Megtörtént, amire számítani lehetett jó ideje. Ági nincs nekem többé.. Most megírom hát e blog utolsó posztját. Bár e poszt írásakor is a könnyeimmel küszködöm, hasonló ambivalenciát érzek, mint amikor a papám meghalt: örülök is, meg szomorú is vagyok. Ági nagyon sok…