunkra, anyagilag is.

Ma végre siker ért, mert minden rendben ment, meg is dícsértek, hogy jó voltam. Örülök.

Aztán a lakás. Ahogy legutóbb említettem, iWiW-en írtam vagy százötven embernek. Egy srác írt is vissza (Norbi), hogy ő is épp keres, keressünk együtt. Találkoztunk is, már úgy fogadott, hogy a tesóm és Gábor munkatársa nagyon jó barátja. Közben ráakadtam Nórira  (én csak egyszerűen Nórimórinak hívom) is, a személyi edzőre, testépítőre, de beszéljenek inkább a képek (lefelé durvul):

Nórimórinak csodás pillanatokat köszönhetünk. Amikor először találkoztunk, én, Nórimóri és Norbi, akkor beszéltük, hogy jó lenne összefogni. Nórimóri a barátjától akar elköltözni, mert van neki másik is és nem tudja, mit akar. Mert mindkettő komoly. Az együttes keresés átbeszélésekor Norbi előadta a lengyelekkel kapcsolatos kifogásait, erre Nórimóri megjegyezte, hogy az egyik barátja lengyel. Nevettem. Aztán Norbi előadta a pakisztániakkal kapcsolatos kifogásait is. Nóri másik barátja pakisztáni. Nagyon belenyúlt a tutiba Norbi, én meg nagyon nevettem. Ezen túl iszonyatos mennyiségű SMS-sel árasztott el bennünket, Norbinak már olyat is írt, hogy fogjunk össze, meg olyan jó  valahová tartozni:) Mivel már hatszáz font plusz rezsiért (meg a kisfaszom..) nézegette a háromszobás lakásokat, Norbi le is állította, hogy nézzen egyedül.. Valami nem stimmel ott, elég ha csak beleolvasunk ebbe a cikkbe:)

Úgy tűnik, mindenkinek sürgős volt a költözés és mégis én költöztem el leghamarabb, még annak ellenére is, hogy egy hetet vívódtam Norbi ajánlatán. Ugyanis az ő landlordjának van a szomszédban egy nagyobb lakása (ö most egy kicsiben lakik egyedül és spórolna) is 400 fontért, plusz internet és áram (430 összesen). Csak a landlord (öreg) olyat tett, amit nem szokott, eltűnt. Így végül most vasárnap megnéztem egy szobát (a GumTree-n feladott hirdetésre jelentkezett egy srác), ahová be is költöztem hétfőn. Hatvan font hetente és egyelőre egy hónapra jöttem, ha jó lesz és lesz munka, maradok. Egy kétszobás lakás, az egyikben én-, a másikban a srác lakik. Egyébként Norbi landlordja ma került elő, talán holnap beszélünk vele.

Az új lakással kapcsolatban nem halaszthattam tovább egy párna beszerzését. A választásom egy Primarkban kapható tízfontos, memóriás párnára esett, és bár otthon vettem már szintén ilyennek mondottat másfélszer ennyiért, én még ilyen kényelmes párnán nem aludtam. És tényleg megjegyzi a fejformát, baromi jó. Valamint vettem ugyanott egy kabátot munkára is, döbbenetesen olcsón, tizenegy fontért. És az a vicc, hogy még kirándulni is jó lesz, sportcipőhöz is ideális (a Marc sportcipőm pont passzol hozzá). Bár most hogy jó az autóban a termosztát, már nem fázom annyira.

Íme a kép a kabátról és a párnáról:

Visszatérve Norbira, baromira összehaverkodtunk, mivel ingyen hívom, naponta többször beszélünk. Tegnap például felajánlotta, hogy kicseréli az autóban a hűtővizet. Vissza is vittem a boltba a kék fagyállót és vettem három liter pirosat. Vizet pedig nem akart adni a boltos, mert jó abba a csapvíz. Lófasz. Muszáj volt máshol vennem. Norbi kicserélte a vizet nagyon gyorsan, még teáztunk is közben, mert a motor meleg volt, meg kellett várni, amíg kihűl. Viszont észrevette, hogy a trafóból a gyújtáselosztóba menő kábelt csak a Szentlélek tartja helyén (de valószínűleg az nem elég, segít a Fiú és az Atya is). Tehát már tudni fogom, ha váratlanul leáll az autó, akkor a kétségbeesésből és kurvaanyázásból elég az utóbbihoz folyamodnom. Megnyugtató. Pár héten belül beszerzem a szükséges alkatrészeket és elérjük, hogy a Saab egy baromira üzembiztos autó lesz. Eddig is az volt, de váratlan akadályra is nagyon pici lesz az esély. Ugyanis a motor kifogástalan, friss, gyári olajjal,  gyári olajszűrővel, levegőszűrővel, pollenszűrővel (majd ezt is megírom), a hűtő tökéletes, friss fagyállóval ellátva, a kipufogórendszer szinte új. Karácsonyig kap új gyertyákat is, de azok is jók. Gyújtás is nemsokára új lesz. Jól hangzik.

Készítettem is pár képet, az első hétfői, a másik kettő mai (összeöltöztünk):

v011 ezt írta:

"Te minden bizonnyal régebben ismered a nagyszüleidet, de én már hónapokkal ezelőtt felfogtam, hogy nem nagyon számíthatsz tőlük segítségre, pont mert figyelmesen olvasok. Mindegy mi jön ki a szájukon. Nincs elvárható minimum és nem csak ők prédikálnak vizet borivás közben, erre mérget vehetsz. Beszélgethetsz velük arról, hogy neked ez rosszul esik, lehet, hogy lesz eredménye, lehet, hogy nem. Után lapozhatunk, és megnézhetjük, hogy mire viszed a segítségükkel vagy anélkül."

Nagyon jólesett, hogy mondta a mamám, hogy segít, mondtam, nem kell, már megtették, amit lehetett. Mondta, hogy de ezt ő akarja önszántából adni. Mondtam, ne akarjon kompenzálni mások miatt, így sem kell.

Ezzel le is zárhatjuk a témát, ha valami változás áll be a történetben, úgyis megírom.

Ma is voltam állások után kutatni a jobcentre-ben. Hétfőn fogok telefonálni ezzel kapcsolatban, mert még akkor sem jön meg a tachográfom, de közeledik az érkezése és nem akarom magam elkaszáltatni ilyen apróságon. Ha megjön, bemegyek abba az ügynökségbe (megmutatni a jogsimat, érdekelte őket), akik hívtak, de akkor már pont dolgoztam a másik ügynökségnek. Vagyis hétfőn  azért felhívom őket, hogy hétvégén ráérek.

A szállással kapcsolatban: írtam kb. száz embernek iWiW-en. GumTree-n és SpareRoom-on feladtam hírdetést és beszéltem is landlordokkal. Őszinte voltam, leírtam, hogy egyelőre egy-két hónapra kell. Nem mindenhol ütköztem ellenállásba. Jó hír. Vasárnap Gábor eljön velem egy helyre, ahol sok hírdetést lehet találni. Jövő hétre összerakom a történetet.

Délután megrendeltem a termosztátot, húsz fontot mondott a srác. Pár óra múlva mentem érte és bár mondta, hogy húsz fontot beszltünk, elnézték az árat és csak tizenegy font lesz. Örülök. Otthon simán elkérték volna a huszat is egy ilyen helyzetben. De aggódjon senki ezen a tizenegy fonton, alig költök, pl. alig eszem, nem kívánom. Pont meséltem Áginak, hogy kb. két-három napja vettem egy kisméretű baguette-et és még hzzá sem nyúltam. Szintén akkor vettem öt csirkecombot két fontért, csak most fogyott el. Most így Ági nélkül megtehetem, mert ő pár óránként éhes (csak megemlítem, semmi gond ezzel), én nem, főleg mostanában.

Aztán jött egy megakomment is Iridiumtól. Szeretném vele felvenni a kapcsolatot. Írtam neki e-mailt. Bocs, hogy szöveg nélkül, de nem jelent meg a szövegmező, azóta már jó.

Ági mondta, hogy hiányzom neki. Kérdeztem tőle, hogy biztos, hogy egy ilyen szerencsétlen kell neki, aki mikor szerencséje van, akkor elcseszi? Szerencsére igent mondott. Az biztos, hogy ma délután nagyon magányosnak éreztem magam. Ültem az autóban az egyik kereszteződésben, nem tudtam, merre menjek, de legszívesebben hazafelé tartottam volna. De csak kapok valami sofőr melót. Azzal megoldódna minden. Csak kérdés, felvesznek-e tapasztalat hiányában (ez a vész). Kellene valami tanács, amikkel meg tudnám turbózni az esélyeimet.

Elnézést mindenkitől, de én nem szoktam hozzá ahhoz, hogy ilyen szinten nem sikerül semmi, szerintem ezt v011-en kívül senki nem tudja elképzelni.

Nincsenek jó híreim. Megint.

Tegnap is nagyon jó volt a meló, szeretem ezt csinálni. Viszont délután hívott az ügynökség, hogy ma nincs munka és ma hívni fognak. Nem hívtak. Erről ennyit. A "paraszt"termosztát jól működik, legalább nem fagyoskodtam az autóban (és a motor sem).

A pár lánytagja, akiknél lakom a tesómmal kérdezte, hogy mik a terveim, mert már nézegetnem kellene a lakásokat (egyébként baromi furcsa, hogy időnként és e poszt írása közben is szlovákul beszélgetnek, ami szlovákiai magyar lévén inkább több is, mint furcsa). Ilyen történések közepette nincs mit nézegetnem. Úgyhogy laknom sem lesz hol novembertől. Nagyon jó. Egyébként tegnap este meg tudtam nyitni a leveleimet és írt a faszi, hogy kiadta a szobát reggel, úgy tűnik, ezért nem volt ott hétfőn a megbeszélt időpontban.

Úgy tűnik, feladom. Nagyon kockázatos lenne maradnom. És az a helyzet, hogy csak magunkra számíthatunk Ágival. Illetve anyukámra és az anyai nagymamámra. Apukámtól múlt hónapban nagy nehezen sikerült "kikönyörögni" ötvenezer forintot, de már rögtön megemlítette, hogy majd átirányítja a segélyemet (nem merem megszüntetni ebben a helyzetben, de nyugodtan jöhetnek anyázó kommentek) az ő számlájára abban a hónapban. Csak lestem. De a tegnapi beszélgetés sem volt semmi: ha lesz rendes munkám, akkor egy-két havit a megszüntetés előtt szintén utaljunk. Fura ez. Őt is segíti az amúgy engem és a tesómat nagy ívben leszaró  apai nagymamánk és az apai nagypapánk is, legalább a gyereküket. Ő pedig, mikor majdnem kerékbilincset kaptunk 120 fontos büntetéssel, azt mondta, hogy hagyjuk ott az autót és menjünk haza géppel. Ja, 120 font miatt, a kb. 800 fontos autót, benne mindenünkkel. Ez tényleg jó, okos ötlet volt... Sok ilyet még.. Az ügyintézésben segít, még jó. És azért tényleg jó arc.

Nagyon szívszorító volt v011 e-mailje, mikor megírta, hogy nem számíthat senkire, mert nincs senki. Van ennél is rosszabb: az, mikor tudod, hogy tudnának segíteni, de nem segítenek. De mosolyognak rád, mintha mi sem történne. És a duma elviselése, hogy "az unokáknak  élek".

Pedig én csak a diákhitelemet szerettem volna visszafizetni. Másnak a nagyszülei szó nélkül megteszik maguktól, én a sajátomat nem fizethetem vissza úgy, hogy esetleg segítenek elkezdeni az életemet külföldön. Azt is magamnak köszönhetem, hogy kijöttem, azt meg anyukáméknak, hogy maradhattam. Köszönöm, amint lehet, megpróbálom visszaadni, bár nem kérték. És szerettem volna megműttetni az orromat is. Hát ezekből nem lesz semmi. Az életem nem ér egy guriga taknyot sem. Ja, mégis: ötvenezret. "Kikönyörögve".

Van még feladat, pedig legszívesebben azonnal indulnék, bár nem tudom, hol fogok lakni. De nem tudok, mert az autóban ki kell cserélni a termosztátot és még meg sem rendeltem.

Ha van Isten (úgy tűnik, nincs, úgy látszik, nem vesztettem semmit azzal, hogy nem voltam sosem hívő), akkor azért remélem, hogy egyszer visszaadja azt, amit elvett tőlünk. Anyagilag-, de főleg lelkileg teljesen le vagyok rombolva. Teljesen.

Lesz még poszt, de picit ritkábban, nincs is miről írni, otthon pedig nem fog történni semmi, ezt garantálom. Ha lesz erőm rá, valamelyik nap megírom Iridium kommentelőm véleményével (itt olvasható) kapcsolatos álláspontomat és megpróbálom vele felvenni a kapcsolatot e-mailben, telefonon vagy Skype-on, MSN-en) az ex-landlorddal történt eset miatt. Mert nem kellene annyiban hagyni. Állítólag elég sok pénzt ki lehetne húzni a történetből, de nekem csak az kellene, amit ellopott tőlem. De erről majd később.

U. I.: Pont most jött meg Gábor és azt mondja, egy hónapot ki kellene még húzni. Ilyen körülmények között ezt már nem tudom vállalni...

Gürcös Gergő ma is nyomta a melót.

 Reggel már háromnegyed hatkor becsekkoltam, én értem fel elsőnek a részlegemen. Kaptam is egy feladatot. Nem látszott soknak. Kis dobozokban voltak becsomagolva csillámporos béke jelek, mindegyik dobozban nyolcszor becsomagolva három, természetesen a három is külön csomagolva. Azokat címkéztem. Nem egyszerű, állandóan összeragadt a zacskó ragasztós vége. Már az elején odajött egy főnök (utána tudtam meg a kifüggesztett listáról, hogy a nagyfőnök), az volt a baja, hogy tegnap a földszinten kellett volna lennem. Mondtam neki, hogy pont tegnap tisztáztuk a helyemet. Egy percet kért, de többet nem jött oda hozzám. Tehát épp csináltam ezeket a szarokat, mikor odajött a főnöknő, hogy jó lenne, ha gyorsabban csinálnám. Annyiban igaza volt, hogy rájöttem, nem kell kivenni az összes cuccot, anélkül is tudok címkézni, igaz, még nagyobb az esélye az összeragadásnak. Utána még két másik típus is volt, szintén egyenként csomagolt. Elég sokáig szemmel tartott, eléggé be voltam rezelve. Negyed tízig csináltam, hattól. Örültem, mikor vége lett, utána már jobban ment.

Viszont a nap tanulsága, hogy aludni kell. Nagyon későn feküdtem, reggel nem volt kedvem enni (enni is kell), egész nap majd' összeestem (a délutáni műszak az igazi számomra). Egészen dél utánig húztam, akkor vettem ki fél óra szünetet és ettem. Aztán egy óra múlva kivettem a másikat is és hipp-hopp, el is ment a munkaidő. Az angol kolléganők kétszer is hoztak vizet, lehet, hogy látszott rajtam, hogy nem vagyok teljesen jól. De ma sem kellett megszakadni. Úgyhogy mindjárt le is fekszem.

Délután beraktuk a Saab-ba a "paraszt"termosztátot (kartont tettünk a hűtő elé), remélem, reggel nem forralom fel a vizet, bár csak annyi, hogy kiveszem. De vége a fagyoskodásnak, úgysincs még itt a kabátom (ma adták fel 9700 Ft-ért a kabátomat, két pulcsit, egy cipőt, egyebeket). Valószínűleg holnap veszek az eBay-ről termosztátot, amit a hétvégén be is rakunk. Egyelőre ennyi.

Tegnap este hívtak az ügynökségtől, hogy menjek ám a héten dolgozni. Oké. Ma sem szakadtam meg. Olyan vicces, hogy állandóan kérdezem a főnököt, hogy mit csináljak, mert készen vagyok és már nem egy dolgot kérek, hanem többet. Olyankor ad többet, de az sem tart valami sokáig. Ma végre megtudtam, hol van az igazi, beosztott helyem.

Érdekes volt, mikor kijöttünk, ott volt az ügynökségtől egy nő és mindenkitől megkérdezte, hogy mikorra kell menni holnap. Ugyanis én is csak hat után öt perccel tudtam becsekkolni, pedig hat előtt tíz perccel már ott voltam. Egyszerűen annyira sokan akartak becsekkolni, papíron megtalálni a nevet, szekrénykulcsot, csipkártyát kapni, hogy elég sokáig tartott. Biztos azt gondolták, késtünk. Mindegy, holnap előbb fogok odaérni.

Munka után elugrottam a DVLA-hez digitális tachográf-kártyát igényelni, mint megtudtam, ingyenes. Aztán időpontom volt egy szobát megnézni (nem valami bizalomgerjesztő, 29 font hetente, de a képek alapján nem tűnik rossznak és meg kell fogni a pénzt), itt van tőlünk négyszáz méterre. De a tulaj nem jelent meg. Lehet, hogy hagyott e-mailben üzenetet, de nem tudom megnyitni az e-mailjeimet, ilyen nincs. Hagytam neki egy cetlit, hogy ott voltam.

A Saab-ban pedig ha minden jól megy, a héten kicseréljük a termosztátot (filléres összeg), mert úgy tűnik, nem engedi felmelegedni igazán a motort (nyilván főleg nagyobb sebességnél és fűtésnél, de utóbbi nagyon kell már). Ha minden jól megy, holnap postára adják a téli cipőm és kabátom, mert baromira fázom.

Tegnap voltunk bolhapiacon (elég gagyin), de ott olyat láttam: ha egyszer lesz gyerekem, ilyennel fog közlekedni, mert a stílus fontos.

Íme a pedálos szuperjárgyány:

Most voltam boltban és az autót is teletankoltam, ez most tuti elég lesz egy hónapig. Jut eszembe, apukám például kétezrenként tankol és képes elmenni az oda-vissza három km-es túrára ezért (hidegindításkor szépen ehet a masina olyankor, ráadásul a motorkopás 90%-áért a hidegindítás felelős, utána nem kopik a motor jelentősen). De volt már rá példa, hogy elment Pestre, annyit tankolt, hogy üresen jött vissza és másnap mentünk Mogyoródra, akkor újra tankolt, vissza üresen jöttünk (vagy mikor tudta, hogy jóval 1000 km felett megy három-négy napon belül és csak 5000-ért tankolt). Ez különösen télen nagyon veszélyes (pl. árokba csúszás esetén nem árt fűteni), főleg az ő olyan kopott gumijaival, amik a Forma-1-ben is elmennének. Így engedte el a tesómat a baromi nagy hóban, életveszélyes, bekapó fékkel. Nekem ilyen hülyeségekre se pénzem, se időm nincsen (és remélem, sosem lesz), ráadásul ez az igazi környezetszennyezés. Különösen akkor volt kellemetlen, mikor tavaly őrködni jártam (majd egyszer megírom azt is) és nem tudtam az autóban fűteni, mert nem volt benne benzin. Én mindig odaadtam a benzinpénzt, de ez baromi idegesítő, egyszer azt csináltam, hogy egy darabig nem adtam oda, aztán toltam bele egy nagyobb adagot.  Sőt, egyszer teletankoltam neki és mondtam, hogy felőlem tankoljon kétezrenként, csak a telihez viszonyítson. Mi lett belőle? Vettem egy benzinkannát.

Egyébként ezektől a hülyeségeitől függetlenül apukám baromira hiányzik, mert igazán jó arc. A másik, aki nagyon hiányzik, az anyai nagymamám, ő is jó arc (bár épp kicseszett velem, mert ilyeneket magyarázott a kiakadós résznél, hogy öngyilkos leszek, pedig ilyet nem mondtam, kicsit túlaggódta a történetet). Anyukám is, aki most nagyon igyekszik segíteni, de az a helyzet, hogy "sokat tett" azért, hogy most segítenie kelljen, és olyan, amilyen, de neki is vannak jó pillanatai.

Annak külön örülök, hogy a tesóméknál (öcsém) lakom, legszívesebben megöleltem volna, mikor odaértünk hozzájuk, nem tudom, miért nem tettem meg, talán még nem késő..

Ott hagytam abba hétfőn, hogy voltunk egy ügynökségnél. És parkolási bírságot is kaptam. Szívás. Még hétfő este (inkább éjszaka) nem tudtunk Ágival dűlőre jutni, hogy tud-e várni egy hetet vagy sem. Ennyi kellett volna (jövő péntekig pontosan), hogy lássam, van-e értelme küzdeni. Mert sokan mondták, hogy küldjem haza, de nem mertem, mert amennyiben én is megyek, az nettó pénzkidobás. Mivel nem tudtunk megegyezni és neki dolgozatokat kell írnia, így aznap éjszaka megvettem a repjegyet most csütörtökre.

Másnap (kedden) bementünk egy másik ajánlott ügynökségbe is, legalább két órát tartózkodtam ott, ebből fél óra az interjú volt. Nem voltam szívbajos. Úgy indítottam, hogy tudom, hogy Anglia nagy szarban van és megszorításokra készülnek. Van munkájuk vagy nincs? Ha nincs mondják meg, mert nem várok a csodára. Ha angol munkaerőre van szükségük, mondják azt, nincs munka és kész, megértem. A - vélhetően - angol fickó elég higgadtan fogadta ezt.

A válaszában - meglepett vele - megnyugtatott, hogy emiatt ne aggódjak. Csomó angol munkavállalójuk volt már, rendszeresen bemennek, hogy munka kell, aztán meg nem mennek el dolgozni. És a kelet-európaiak sokkal jobban dolgoznak az angolok többségénél.  Valami lehet benne, pont a napokban mesélte a testvérem, hogy az egyik angol kollégájuk napok óta nem ment be dolgozni és mikor felhívták figyelmeztetésképp, még ő volt felháborodva. Ugyanis nem ment be, mert nem volt a kocsijában benzin... mindegy, megkaptam én már, hogy nem minden angol ilyen, én többnyire az aljával találkozom (részlegesen igaz csak), de én a saját tapasztalatomat írom le a blogon, mert az én blogom. ((Sőt, tegnap igazi faszkorbácsot kaptam, aminek kitiltás lesz a vége, itt szeretném felhívni a delikvens figyelmét, mert azon túl, hogy egyszer ígért valamit, amire 17 nap múlva kérdeztem volna csak rá, amikor is már nem emlékezett, a kommentjei előre nem visznek. Sőt leírta, hogy nem drukkol nekem, utána, hogy mégis, aztán most megint nem, én erre nem vagyok kíváncsi, nem játszótéri homokozó ez..)) Amint találkozom okossal is, a blog olvasói elsőként fognak értesülni róla. De erről majd lejjebb.

Kérdezte, mikor tudok kezdeni. Mondtam, hogy most és minden nap tudok menni, bármelyik napszakban. Kivéve - és ennek később lesz jelentősége - csütörtökön, mert Ágit viszem a reptérre (Lutonba, nem itt van). Ezt kb. ötször elmondtam, az interjú után szintén. Kérdezte, hogy másnap szerdán kezdek-e, nem lesz hideg, mint a fagyasztóban és nem is kell nehezet emelni. Micsoda hírek. Igent mondtam és megkérdeztem, hogy akkor pénteken mehetek-e. Csak annyit mondott: "We will call you." Hát, tudjuk, mit jelent a "will". Mindegy.

Másnap reggel hatra mentem dolgozni. Persze volt egy csaj, aki fél hét körül vágódott be, hívták is rendesen telefonon. A munka nagyon jó volt, senki nem kapkod a gyárban, szerintem én voltam a leggyorsabb, pedig én sem szakadtam meg. Javarészt cimkéket kellett ragasztanom és egyéb hasonlóan izgalmas és kőkemény feladataim voltak. Két szünet van, egy negyed- és egy félórás és én döntöm el, hogy milyen sorrendben és mikor használom fel. Jó zenék szólnak munka közben.

Munka után elmentünk abba a hivatalba, ahol az NI-számhoz tartozó új lakcímünket tudtuk bejelenteni, mert minél kevesebb levelet szeretnénk kapni az előző címünkre.

Aztán csütörtökön reggel hat és fél hét között hívogatnak. Napok óta nem alszom rendesen (sőt, van egy hét is), nem vettem fel. De mivel tudom, hogy az angolok nagyrésze (a gyengébbek kedvéért nem mind, csak akikkel én találkoztam) nem valami okos, gondoltam, hogy az ügynökség keres, hogy miért nem vagyok munkában. Ilyen is csak velem történhet. Eléggé felcsesztem magam, így írtam egy SMS-t mindkét telefonszámra, hogy nem értem a problémát, mert a keddi interjún egy csomószor elmondtam, hogy Lutonba kell mennem csütörtökön, a többi nap jó, de azt is mondtam.

Aztán reggel elindultunk Lutonba. Ott találkoztunk az éppen akkor haza tartó Attilával, aki Andor ex-lakótársunk volt kollégája. Utána visszajöttem, az oda-vissza 250 km-t negyed tankkal sikerült abszolválnom, ami 1000 km körüli hatótávot eredményez egy tankkal, 68 liter benzinnel, ez nem is rossz. A fedélzeti számítógép több megtehető km-t jelzett megérkezéskor, mint elinduláskor.

Szegény Ágit nagyon sajnálom, úgy sírt, hogy nem akar elmenni. Nem csodálom. Ami otthon várja, az nem semmi. Nem akarok annyira belemenni, de az a helyzet, hogy az anyja és a nagyszülei esetében az elképesztő butaság találkozik az elképesztő rosszindulattal. Engem ez csak azért zavar, mert ezt érzem Ágival kapcsolatban is, aki csak a saját gyerekük, unokájuk. Egyszer leírom majd, hogy indult a kapcsolatunk. Megdöbbentő, hogy egy buta és rosszindulatú család (és ez mindennapos, nagyon sok példa van rá) mennyire el tudja cseszni - de legalábbis megpróbálja - az ember életét, életének elkezdését. Arra nem voltak képesek, hogy kaját főzzenek neki. Ha nem esznek anyukámékkal étteremben, akkor éhesen megy haza, főtt kaja nuku. Ráadásul most, hogy elfogyott a pénze, tudja, hogy még így is kisegítenék, de nem mondhatja el, mert akkor piszkálni fogják (enyhe kifejezés).  Most azért küzdök, hogy helyrehozzam a bajt, amit - nyilván nem direkt - okoztam számára. Anyukám legalább megígérte, hogy segít neki. Hiányzik a mosolyod, Ági..

Ahogy megérkeztem Lutonból, egyből mentem az ügynökségbe, hogy miért hívtak, ők voltak-e egyáltalán. Ők voltak és tudtam beszélni a sráccal, aki interjúztatott. Mintha kicsit szikrákat szórtak volna a szemei, de azt mondta, nem az én hibám, hanem az övé (még szép), nem volt tökéletes az információk áramlása. (Erről ennyit, pedig ez az angol nem a raktárban dolgozó alja volt...). Megbeszéltük, hogy mehetek hétköznaponként, ha változás van, hívnak. Hazaértem, felporszívóztam, kétszer mosogattam is, stb.

Pénteken dolgoztam, nagyon tetszik, semmi kapkodás nincs, remélem, ha mást nem találok, legalább egy-két hónapot le tudok húzni ott. Egyébként jó ötlet volt nem eladni az autót (sok barátom és otthonról is azt mondták, el ne adjam, ahogy a GPS-t se), ide nem tudom, hogy mennék autó nélkül. Gyanús, hogy nem is kaptam volna meg az állást nélküle, ez az ügynökségek, cégek nagyrészénél alapfeltétel.

De vannak egyéb jó hírek is. Tegnap megérkezett az autó új forgalmija is, úgyhogy már az autó is ide tartozik. Ma pedig az új címmel ellátott angol jogosítványom is megjött. Már csak a magyar jogsit várom, de innentől az sem zavar, ha nem jön meg, ha megvan az angol. Hétfőn valószínűleg kérek egy új digitális tachográfkártyát is.

Holnap este új poszt várható, hírekkel.

2010. 10. 14. Amit egy nappal elhalasztok, mert holnap négykor kelek.

Senkit ne tévesszen meg a cím, nyugalom, csak mindenhol azt látom, hogy mindenféle idióta címeket adnak a cikkeknek manapság, többé nem fordul elő. Tehát nem vettem váltógombot, dehogy. Viszont olyan hülyék vagyunk, hogy arra nincs szó. Senki ne értse félre, én alapból hülye vagyok, de ennyire még nem múltam alul magamat (ez már rosszabb, mint az angoloktól látott hülyeségek, annyira, hogy csak az egyiket mesélem el, a másik már túl égő). Egyetlen mentségem van erre: napok óta nem alszom, szinte csak reggel tudok elaludni, ami a koncentrációnak nemigen tesz jót (ez is volt az oka a mai tervezettnél későbbi indulásnak). De erről később..

Elmentünk ügynökségekhez, többnél elég sokan voltak, így mindig a városközponttól messzebbibe mentünk. A legmesszebb lévőbe be is regisztráltattam magam. Elég sokáig tartott az egész folyamat. Elég kemény volt a főnök(szerű) fickó, mert volt ott egy arab srác, aki három éve (!) él itt, de az angolja elég gyér volt, nem is kapott regisztrációs lapot (a fickó szerintem direkt gyorsan beszélt, lassabb is lehetett volna). Én kaptam, utána interjú is volt. Kíváncsi leszek, történik-e valami. Nem sok esélyt látok, de hátha.

Közben hívtak egy helyről is, a hétvégén elég sok helyre beadtam a jelentkezésemet GumTree-n, jobcentre-ben, JobSite-on feladott hirdetésekre. Kiderült, a DHL az, de csak SMS-ezni tudtam velük, mert nem tudtam felvenni. Már meg is beszéltük a holnapi 12:30-as időpontot, de nem sokkal később fel tudtam hívni a csajt, mondtam neki, hogy nekem most nincs ám jogsim a címváltozás miatt és mondta, hogy viszont így nem tudnak interjúztatni. Szerencsére megkérdeztem, hogy visszahívhatom-e, ha megkapom. Azt mondta, igen.

Egyébként tud valaki valamit a DHL-ről, mert hallottam, hogy ezeknél a cégeknél a munkavállaló fizeti az autó lízingdíját, üzemanyagát is, a napokban is láttam erre példát. Kicsit fura is, hogy kerestek, ahogy az autóvezető-oktató esetében is az volt (illetve a körülmények ismeretében pont nem is furcsa). Az olvasó mit tud erről?

Utána bementünk még két egyfontos boltba, aztán irány a parkoló. Teljesen abban a tudatban voltunk, hogy 17:23-ig jó a parkolójegyünk, 17:20-ra ott is voltunk. Hát, 17:05-ig volt jó, így kaptunk egy 25 fontos bírságot is (innen a cím). És nagy barmok vagyunk, négy órás időtartamig csak 1.50 font a jegy, egész napra (24 óra, másnapig is jó akár) pedig 2.50 font. Kár volt nem azt venni, bár amikor leparkoltunk, a négy óra is soknak tűnt (csak egy óra, négy óra és egész napos lehetőségek vannak). Így most fizethetem ki tíz napi parkolás árát (ami majd' két hét bérlet). Nagyon jó. Innentől csak egynapos jegyet veszünk, legfeljebb odaadjuk másoknak, akik a távozásunkkor parkolnak le. Tényleg, magamat sem értem, mert a st. albans-i parkoláshoz képest ez aprópénz...

Történt viszont jó is az előbb, Ági csinált tárkonyos csirkeragulevest, nagyon finom lett.