Tegnap este hívtak az ügynökségtől, hogy menjek ám a héten dolgozni. Oké. Ma sem szakadtam meg. Olyan vicces, hogy állandóan kérdezem a főnököt, hogy mit csináljak, mert készen vagyok és már nem egy dolgot kérek, hanem többet. Olyankor ad többet, de az sem tart valami sokáig. Ma végre megtudtam, hol van az igazi, beosztott helyem.

Érdekes volt, mikor kijöttünk, ott volt az ügynökségtől egy nő és mindenkitől megkérdezte, hogy mikorra kell menni holnap. Ugyanis én is csak hat után öt perccel tudtam becsekkolni, pedig hat előtt tíz perccel már ott voltam. Egyszerűen annyira sokan akartak becsekkolni, papíron megtalálni a nevet, szekrénykulcsot, csipkártyát kapni, hogy elég sokáig tartott. Biztos azt gondolták, késtünk. Mindegy, holnap előbb fogok odaérni.

Munka után elugrottam a DVLA-hez digitális tachográf-kártyát igényelni, mint megtudtam, ingyenes. Aztán időpontom volt egy szobát megnézni (nem valami bizalomgerjesztő, 29 font hetente, de a képek alapján nem tűnik rossznak és meg kell fogni a pénzt), itt van tőlünk négyszáz méterre. De a tulaj nem jelent meg. Lehet, hogy hagyott e-mailben üzenetet, de nem tudom megnyitni az e-mailjeimet, ilyen nincs. Hagytam neki egy cetlit, hogy ott voltam.

A Saab-ban pedig ha minden jól megy, a héten kicseréljük a termosztátot (filléres összeg), mert úgy tűnik, nem engedi felmelegedni igazán a motort (nyilván főleg nagyobb sebességnél és fűtésnél, de utóbbi nagyon kell már). Ha minden jól megy, holnap postára adják a téli cipőm és kabátom, mert baromira fázom.

Tegnap voltunk bolhapiacon (elég gagyin), de ott olyat láttam: ha egyszer lesz gyerekem, ilyennel fog közlekedni, mert a stílus fontos.

Íme a pedálos szuperjárgyány:

Most voltam boltban és az autót is teletankoltam, ez most tuti elég lesz egy hónapig. Jut eszembe, apukám például kétezrenként tankol és képes elmenni az oda-vissza három km-es túrára ezért (hidegindításkor szépen ehet a masina olyankor, ráadásul a motorkopás 90%-áért a hidegindítás felelős, utána nem kopik a motor jelentősen). De volt már rá példa, hogy elment Pestre, annyit tankolt, hogy üresen jött vissza és másnap mentünk Mogyoródra, akkor újra tankolt, vissza üresen jöttünk (vagy mikor tudta, hogy jóval 1000 km felett megy három-négy napon belül és csak 5000-ért tankolt). Ez különösen télen nagyon veszélyes (pl. árokba csúszás esetén nem árt fűteni), főleg az ő olyan kopott gumijaival, amik a Forma-1-ben is elmennének. Így engedte el a tesómat a baromi nagy hóban, életveszélyes, bekapó fékkel. Nekem ilyen hülyeségekre se pénzem, se időm nincsen (és remélem, sosem lesz), ráadásul ez az igazi környezetszennyezés. Különösen akkor volt kellemetlen, mikor tavaly őrködni jártam (majd egyszer megírom azt is) és nem tudtam az autóban fűteni, mert nem volt benne benzin. Én mindig odaadtam a benzinpénzt, de ez baromi idegesítő, egyszer azt csináltam, hogy egy darabig nem adtam oda, aztán toltam bele egy nagyobb adagot.  Sőt, egyszer teletankoltam neki és mondtam, hogy felőlem tankoljon kétezrenként, csak a telihez viszonyítson. Mi lett belőle? Vettem egy benzinkannát.

Egyébként ezektől a hülyeségeitől függetlenül apukám baromira hiányzik, mert igazán jó arc. A másik, aki nagyon hiányzik, az anyai nagymamám, ő is jó arc (bár épp kicseszett velem, mert ilyeneket magyarázott a kiakadós résznél, hogy öngyilkos leszek, pedig ilyet nem mondtam, kicsit túlaggódta a történetet). Anyukám is, aki most nagyon igyekszik segíteni, de az a helyzet, hogy "sokat tett" azért, hogy most segítenie kelljen, és olyan, amilyen, de neki is vannak jó pillanatai.

Annak külön örülök, hogy a tesóméknál (öcsém) lakom, legszívesebben megöleltem volna, mikor odaértünk hozzájuk, nem tudom, miért nem tettem meg, talán még nem késő..