Gergő blogol

Hello!

Egyelore nincs ekezet a gepemen, ha lesz idom, atallitom. A lenyeg, hogy uj poszt fog keszulni, eleg sok a (jo) hir az utobbi ket es fel evben. Meg nem tudom, hogy mikor lesz idom ra, de megprobalom elkezdeni hetvegen. Ket het mulva megyek nyaralni (iden harmadszorra es egy ujabb alom valik valora), nem kizart, hogy csak azutan elesitem.

Tartalomjegyzek nagyjabol:

1. Munkak

2. C70

3. Kapcsolatok

4. Szabadido

5. Tervek

Nemsokara talalkozunk.

Gergo

Megtörtént, amire számítani lehetett jó ideje. Ági nincs nekem többé.. Most megírom hát e blog utolsó posztját.

Bár e poszt írásakor is a könnyeimmel küszködöm, hasonló ambivalenciát érzek, mint amikor a papám meghalt: örülök is, meg szomorú is vagyok.

Ági nagyon sok szépet adott nekem, boldogan fogok gondolni erre az időszakra és nagyon szépen fejlődtünk egy ideig. Mivel senki sem tökéletes, hibái ellenére toronymagasan ő volt az eddigi legaranyosabb barátnőm és ha előbb nem is, de harminc éves koromra megtanultam csak a szépre emlékezni, ez tűnik a kulcsnak a túléléshez, pláne a továbblépéshez.

Ami miatt mindenképp tiszteletet érdemel: megtanult főzni, nem is akárhogy. És kitartott mellettem, meglepően sokáig.

A dolgok tavaly tavasszal kezdtek rosszabbra fordulni, mikor hazamentem két és fél hétre, de csak kb. egy hetet töltöttünk együtt, az iskolára hivatkozva. Aztán nyáron pedig nem jött ki segíteni, mikor összetörtem magam. Ekkor még senki nem merte mondani, hogy ez  így nem lesz jó, szeptember végén még ki is hoztam egy hétre. Aztán a család egyre erősebben fejezte ki nemtetszését ezzel kapcsolatban. Karácsonykor tizenegy napot töltöttem otthon, ebből Ágival csak kettőt. Érezte ő, hogy nem lesz ez így jó, sírt is, hogy elcseszte. Ez igaz, de ekkor kicsit megnyugodtam, hogy legalább belátta. A legmegnyugtatóbb infó az volt, mikor a mamám kérdésére, hogy mi lesz ha végez az iskolával, azt felelte, hogy majd jön ki hozzám. Ez az infó volt a legutolsó, amit tudtam és meg is örültem neki. Ez tartotta bennem a lelket, hogy talán sikerül. Most ez az erő elveszett.

Ágira sokat vártam, pl. mikor otthagytam az iskolát, de egy évet vártam rá, hogy együtt induljunk útnak. De ő már a kezdet kezdetén tudta, hogy nem fogok otthon maradni.

Erre ma azzal fogad, hogy nem mehet el mindenki Magyarországról. Végül talált valakit.

Ami még rosszul esett: Ágit jó párszor megkérdeztem a célról és soha nem említett engem, mindig csak magát. Mindig, mikor valaki kérdezett róla, csak azt feleltem az utóbbi időben, mintha nem lenne közös a cél.

Szerettem nézni, ahogy a gyerekekkel bánik, mert egyre jobban bánt velük, azt hittem, nekünk is lehet majd gyerekünk. Elvégre ezért jöttem ki külföldre, hogy normális(abb) életünk lehessen. Pár dologban változtam is, pl. harmadannyit sem netezek, mint korábban. Időnként hatalmas áldozatot hoztam, hogy lehetőség szerint ne szenvedjen hiányt semmiben.

Mindig arra a lányra fogok emlékezni, aki kiállt értem a veszélyben is, mikor pl. utcára tettek és megütöttek.

Vigyázz magadra és köszönöm, hogy eddig is kitartottál egy ilyen fasszal, mint én. Mindig lesz a szívemben számodra hely. Jó volt Veled, Ági, hiányozni fogsz.

A C70-ről órákat tudnék mesélni, de most csak a lényegre fogok hagyatkozni. Mindenesetre az érzés, hogy egy gyerekkori álom valósult meg, az megfizethetetlen és óriási örömmel tölti el a lelket minden egyes nap. Érdekes, hogy az autó mindenkinek tetszik, megnézik az utcán, átnéznek fiatal prémiumautókból is az emberek, az autók iránt érdeklődéssel nem rendelkező emberek is imádják.

Nagy szerencse, hogy egy ilyen ritka és prémium autó lett a kedvencem, így legalább nem sok mindenbe lehet belekötni,. Ilyen anyagokat manapság már nem lehet az autókban találni 20-25 millió Ft alatt (nem az extrákkal terhelt árra, hanem alapárra gondolok), ahogy ilyen üléseket sem. Meglepő, az új Volvókban sem. Az autó olyan kényelmes, hogy egyszer egy kollégámat hazavittem és ahogy beült, elkezdett lengyelül káromkodni, utólag kiderült, azért, mert hogy ilyen kényelmes autóban még sosem ült (nem is fog). Ezután egy, a kategóriájának szerintem legjobbja Mazda6-os is egy zörgő-csörgő, fapados fos.

Vannak az autónak gyenge pontjai is. A fék kimondottan gyenge szerintem, amin megpróbálunk a fékfolyadék (már megvan a gyári fékfolyadék) cseréjével úrrá lenni, de valószínűleg a megoldás a T5-ös modell nagyobb fékei lesznek, esetleg ha megoldható, akkor a 300 lovas S60R első fékei. Néha a műszerfal felső része is mozgott picit, amin a csavarok meghúzása segített. Picit zörög a tetőablak is néha, csak zárt állapotban. Összesen ennyi az egyébként megoldható hibák halmaza.

Az autó nagyon jó állapotban került hozzám egy Volvo specialista árulta, aki az első három, márkaszervizben eltöltött év után, 2002-től szervizelte. Ez egyébként meg is látszik az autón. Természetesen nem lennék én, ha már nem cseréltem volna ki egy rakat alkatrészt és az idei év folyamán nem terveznék egy halom újabbat. Három hónap garancia volt a kocsira és a vásárlás után elő is jött egy hiba, ami abszolút garanciális lett volna, de mivel szombaton már bezárt a specialista (délen, 300 km-re Birminghamtől, a tengerparton), inkább elindultunk a haverommal és autóztunk egy jót. A Dolby Surround Pro Logic hifi eszméletlenül szól, a térhangzás abszolút perfekt, kit érdekelt a Check Engine.

Mivel a Volvo márkakereskedés elég közel van hozzám és a munkahelyhez is, a következő munkanapon ott kezdtem, amúgy is átnézettem volna az autót. Ott kiderült, hogy a hármas henger trafója romlott el, diagnosztika 72 font, mindennel együtt 133. Erre vonatkozott a garancia, de nem lett volna sokkal olcsóbb azt érvényesítve sem, meg nem is akartam autózni gyújtáshibával. A szalonban mondtak egy pár hibát: felső motortartó bak, egyik oldali stabilizátor és kormányösszekötő, a kipufogó tartókonzol elrohadása. Ezek azóta ki lettek cserélve (pl. termosztátot én cseréltem benne), mindenből gyári lett véve. Az autót azóta többször is vittem átvizsgálásra (felhívtak, hogy átnézik ingyen, ilyenek), vagy ha kérdésem volt, mindig segítettek, jelentem nem találtak hibát, mindent a zöld mezőbe jelöltek. Ezen kívül cseréltünk még ékszíjat és az ékszíj feszítőgörgőjét is, mind a négy gumi Pirelli P6000.

Ennek ellenére tudom én, hogy van még neki. Ki lesznek cserélve a toronycsapágyak, a belső kormányösszekötők, a hűtővíz, a váltóolaj, a vezérműszíj. Itt azért megállnék egy pillanatra. Az autót teljes szervizzel vettem, de csak a vezérműszíjat cserélték ki, ezt magam ellenőriztem. A vízpumpát és a görgőket csak ellenőrizték. Ez nekem kicsit meredek azért, úgyhogy idén ezt is megcsináljuk, a márkaszerviz ajánlata 408 font. Ez van, meg utána a nyugodtan alvás. Mert így mindig félve adok padlógázt.

Mielőtt befejezem, a motorjáról szeretnék nyilatkozni. Eszméletlen hangja van, mikor ez az autó elindul, mindenki odanéz. Jó választás volt ez a változó szelepvezérléses 2.4T. Az alacsony nyomású feltöltés valami elképesztő. Gyerekkorom óta szívesen nézegetek teljesítmény- és nyomatékgörbéket és amit láttam, az több mint figyelemre méltó. 1800-tól 5000-ig megvan a csúcsnyomaték, ami egy teljesen kiforgatott háromliteres ereje. Kb. 2500-3000-ig egy négyliteres motor erejét tudja (utána már nagy a különbség az utóbbi javára). Poén, hogy az 560 lovas Audi R8 5.2-es V10-ese 2000-nél csak tíz százalékkal tud csak magasabb nyomatékot. Ennek megfelelően az autót nagyon stresszmentes vezetni. Ha megérintem a gázt, a fordulat rögtön beáll 1800-2000-re. A váltó, ha nem inzultáljuk, akkor 1600-2000 között elvált, az én teljesítmény-igényemet az 1000-2500 közötti tartomány teljesen lefedi. Elég gyorsan reagál, de ami nagy hátránya, hogy (gondolom) a finom működés előtérbe tolása miatt motorféket egyáltalán nem ad, ami a fogyasztásban mindenképpen jelentkezik és majd a fékbetét gyorsabb elfogyásakor is érezhető lesz. A fogyasztás városban mivel a munkába járáskor sokat megy hidegüzemben (nem a számítógép alapján, az sosem mond igazat) 15.5 liter, de pl. a legutóbbi tank 17.1-re jött ki (hideg is volt, meg nyomogattam is neki). Tény, hogy az autó sokat jár magában, nem állítom le ha csak beugrom valahova. Autópályán képes a 68 literből 1000 km megtételére, de mindenképpen képes 8 alatti fogyasztás elérésére is, ha valakit ez érdekel. Engem nem.

Megpróbálom nem bő lére ereszteni, de hátha érdekel valakit, hogy mi történik mostanában..

Július 9-én balesetet szenvedtem, nem tudtam megállni a bringámmal egy kereszteződésben, ahol vesztemre egy autó is jött. Nem is értem, hogy egyáltalán hogy éltem túl, tekintve hogy egy lejtőn gurultam, elég durván rátekerve. Öt bordám tört el és a csuklóm, valamint egy csont a kezemben. Egyszer majd leírom az angol egészségügyi ellátásban szerzett tapasztalataimat, és azért merek így általánosságban beszélni, mert több jel is utalt arra, hogy itt alapvető problémák vannak, ami nem csak az általam próbált kórház hiányosságairól szól. Maradjunk annyiban, hogy nem rajtuk múlott, hogy életben maradtam, ahogy az sem, hogy egyelőre úgy tűnik, komoly maradandó probléma nem maradt (bár a csuklóm és kezem még mindig fáj picit).

Az első héten lefogytam öt kilót, mozogni nem tudtam, így enni sem, mivel tisztában voltam azzal, hogy ágyból felkelni nem tudok, nappal úgy aludtam, hogy egy széken ülve egy sarokba támasztottam a fejemet. Ági nem volt hajlandó kijönni segíteni (ezt azért nem fogom elfelejteni, amikor majd a pénzemet akarja költeni, de egyelőre időt kap tavaszig, akkor úgyis eldől, hogy kijön-e, aztán ha nem, akkor elkezdődik a pinavadászat, az eddig elmaradottakat is bepótolva).

Eléggé unatkoztam otthon, de a háziorvostól ki tudtam erőszakolni egy papírt, hogy visszamehessek dolgozni begipszelt kézzel. Mindez három héttel a balesetet követően. Aztán kitaláltam, hogy jelentkezek sofőrnek. Az továbbra sem igaz az esetek 99%-ában, hogy tapasztalat nélkül is lehet munkát találni, ezért kicsit megvariáltam az önéletrajzomat és hát a siker totális volt. Jelentkezett is egy ügynökség, hogy lenne egy munka egy csokigyárban (értitek, én egy csokigyárban...). Úgyhogy a melóban hatalmas energiát beletéve valahogy leoperáltuk a gipszet a karomról (egy hétig aláírni alig tudtam vele, úgy fájt). De regisztráláskor mondtam a csajnak, hogy meggondoltam magam, nem hagyom ott a munkámat (ahol ugye az időm nagy hányadában internetezek), de hétvége érdekelne.

Valahogy megtetszhettem a csokigyárnak, mert a hétvégében is benne voltak. Annyira bejöttem nekik, hogy két nap után szerződést ajánlottak. Természetesen nem fogadtam el, mert 8.50-et keresek most is és ezért még targoncázni is akartak velem. Na, azt nem. De a hétvégén továbbra is számítanak rám. Ja, a munka: a csokigyárból kell elvinni az árut egy raktárba, de kapaszkodjatok meg, a távolság csak kb. 800 méter. Mindezt egy 696 km-rel átvett, egy hónapos, 18 tonnás Mercedes Axorral. Ők pakolják, ürítik, nekem csak ennyi a dolgom, a másfél-két perces vezetések után itt is az interneten lógok vagy nézem őket, hogy dolgoznak. Biztos az is szerepet játszik a kedveltségemben, hogy napi 6 fuvart akartak, de minimum 5-öt. Mi 10-et is megcsináltunk.

A poén, hogy egy másik ügynökségnél is regisztrálva vagyok, ők is hívogatnak állandóan. A másik poén, hogy heti hét napot dolgozom, de mivel mindkét munkám iszonyatosan könnyű, én aztán soha nem fáradok el. Pihenni hétköznap tudok akármennyit, mivel délután kettőkor kezdek. És ezért kapok nettó bő 150 000 Ft-nak megfelelő fontot. Hetente!

Ha valaki pár hónapja azt mondja, hogy ez fog történni, hát minimum kiröhögöm. Ja, tanári asszisztensnek is hívogatnak, de az életem annyira stresszmentes most, hogy egyelőre most meg én nem akarom..

Legközelebb mesélek ezekről a hülye dízelesekről és arról, hogy Michal haverom mire cserélte le a dízel Mazda6-osát, mert az egy jó sztori:)

Az álmom megvalósítása (harc egy szinte új állapotban lévő, alig futott Volvo C70-ért, mert azt nem írtam, hogy meggondoltam magam, és a legjobb kell, nem számít az ára) egy új szakaszba ért.

Múlt pénteken este egy új állást pillantottam meg a cégnél. Azt az állást, amit célul tűztem ki még akkor, amikor elkezdtem itt dolgozni. Illetve akkor két cél is volt, de az első már megvan.

Itt a történetet megszakítva, hadd vessem közbe, hogy a jelenlegi állásommal teljesen elégedett vagyok (na nem anyagilag, de máshogy mindenképp). Sikerrel teljesítettem a próbaidőt, itt is szeretnek. Az egyik legjobb barátommal dolgozom, mit dolgozom, ez nem munka, ez a paradicsom, legalábbis munkavállalói szemmel. A 8 órából kb. hatot a neten lógok. Van olyan nap, hogy annyit nevetek, hogy fáj az arcom. Akkor megyek ki teázni, amikor akarok (ha a főnök ott van, akkor is). A nagyfőnök csaj fél négykor (pénteken fél háromkor), a főnökcsaj fél ötkor (pénteken előbb) lelép. Kettőtől tízig dolgozom.

Mégis van egy kis hiányérzetem. Az egyik az, hogy pont tegnap küldtek el 46 embert a cégtől (valószínűleg visszaveszik őket, csak nem akarják véglegesíteni hat hónap után). Háromszáz éves cég, és az ipar ezen területén soha nem lesz nagy probléma (sőt..), de azt látom, hogy az export mintha visszaesett volna. Biztos köze van ennek ahhoz, amit még korábban olvastam, hogy vagy Görögországban, Spanyolországban vagy Portugáliában a kórházak nagyon lassan fizetnek, ezért a gyógyszergyárak már nem szállítanak oda.. Az az állás biztosabb lenne..

Na, szóval a meló, amit láttam, a minőségellenőr pozíció. Nem is az, hogy a fizetése a csoportvezetővel egyenlő, hanem a presztízse. Ha a minőségellenőr azt mondja "állj!", akkor mindenki az ő szavára ad és a véleménye alapján történik a gépek beállítása.

És a minőségellenőr haverom, Lukasz is segített egy korábbi, a cég másik gyárába történő jelentkezéskor, mivel azt mondta, hogy jelentkezni kell, hadd lássa a cég, hogy akar az ember feljebb kerülni. És lám, másodikra sikerült. Egyébként pont most hallottam, hogy az egyik minőségellenőr srác is jelentkezett erre a pozícióra, elsőre nem vették fel, de másodikra már igen...

Valamelyik nap épp összefutottam a menedzserrel és megkérdeztem, aktuális-e az állás, mivel a felhívás eltűnt a falról (igaz, ha nem tűnik el, akkor én tüntettem volna el:). Azt mondta, hogy igen, aktuális, majd kitesznek egy újabb felhívást. Aztán később bejött a raktárba és keresett, akkor beszélgettünk, mondtam neki, hogy két dolog miatt jelentkeznék. Az egyik, hogy tanult vagyok, a másik pedig a presztízs. Illetve van még egy, több angollal kellene kapcsolatban lennem. Azt mondta, hogy az angolom jó, de igazam van, nagyszerű lehetőség lenne ez számomra. Aztán másnap mesélte is a menedzser Lukasz-nak, hogy gondolkodom az állásra való jelentkezésen:)

Azon nyomban, ahogy hazaértem, összeállítottam egy motivációs levelet, amit még éjszaka Daniel, az angol szerelő le is ellenőrzött, nem csak ellenőrzött, hanem írt is hozzá. Eszméletlen. Jó olyan emberekkel találkozni, akik olyanok, mint én, akik szó nélkül segítenek, ahogy én is nekik. Akiknek minden felmerülő problémára van egy válaszuk, egy megoldási javaslatuk. Ez az, ami otthon nem sikerült, kialakítani egy olyan baráti kört, akik számíthatnak egymásra. És lám, Angliában tobzódom az ilyen emberekben. Van itt angol, iraki, kurd, lengyel. Teljes szívemből kívánom magamnak és légyszi, kívánjátok Ti is, hogy Ági is tapasztalja meg ezt a Magyarországon szinte nem létező érzést, és akkor faszák leszünk együtt.

Szóval összeállítottam a levelet és az önéletrajzzal feladtam postán. A határidő jövő péntek, majd csak azután lesznek interjúk. Úgy érzem, van esélyem megkapni. Egyetlen bökkenő lehet, hogy a főnököm esetleg azt mondja, hogy nem. Mert Michal hamarosan megy szabadságra és már nincs elég idő kiválasztani és megtanítani valakit mindenre. De Lukasz szerint ez hülyeség. Meglátjuk.

Nagyon oda kell tennem magam az interjún. És oda is fogom magam tenni.

Ha hiszitek, ha nem, megtörtént az, amire én sem számítottam:)

Eladtam a Saab-ot. És nincs semmi helyette. Illetve van: bringa. Pontokba szedem az okokat, amiért az autónak mennie kellett.

- Április elején a kolléga, akinél laktam, bejelentette, hogy a fiának kell a lakás (nem tudom, igaz-e), emiatt májusban el kell költöznöm.

- Mivel költöznöm kellett, és pont május elejéig tartott az autó biztosítása, nem mertem bevállalni azt, hogy esetleg elkezdek egy új évet és ha valamiért meg kell szakítani, szopasson a biztosító, mint korábban. Sajnos későn döbbentem rá, hogy milyen olcsó környéken laktam. A másik, sajnos szintén súlyos körülmény, hogy a legerősebb, 240 lovas T5-ös Volvo C70 biztosítása ugyanolyan feltételek mellett kb. 25%-kal olcsóbb, mint a Saab-é.

- A legerősebb pont az, hogy Ágin nem mindig érzem, hogy a céljaink közösek lennének. Mivel neki szántam ezt az autót, így ez  a helyzet nagyon bántott (és bánt), egyszerűen nem kívántam látni a Saab-ot a továbbiakban. Az autóval semmi bajom, imádtam, de érzelmi okokból nem maradhatott nálam. Talán ez az az ok, ami miatt nem törlődött le a mosoly az arcomról az eladása miatt azóta sem, sőt..

- Nem akarok többé manuális váltóval pöcsölni

Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a Saab tulajdonlása akadályozta volna az álmom megvalósítását, hogy lehessen egy Volvo C70-em, ráadásul 30 éves korom előtt...

Az is rontotta a Saab esélyeit, hogy sajnos pár hónapja elkelt egy 2.4-es, turbó nélküli, automata C70, amiben mindössze 53000 mérföld volt (vezérműszíj ráadásul nemrég cserélve, mindez 1100 fontért). Akkor megzuhantam..

Ebben az időben (de még a kolléga bejelentése előtt) elkezdtem rohangálni a C70-ek után. Több mint 1000 km-t utaztam, de egy kivételével csak szarokat találtam. A kivétel esetében pedig a kereskedő volt egy idióta. A kocsi ígéretes volt, első tulajos, 86 éves bácsi, végig márkaszervizben szervizelve, olajcsere 1000 mérfölddel korábban... A Saab fel is került az ebay-re, de az utolsó pillanatban emiatt levettük.

Aztán költözéskor már ügyesen csináltam, és a munkahelyemhez közel költöztem, az út bringával rövidebb, mint előtte autóval. A költözés napján jött érte a vevő 800 km-ről, Skóciából.. És biztosíthatok mindenkit afelől, hogy jó helyre került.

Az autókérdésről bővebben a régóta ígérgetett Saab-összegzőben nyilatkozom.

She's gone away
Flying up on a jet plane
Told me she won't be back again
And Talulah, Talulah is her name

But I've got this thing
Girl I wanted to say to you
Talulah I'm still missing you
Baby can you stop that plane
Turn it around
I still love you babe
Tell the captain that I'm to blame
I'm to blame

This ink stained with tears
All these letters from my heavy heart
This is what I always feared
That these sparks would fly
And we would break apart

But I've got this thing
Girl I wanted to say to you
Talulah I'm still missing you, I miss you so
Baby can you stop that plane
Turn it around
I still love you babe
Tell the captain that I'm to blame, I'm to blame

You've gotta stop that plane
Turn it around, turn it around
You gotta stop
You gotta stop it now and turn it around
You're my magic star
Don't you fly too far from me
From me, from me

Can't you see
There's a hole in my soul
And I'm losing control
And it's not too late for you to be my magic star
Come and see me baby

So solitaire
I think of your midnight hair
And it's still the same
Cos you're on my brain
Gotta stop that plane
Come and see me baby

She's, oooh gone away
Flying up on a jet plane

Told me she won't be back again
And Talulah, Talulah is her name
I'm curled up tight
So alone I can't sleep at night
Return to sender, that's me tonight
I really think I'm lost in space
I Shut my eyes I still see your face
With your touch and your soft embrace

You've gotta stop that plane

Now there's a hole in my soul
And I'm losing control
I know you're my magic star
But you've gone away and flown too far this time

Stop that plane... turn it around...

Egy egészen hihetetlen interjú után. Bővebben hétvégén!

Bár nem írtam le anno, hogy mi történt, csak párszor utaltam rá, hogy az egyik kollégám rendesen átkúrt, belerondítva a szép nyárba, amikor Ági is itt volt. Bár a munkahelyen nem igazán okozott számomra problémát, a pofáját nem szívesen nézegettem. Könnyű volt azért, mert egyik héten délelőttös voltam (ő mindig az), másikon meg délutános. Viszont ebből adódott a másik probléma. Így nem lehet mellékállást találni. Kb. egy hónapja megjelent egy állás a hirdetőfalon, amiről már korábban hallottam Michaltól, az egyik legjobb barátomtól. Vele már a kezdetektől nagyon összebarátkoztunk, vele szoktam hétvégén ebédelni. Van egy kisfia, akit imádok. Na ő már jó pár hónapja raktárosként dolgozik a délutános műszakban. És délután öt után nem sok dolga van, gyakorlatilag videókat néz a telefonján, stb. Ezen mindig nevettünk. Szóval az üzenőfalon ott a meló, de három nap múlva le is jár a határidő. Ez azt sejttette, hogy valami előre lezsírozott dologról lehet szó. Az egyik litván gyerek meg is volt róla győződve, hogy ő lesz a befutó, mert régóta puncsolt az irodában. De volt lengyel jelentkező és hát itt 10-ből 7 ember lengyel, úgyhogy az erőviszonyok nem vetítették előre a sikert..

Természetesen elküldtem nekik az önéletrajzomat egy levél kíséretében (postán). 31-én interjú (két angol menedzser csajjal). Azt tudtam, hogy nagyon oda fogom magam tenni, mert itt nem csak arról van szó, hogy több pénz (két kategóriával magasabb fizetés, sajnos ez itt csak kb. 20-21 font hetente) és még kevesebb munka (eddig is ez a messze legkönnyebb melóm:)), hanem az egyik legjobb barátommal "dolgoznék" együtt.

Amikor megkérdezték, miért jelentkeztem, biztos nem erre a válaszra számítottak, de megkapták: nem akarok a termelésben dolgozni, nincs vele semmi baj, de őszintén szólva túliskolázottnak gondolom magamat ehhez. Mindenki szeret, de engem ez nem tesz boldoggá. Nem érdekel. Volt egy kis blöff is, mégpedig, hogy nem a pénz érdekel, ha az érdekelne, elmennék sofőrnek (ja, ha tapasztalat nélkül olyan könnyű lenne...). Elég jól ment az interjú, aztán a vége felé akadt egy KIS bökkenő. A levélben véletlenül benne hagytam egy mondatot, ami úgy szólt, hogy ne aggódjanak a címem miatt, mert Gloucesterbe szeretnék költözni. Már amikor rákérdeztek és felemelték a papírt, ahol egy tizedmásodpercre megláttam a mondatot a levélben, kicsit beindult az adrenalin.. De megmagyaráztam nekik.

Az már egy jó jel volt, hogy pár nappal később az egyik csaj odament Michalhoz és mondta neki, hogy nem is tudta, hogy ez a Gergő ennyire értelmes fickó..

Következő pénteken már két ember meg is kapta a levelet, hogy nem őket választották. Michal egész hétvégén hívogatott, de én nem kaptam. Igazából azóta sem. Csak csütörtökön odajött a csaj, a kezembe nyomta a munkaköri leírást és hétfőn kezdek. Három hónap próbaidő után meglátjuk.

Úgyhogy van három hónapom arra, hogy összekapjam magam anyagilag (haza nem megyek, Ági sem jön ki) és összeszedek annyi pénzt, amennyit csak tudok. A termelésbe nem megyek vissza, így ha munkát kell váltanom, akkor legyen tőke a továbbiakhoz.

És épp tegnap jöttem rá, hogy állítsam be úgy a jobcentre keresőjét, hogy nekem jó legyen. Persze így, hogy mindig egy műszakban vagyok, így persze, hogy könnyebb.

Úgyhogy a terv a következő: gyűjteni a pénzt, ha beválok, ha nem, legyen. Augusztusban a Saab már nem kap TAX-ot, de műszakit igen. Ha átmegy, akkor van egy év a helyreállításra (karosszéria és a motort is kivetetném, kapna láncot, kuplungot, tömítéseket, stb., de ez pénzfüggő lesz, tud várni). Addigra megveszem a Volvót. Megpróbálok 1500 körül venni egyet és 2000-et szánok az azonnali helyreállításra (kap gyertyákat, vezérműszíjat vízpumpával, olajat, váltóolajat, stb). De addig még sok dolog fog történni, még talán találok egy félállást is.

De ez már egy másik történet lesz.

Drukkoljon mindenki, hogy beváljak ebben a munkakörben, mert akkor tényleg csak egy mellékállást kell találnom, közben építem a kapcsolatokat (amiket otthon elhanyagoltam) és az angolom még jobban fejlődjön, hogy idővel még jobb állásom lehessen.

Lassan - ahogy megtörténik - megírom a Saab első másfél évét. Addig is még sok tapasztalattal leszek gazdagabb. Nagyon sok nevetést köszönhetek ennek az autónak és nem titok, ez az autó a kísérleti nyúl a Volvo C70 előtt. Tudnom kell, hogy lehet megkülönböztetni a jó és a rossz alkatrészeket, és muszáj szerviztapasztalatot gyűjtenem.

Akkor kiderül, hogy miért vigyünk feszítővasat használtautó-vásárláshoz.

Két képet mindenesetre előre berakok.

Bő két hét.

A Karmin egy amerikai pár, akik eleinte poénból töltötték fel a videóikat, de van, ami már (az első) 56 milliónál is nagyobb nézettséggel bír (és jobb, mint az eredeti).

És ez se kutya, tűzijáték 2.19-nél:

Szeretettel üdvözlöm Abszurdisztánban Berza barátom Lexus IS 200-asát.

Múlt héten örömmel újságolta, hogy sikerült egy megkímélt, 99-es, 200 000 km-es darabot megkaparintania Németországból. Gondolom, mindenki ismeri ezt a modellt, amit a BMW 3-as ellen vetett be a Lexus a 90-es évek végén. A lényeg: kétliteres, soros hathengeres motor (eszméletlen finom szerkezet), hátsókerékhajtás, fasza futómű, a Sport-változatban (ez az) sperrel. Eszméletlen jó formaterv kívül-belül. A műszeregység egy karórát mintáz (lásd képek).

Bár én a háromliteressel vettem volna (azt csak automatával adták), de alig várom, hogy keresztbe rakjuk egy körforgalomban:) Sosem vezettem ilyet, csak az újat, de az már sajnos V6-os. Egyetlen bajom vele, hogy nagyon kemény a műszerfal (az újban már nem).

Berza nem is olyan rég még dízellel járt, de azt mondta, soha többé nem kell neki. Aki megértette azt, ahogy kommentelők fogalmaztak meg nemrég:

Senkit semmiféle egyéni fillérbaszás nem jogosíthat fel egy masszívan közösségellenes tömeggyilkosságban való aktív részvételre. Minden CR-dízelt vásárló önmaga és pénztárcája ellensége is...

 Harcoljunk a szürke, fantáziátlan kisegerek választásai ellen (Opel, VW, Ford, stb.)!

Ezt még 26-án kezdtem el írni, de ezek a hülyék kikapcsolták a netet..

Először is boldog karácsonyt mindenkinek. Az enyém nem túl boldog, mert kurvára egyedül vagyok (valakit láttam a Facebook-on, hogy megy haza 26-án, de egyrészt spórolok, másrészt Opelben nem utazom haza..). Úgy volt, hogy Peti eljön ma, de nem jött. Úgy volt, hogy holnap akkor én megyek, de nem megyek. Egyelőre úgy néz ki, hogy 28-án megyek. De mivel 29-30-án dolgozik, így 29-én elmegyek munkát vadászni Gloucesterben. (Legújabb hír, hogy holnap csak délután egyre menjek, azt mondta, de ahogy felkeltem, elindulok és  legfeljebb munkát keresek addig.

Ugyanis oda költöznék, pontosabban mellé, Brockworth-ba, de természetesen a birmingham-i állásokat is nézegetem. Egy az, hogy a biztosításom a 240 lóerős C70-re a fele sem lenne, mint most itt. Ezen túl mindig kisebb helyekről hívtak sofőr-tapasztalat nélkül is, mikor jelentkeztem. Nem igaz az, amit Zlot írt anno, hogy könnyű munkát találni tapasztalat nélkül. Legalábbis itt nem. Ezerből egy, és én ezt az egyet, mikor elcsesztem a tachográfkártyát, már elhasználtam. Minden nap járom a jobcentre-t, nézem az internetet. Újabban már három területet is kipécéztem: öregek otthona (szar pénz, de az angolnak jót tenne), sofőr és ovi (sok helyre beadtam az önéletrajzomat, le se baszták, de szar pénz). Van egy olyan megérzésem, hogy egy kisebb városban ez jobban menne, jobban tudnám a speciálisabb papírjaimat, képességeimet kamatoztatni. És nagyon-nagyon sokat unatkoztam hétvégente, amíg nem voltak barátaim, ott sok pénztől elestem..

A munkahelyemen nem akarok a továbbiakban dolgozni, leszarom, hogy a cég olyan stabil, hogy az sosem fog csődbe menni, de meguntam. Amióta a nemrég felvett új magyar kolléga kijelentette, hogy nem akar egy gépen dolgozni, mindig engem tesznek oda és utálom, vége a jó időszaknak, amikor lófaszt nem csináltam. De a fő gond még nem ez. És nem is az, hogy nem akarom az egyik kollégám fejét látni, aki irtózatosan kibaszott velem nyáron. A harmadik, hogy az egyik főnököm egy paraszt. Bár pár hete bocsánatot kért, de két hete mikor csak Przemek kollégámat helyettesítettem volna a szünetében, bunkó volt. A minőségellenőr termében akadtunk rá, és mikor meglátott, visszafordult és még a villanyt is lekapcsolta. Ekkor kurvaanyázva otthagytam, egy ideig jött is utánam. Azóta nem beszélek vele és ha lehet, nem keresem, nem ez volt az első eset.

Ezek igazából nem nagy problémák. De annyira tisztelem magamat (újra vagy már?), hogy nem akarok olyan munkát és annyiért csinálni, amit egy semmit nem tudó, 18 évesen Angliába vándorolt akárki is el tud végezni, ennél azért még én is többre tartom magam. Úgyhogy vettem múlt hónapban egy szkenneres-fénymásolós nyomtatót és lelkesen nyomtatom az önéletrajzokat, leveleket.

Megmondom őszintén, a legfaszább forgatókönyv az lenne, ha pl. Peti és apukája munkahelye felvenne, mert akkor akár bringával járhatnék dolgozni. A legtutibb az lenne, ha ez február vége előtt lezajlana, mert az autó TAX-a addig érvényes, és akkor már nem vennék újabb fél évre, hanem azt befektetném a hazaútba. És otthon maradna javulni. Ebben az esetben csináltatnék rá egy új műszakit, mert az eredeti augusztus végéig jó, de addig akkor tuti nem jönne vissza Angliába, ezért kéne. A másik lehetőség, hogy veszek rá TAX-ot és akkor augusztusban megyek haza, akkor a normális kerékvágásban történne a műszaki is az út előtt. De akkor már tutira meglenne a C70. Ugye arról kár is beszélnem, hogy amikor a Saab visszajön családi kocsinak (jövőre jó lenne egy gyerek), akkor tényleg nem lesz mindegy, hogy két autó esetén a biztosításon tudunk évi 1000 fontot spórolni egy kisebb városban.. Úgyhogy ez a két dátum van, de az tuti, hogy nem megyek haza addig, amíg a C70 itt nem áll a szemem előtt (csak ha esetleg megkapnám ezt az állást Brockworthban, akkor kibírnék egy-két hónapot autó nélkül).

A helyzet amúgy jó, gyűjtöm a pénzt, elértem az ideális helyzetet, mindenhez a legolcsóbban hozzájutok (lakás, autóbiztosítás, stb.) már csak egy meló van hátra. A lelkem romló állapotának egy C70 kéne (erről lejjebb), de az utóbbi időben sokat tettem a javítása érdekében.

Ilyenek:

- Minden hétvégén ebédelek valahol valamelyik barátommal

- Másfél hete vettem egy előfizetéses okostelefont (az új Xperia Mini Pro), de rendeltem egy két SIM-kártyásat Kínából is, TV is van benne. Michal haverom rá akart beszélni az új iPhone-ra, de utálom a kurva nagy telefonokat, meg olyan nem kell, aminek nincs billentyűzete, ennek meg van és nem is nagy. Peti mutatta, szóval pár hete még nem gondoltam volna, hogy egyszer okostelefonom lesz, pláne, hogy nem az utált SonyEricsson, de remélem nem jutok el soha arra a szintre, hogy pl. Opelem lesz, mert az lenne a vég. De kísértetiesen hasonló a sztori. A lényeg, hogy már van net a telefonon is:))

- Múlt hónapban vettem gumit is az autóra, idén ez a negyedik szett elöl, de a széleik már nagyon kopottak voltak (az újak most több, mint 6 mm-esek). A gumis mondta, hogy a futóművet be kéne állítani, ezért elvittem egy helyre, ahol a kerékcsavarokat csak kézzel tették be és majdnem elvesztettem a kereket, csak pár méter kellett volna, úgy lötyögtek benne. Visszavittem, hogy nézzék meg újra, mert úgy elég szar állítani, hogy a kerék lötyög, de jó lett.

- Pár napja vettem egy használt Sennheiser fejhallgatót is

- Novemberben otthon vettem három nadrágot is a Springfieldben és Stratfordban vettem tavaszra egy cipőt is (féláron csak 37.5 font volt), mikor anyukámék itt voltak (velük mentem haza)

Jó érezni, hogy van értelme annak, amit csinálok, ennyi szopás után. Olyan jól esik venni dolgokat magamnak is. Éppen azon gondolkodtam, hogy pl. az előző biztosítónak csak úgy feleslegesen kifizettem egy Volvo C70-et. Áginak fizetem az albérletét, eddig egy fél C70-et küldtem neki is, a másik felét nyárig kapja meg. Tehát már ezért is fontos, hogy nekem is lehessen egy...

- Ma (27) pedig vettem egy fasza inget a Nextben, féláron volt 20 font, a hülyének is megérte.

U. I.: _Phoenix_-szel nem tudom, mi van. Mivel a régi telefonom bedöglött, a SIM-kártyát elhagytam, nem tudom felhívni. Utoljára nyáron beszéltem vele, mikor otthon voltak autóval, utána is hívtam még és e-mailt is írtam, de nincs válasz. Remélem, nem a visszaúton történt velük valami.

Mindenkinek vannak álmai. Kinek egy utazás, egy ház vagy lakás, stb. Ugye esetemben az autóbuzéria a legerősebb tényező. Már három éves korom óta.

Van egy autó, ami 15 éve, amióta először megláttam az újságban, azóta a vágyam tárgya. Különös, hogy nem egy sportkocsi (bár sportos modell), hanem inkább luxus. Aki ismer, igazán ismer, az tudja, melyik az. A Volvo C70, az első generáció.

Hogy kicsit képben legyünk, nézzük meg miről is van szó. Ez egy 4716 mm hosszú, 1817 mm széles és 1414 mm magas luxuskupé, ami elég ritka, 1998 és 2002 között 27014 db-ot gyártottak belőle (a svédországi Uddevallában, többnyire kézi munkával, az S70/V70-től elkülönített gyártósoron), ami elképesztően kis szám. Az 1996-os Párizsi Autószalonon mutatták be (és 97-ben élőben is megcsodálhattam a Frankfurti Nemzetközi Autószalonon), de - tudomásom szerint - 98-ban indult a gyártása. Csak öthengeres (az egyik legszebb hangú elrendezés ez) motorokkal gyártották, kezdetben a 2435 ccm-es 193 lóerős kisnyomású turbóval, valamint a legendás T5-ös, 2319 ccm-es, nagynyomású 240 lóerős változat volt belőle. Később kapható lett egy kétliteres kisnyomású 165 lóerős, egy 2435 ccm-es 170 lóerős szívómotorral és nem sok van belőle, de egy nagynyomású kétliteres, 225 lóerős motorral is.

A futóművet a TWR-rel (Tom Walkinshaw Racing) közösen fejlesztették, két beállítás volt elérhető, egy kényelmesebb és egy sportfutómű, a T5-höz egyébként csak utóbbit adták, ehhez nagyobb fékek is jártak.

A belső tér anyagai elsőrangúak, a mai autók között egyenesen lélegzetelállítóak (igaz, a mai autókhoz képest a Saab-om is más világ). A bőrök (alcantarával is lehetett rendelni) is még a régi, erős, vastag anyagok, nem a mai autók zúzalékból, hulladékból préselt anyagai.

Ebben az autóban mutatkozott be világújdonságként a 12 hangszórós, 400 wattos high-end hifi, Dolby Surround Pro Logic térhangzással, a hangszórókat a Dynaudio gyártotta. Ez a hifi anno 1.1-1.3 millió forintba került. Már az alap rendszer is 10 hangszórós volt, 240 wattos és külső erősítős, CD-vel. A következő szint ugyanez volt 3 lemezes CD-tárral a fejegységben, 400 wattal. A harmadik szint volt az említett csúcshifi, amihez lehetett még rendelni egy hatos CD-tárat hátra is. Ez a hifi a mai napig egy kuriózum, messze megelőzte korát.

A 2000-res modellévre frissítették az autót, ami csak műszakilag hozott változást, a formákban szerencsére nem. Megkapta a Volvo mai napig legjobbnak számító WHIPS-rendszerét (Whiplash Impact Protection System), ami a ráfutásos baleseteknél segít megelőzni az ostorcsapás-effektus okozta nyakcsigolya-sérülést. Ez nem csak egy aktív fejtámla, hanem az egész ülés képes az energiát felemészteni. Itt érdemes, megjegyezni, hogy amikor valaki a mai autók biztonságával jön, az csak arra gondol, amit az Euro-NCAP nevű hivatal végez, ahol sok más mellett nem vizsgálják a ráfutásos baleseteket sem (kíváncsi lennék pl. egy ötcsillagos Fiat 500 ráfutásos tesztjére - a bejegyzést egy ideje írom, erre tessék, pár napja volt pont erről szó…-, hogy mi maradna a hátul ülőkből). Két-három éve volt egy összehasonlítás, ahol (csak üléssel) tesztelték az új autókat, és sok aktív fejtámlás típus is megbukott rajta. Ez a Volvo-rendszer egy iszonyat hatékony megoldás a problémára. Valamint kapott az autó új oldallégzsákokat, amik a fejet is védik, nem csak a medencét. A kipörgésgátlót lecserélték újabbra (TRACS - Traction Control System – volt, ami csak fékkel operált, STC – Stability Traction Control -  lett, ami motorelektronikába is beleszólt).

Ezen kívül az automata váltók is okosabbak lettek. Korábban három menetprogram közül lehetett választani: Sport, Economy (takarékos) és Winter (téli) üzemmód. Ehelyett egy tanulékony elektronikát kapott a váltó, ami képes alkalmazkodni a vezetési stílushoz, csak a téli állást hagyták meg.

Az autóhoz alap- vagy extrafelszereltségként elérhető volt a kétzónás, automata klíma, a fényre sötétedő belső tükör, a memóriás, elektromos ülések, elektromos napfénytető, navigációs rendszer, fedélzeti számítógép, tempomat, stb.

És hát a forma… Az erőteljes oldalvonal, a C-oszlop, a hátsó lámpák, a lökhárítók, a keret nélküli ajtók, számomra ez a tökéletes összhang, így néz ki egy igazi kupé.

Esetünkben két modellváltozat érdekes. Igazából a T5-ös motor lenne szuper nekem. Nem nagyon hajtom az autókat, de néha jó lenne érezni, ahogy az ülésbe szorít. Mert szorít, ezt 2000-ben ki is próbálhattuk, mikor apukám vezette, még nem volt jogsim. Előtte mentünk a 272 lovas S80 T6-tal, de ez annál is jobban ment. Viszont – hiába benzines – a turbómotorral lesz gond, érzem. De nem is olyan nagy baj ez, mert meg kell csinálni, és jó lesz. A T5-höz alapból járt a sportfutómű (bár a többihez is rendelhető volt), ami ebben az esetben nem csak egy üres elnevezés. De én a kényelmet szeretem és egy ilyen rendkívüli kényelmű autónál valószínűleg zavarna. Biztosan nem véletlen volt ez így, mert pl. a szuperkényelmes S80 T6 nagyon emelgette az orrát padlógáznál és azért ez egy kupénál – mégha luxuskupé is –  nem túl elegáns.

Így figyelmem az utóbbi pár hétben a 170 lovas szívó 2.4-esre vetődött. Ezzel nem nagyon lenne gond. Külön öröm, hogy ehhez már ötfokozatú automatát adtak (többé nem lesz kézi váltós autóm, mindenképp automata kell) és már eleve az okosabbat. Kevesebb, nyugodtabb erő és több fokozat, nem egy rossz párosítás. Mégis ami miatt félek ettől a motortól, az, hogy mivel ez az autó a vágyam, ha megveszek egyet, nekem húzzon, ha odalépek. Ha közben derül ki, mikor már elkezdtem felújítani, pl. a futóművet, hogy mégsem elég ez az erő, akkor szomorú leszek. Igazából az erő majd autópályán kell, pl. hazafelé menet Németországban.

Az autó filmben is szerepelt, a Szent remake-jében (az eredetiben is Volvo-kupé szerepelt), 1997-ben Val Kilmerrel:

Az árak 600 fonttól indulnak, 900 körül már lehet szépeket találni, én olyan 1200-1500 körül tervezek venni egyet. Egyetlen kikötésem lesz, hogy kívül-belül makulátlannak kell lennie, ilyen hülyeségek, hogy lengéscsillapító, motor úgyis meg lesznek csinálva, de a karosszériamunka drága és jobban szeretem, ha gyári. A motorolaj, váltóolaj, gyertyák, vezérműszíj (sajnos szíjas..) úgyis le lesznek cserélve a vásárlást követően. Igazából vennék egy rosszabb műszaki állapotút, hogy majd mindent megcsinálok, mert bár mindig azt tanácsolják, hogy jó állapotút kell venni és az valóban olcsóbb is, de én csak abban bízom (alkatrészek), amit én veszek és a jelenlétemben cserélnek ki. De megpróbálok egy közel tökéleteset választani, hogy az álmot ne rontsa el.

Viszonylag közel vagyok ahhoz, hogy megvegyem és ne a kínálat aljából válogassak. Persze megfogadtam, hogy C70 csak akkor lesz, ha találok jobb munkát. És nagyon rosszul haladok ezzel, nagyon rosszak a tapasztalataim (de erről máskor).

15 éve várom már ezt. Ennek meg kell történnie…

U. I.: Hogy mi lesz a Saab-bal? Kézenfekvő lenne eladni. Találtam a neten egy gyönyörű, ritka barna kabriót 995 fontért, 2.3-as, automata, a legjobb kombináció. Amennyiből nemsokára hazamegy és a karosszéria „rendbe hozódik” az enyémen, abból simán megvehetném. Mégsem teszem, szeretem ezt a kocsit, van, amikor nem csak a pénz, konkrét érték számít, hanem a kötődés is. A Saab-nak gyönyörű életet szánok. A családom második autójaként a gyerekemet fogja szállítani. Jobb annak a gyereknek, ha stílusos kocsiban nő fel. Tehát a Saab hazamegy majd, otthon megcsináltatom a karosszériát, kap majd első lengéscsillapítókat, toronycsapágyakat. És amint Ági munkába áll, visszahozom, és ő fogja használni. Remélhetőleg nagyon sokáig, mert csodálatos autó.

Képek (a két kedvenc színemmel): A 14. képtől lefelé tizenéves használt autók láthatók, jól nézze meg mindenki!

A szlogen úgy hangzott anno: "Ez nem az a Volvo, amire Önnek szüksége van. Ez az, amire Ön vágyik." Milyen igaz.

Sajnálom, ha valakinek csalódást okozok azzal, hogy nem igazán írok, de annyira már nem érdekel a blog. Meg most egy kicsit élvezném is az életet. Már könnyebb. A sirámok már a múlté. Igaz, nem volt könnyű. Úgyhogy most feláldozom ezt a szép estét és megpróbálom leírni, hogy mi is történt ebben az elmúlt öt hónapban. Elvégre, ha álmos leszek, a pénteket már így is kibírom, a melóm úgyis puncimeló.

A meló. Július 11-ével megkaptam a szerződést. Ez annyit jelent, hogy soha nem küldenek haza (már eddig sem küldtek az utóbbi pár hónapban) és 100 fonttal több a fizetés (pár napos pozitív fejlemény, hogy négy kolléga is velem utazik munkába, így havonta ez 50 plusz fontot hoz a konyhára). Igaz, sokkal szarabb szerződés, mint a korábban érkezőké, mivel a 30 perces szünet nem fizetett és elég szar pénteken a délelőttös műszakban háromnegyed egy helyett kettőkor végezni, a délutánosban meg este tízig maradni, mikor szinte mindenki lelép fél nyolckor (ők olyankor kettő helyett háromnegyed egykor végeznek). Ugyanis egyik héten délelőttös, másikon délutános vagyok, így néha aludni is tudok. Szóval 37.5 óra van fizetve, de 40-et vagyok ott, míg a régiek (és az ügynökségnél dolgozók most is!!!) 38 3/4-ed órára kapnak 39-et.

De nem ezért a kurva anyját ennek a cégnek. Viszonylag új fejlemény, hogy amikor egy hónapja (szeptember!) szerettem volna kivenni a szabimat (karácsony előtti hetet!), akkor közölték, hogy késő, nem lehet. Mondtam nekik, semmi gond, de akkor vagy adják ki januárban vagy fizessék ki. Azt nem lehet (WTF?)! Ezért novemberben kell hazamennem, karácsonykor itt fog enni az unalom, elmennek a picsába...

Amúgy ez a július egy jó hónap volt. Egy héten belül derült ki, hogy megkapom a szerződést és a Working Tax Credit-et is, 52 font hetente, amiből ekkorra már három adag a számlámon volt. Az ügynökség is kifizette a szabikat elváláskor.

Bár volt benne rossz is. Berágtam a landladymre, mert megbeszéltük, hogy amikor itt lesz Ági, akkor 65 helyett 80 fontot fizetek neki. 90-et kért. Nem az a tíz font, nekem viszont elveim vannak. Ha valamit valaki megígér, akkor azt tegye... Úgyhogy elköltöztünk az egyik kollégámhoz, a már többször emlegetett Kate-hez, ahol, gyerekek, akkora szopáshalmazzal találkoztunk, hogy ahhoz képest az eddig megírt top három szopásom semmi... Nincs is most kedvem leírni, ha valaki rákérdez, majd leírom a kommentek közé. Aztán visszajöttem ide. De itt ugye az is probléma volt, hogy nincs sütő és mosógép.

Úgyhogy faszán vettem mindkettőt, szerencsére volt miből. Egy minisütőt vettem az Aldiban és az ebayről szereztem egy fasza Bosch mosógépet garanciával. Ha már így belejöttem, vettem egy telefont is. Soha többé érintőképernyőset! De muszáj volt, mert kitaláltam, hogy megszerelem a telefonom szalagkábelét. Nagyon ügyesen szétszereltem, össze is raktam, csak utána nem működött... Meg ebben az időszakban öltem meg a Pirelli gumikat is, amiket az előző posztban énekeltem meg. El kell azt olvasni. Amúgy a Saab továbbra is jól viselkedik, kapott új hűtőmaszkot azóta az ebay-ről, valamint lőttem hozzá eredeti, gyári vízcsöveket a motorhoz, kompletten, vadi újan, Saab-szalonból. Húsz (!!) fontért. Igaz, hogy jó a régi, de az Andorral történt szopás óta nekem ilyen nem hiányzik. Majd tavasszal megkapja.

Ágival voltunk egy csomó helyen, pl. megnéztük Blackpoolt, voltunk Stratfordban, Bourton-On-The-Waterben (megnéztük a Motor Museumot újra), bementünk a Birdlandbe, de a tavaly pénzügyi okokból a kasszától visszafordulva kihagyott Warwick-kastélyt is. Voltunk a Cadbury Worldben, Safari Parkban, a silverstone-i versenypályán is. Megnéztük a megye legnagyobb carboot sale-ét is, ahol vettem Áginak egy bőröndnyi cuccot, többek között szinte új magas sarkú, hosszú szárú, szinte új bőrcsizmát (brazil) három fontért, de kettő fontért kosztümöt, egyért Jane Norman bikinit is.

Nagyon szép nyár volt. Mikor elment, adtam neki 200 fontot, és vállaltam, hogy fizetem az albérletét is. Nem vagyok egy mintabarát, tudom, de a végtelenségig korrekt vagyok. Elvégre az én ötletem volt, hogy jöjjünk ki Angliába, ahol elvesztette a nehezen összekuporgatott (szinte minden héten zsömlét evett csak) 550 ezer forintját. Azt, hogy összesen mennyit vesztettünk, nem is merem összeszámolni, körülbelül kétmillió forintban van ez a történet. A cég nem nagyon segített Áginak munkát adni, pedig amíg itt volt, több, mint 15 új embert számoltam meg, illetve utána már nem számoltam.

Vettem bringát is, amilyet akartam, hidraulikus fékekkel. 230-ra sikerült lealkudnom, nagyon jó vétel volt. 27 sebességes a szerkezet. A fékeket eleinte túlzásnak éreztem sík úton (én, aki soha nem voltam elégedett a fékekkel), de két hete voltunk a kollégáimmal a Cannock Chase nevezetű helyen (most is megyünk hétvégén). Én már voltam pár helyen bringával, de ez elképesztő volt. Na, ide kellenek a hidraulikus fékek. A YouTube-on meg lehet nézni, hogy milyen durva. Később majd direkt is beteszem a blogba. 

A kollégákról annyit, ahogy azóta még-még sokkal több barátom van itt. Amikor egy másik kijáratot használtunk a cégnél, Przemek kolléga meg is jegyezte a műszak végén, mikor jöttek be a délutánosok, hogy nekem mennyi barátom van ott is (sorban köszöntek kifejezetten nekem az emberek). 

És van itt egy fontos momentum. A barátaim minősége itt Angliában sokkal jobb, mint otthon volt. Oké, nem tárgyak, emberek, de megpróbálom elmagyarázni. Először is tettre készek vagy tettre "készebbek", nem pedig olyan tutyimutyi alakok, mint otthon, mindenféle barom elgondolással a fejükben. Ha valamiért, hát ezért megérte külföldre jönni, hogy kicsit kitáguljon a világ számomra. 

Záró gondolatként szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy már kezd jó lenni. Megnyugodtam. De van ebben az egészben egy félelmetes momentum. Illetve kettő. Az egyik az, hogy ennyi balfaszkodás és balszerencse után is el tudtam érni egy kis sikert itt, ami vélhetően megágyaz a következő, nagyobb sikereknek is. A másik, hogy míg egy lengyel, szlovák vagy akármilyen nemzetiségűnek van visszaút, mert azért fejlődik az országuk, vagy ha nem is fejlődik, nem lefelé süllyed. Ez egy kicsit elborzaszt. Valószínűleg én már nem érem meg, de akkor mennék csak vissza, ha az elmúlt húsz év és a jelenlegi politikai elitet végre lámpavason láthatnám, ahogy szépen lengedeznek a szélben. Akkor a következők meggondolnák, hogy ilyen feltételekkel akarják-e ezt az egészet vagy sem. És ez nem fog bekövetkezni, az előző bekezdésben is leírt tutyimutyi, álomvilágban élő emberek miatt. Sokan vannak.

Képeket később teszek be, mert valami probléma van. A tervekről szintén később nyilatkozom.

Ilyenkor azért büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, ha máskor nem is. A világsajtó is áradozik erről a videóról.

Először is, tisztázzunk valamit, a felesleges, buta kommentek elkerülése végett. Ez nem egy környezetvédelemmel kapcsolatos blog. Ettől függetlenül, ha valaki olyan butaságokra vetemedne, mint korábban, hogy például olyan sületlenségeket ír, hogy a kisebb fogyasztás egyenlő kisebb szennyezéssel, azt már ki sem röhögöm, hanem törlöm. Akinek ennek ellenére mégis kötözködhetnékje van, az kérjen segítséget és átirányítom egy autóipari mérnökhöz is akár, utána meg lehet tenni a téteket. Tehát, aki a környezetéért és a jegesmedvékért aggódik, de ennek ellenére dízelből osztja az észt és gátlástalanul telemocskolja közvetlen környezetét (mert az nem számít, csak ami messze van térben és időben), jól gondolja meg. Számomra a környezetvédelem saját élőhelyemen történik, mert csak úgy lehet, ha mindenki arra figyel, ahol - éppen - él. Most, hogy ezen túl vagyunk, tisztázzuk azt is, hogy a használt autó meghibásodása csakis a tulaj igényességén múlik. Ha a tulaj betartja az előírásokat, nem nagyobb a meghibásodás esélye (vagy kimutathatatlanul magasabb csak), mint egy új autónál. "Kedvenc" kommentelőm mélyen szántó gondolatai óta ugyanis kialakult bennem egy olyan reflex, hogy mikor egy új (akár 2011-ben bemutatott) autót meglátok az autópálya szélén, már nem csak mosolyra húzódik a szám, hanem kurjantok is nagyokat, ami semmiképp sem normális. Továbbra is várom a pozitív és negatív kommenteket, lehet írni bátran, de előtte próbáljunk meg gondolkodni, utána olvasni, hogy értelmes vita alakulhasson ki, amire abszolút vevő lennék. Köszönöm..

Bevezetőnek annyit mondanék csak, hogy le vagyok nyűgözve. Pedig az autót használtuk, egészen konkrétan júliusban és augusztusban 500 liter benzint tankoltam..

Azt mindenki tudja már rólam, hogy nem vagyok egy "xy", aki szerint meg kell venni egy fiatal autót (itt most nem arra gondolok, hogy az új autót szarok-e vagy sem) és aztán 5-6 évesen eladni, mert az számomra igénytelenség.

De hagyjuk is a butaságokat, elmesélem, mi történt az autóval. Igazából semmi. Ugyanis nulla (!) fontos meghibásodást produkált. Utoljára márciusban írtam róla bővebben, az első fél év beszámolójában. És a múlt decemberi görgőprobléma óta nem látott szerelőt. Ugye, márciusban voltam Andornál, de sajnos akkor csak a gumik lettek lecserélve. 

Azért sem látott szerelőt, mert egyszerűen nem tudtunk összehozni olyan időpontot, ami mindkettőnknek jó lett volna. Mert természetesen vettem alkatrészeket. A görgők már akkor megvoltak, azóta megvettem a gyári kuplungbovdent is, de rendeltem gyári olajat olajszűrővel, pollenszűrőt és benzinszűrőt is (utóbbit 170 000 km-enként cserélni kell), mert pont egy éve volt cserélve.

Ja, és lengéscsillapítókat is rendeltem hátra. Ugyanis féltem, hogy nem fog átmenni a műszakin, ami augusztus 23-án járt le. Ezért már 4-én elvittem. Legnagyobb meglepetésemre az autó átment rajta. Mellesleg én nem engedtem volna át. Három okból. Az egyik a hátsó lengéscsillapítók gyengesége és olajfolyása, a másik a tolatólámpa hibája, harmadik pedig a kézifék (bár fog mindkét oldalon, az egyiken gyakorlatilag minimális a fékhatás). 

Azért örülök, hogy átment (mellesleg a magyar ár harmadáért), 35 fontért. Mert megbeszéltük Andorral, ha nem megy át, akkor segít, annak ellenére is, hogy a családja pont itt volt. De ez annyira nem idegesített, mert Andort megeskedtem mindenre, hogy Ági érkezése előtt (július 5.) legyen megcsinálva. Nem lett. Mivel átment (gyakorlatilag az újkori károsanyag-kibocsátási értékeket hozza), így megbeszéltük, hogy akkor megvárom az olajcserét is, és együtt csinálunk meg mindent.

Ez pont nemrég (3-án) történt meg. Kicseréltük a lengéscsillapítókat, az egyik olyan szar volt, hogy összenyomtam és azóta is úgy van. Igaz, ezek az újak jó kemények, vége a hajószerű rugózásnak, amit annyira szerettem a megvételkor, amikor már használtak voltak, de még tartottak a régiek. Ez most így nagyon olyan, mint a legújabb autók, nem annyira szimpatikus, úgyhogy az elsőkkel várunk még egy évet minimum (ha lehetne tuti futásteljesítményt tudni, legszívesebben 50-100000 km-t futott lengéscsillapítókat vennék, nem újakat). A kuplungbovden kicserélése is szuper ötlet volt, legjobban ennek örülök. Az utóbbi pár hétben már annyira szar volt, hogy nem lehetett alapjáratról indulni az autóval, csak ilyen versenyző stílusban, annyira érezhetetlen volt már. És olyan nehéz, hogy sokszor görcsölt a talpam. Most viszont nagyon finom, puha. Sosem felejtem el, amikor Andor egy karmesteri mozdulattal hajította el a régit. Aztán kicseréltük az olajat, olajszűrőt, pollenszűrőt, levegőszűrőt, benzinszűrőt. A poén, hogy a több mint fél éve őrizgetett görgőket továbbra sem, mert besötétedett és Andornak ki kell még valamit találni a technológiára, mert egyszerűen nincs ott elég hely. De legalább megtudtuk, hogy a tél óta hallható ciripelés, az valószínűleg az egyik görgő és nem a szervópumpa. Ugyanis Andor megfeszegette, hogy megnézze, szar-e (az) és azóta tényleg égő a hidegindítás, olyan hangja van. Le is fixáltuk, hogy egy hónapon belül visszamegyek és kicseréljük. Múlt héten megrendeltem a tolatólámpa kapcsolóját (nincs hat font, már ki is cseréltem) és bár még jók a hátsó fékbetétek, azokat is megvettem már. És megnézi az eltolatott ajtómat is. Egyébként ezekért a műveletekért Andor 40 fontot kért, ami a kb. 30 font benzinköltséggel számolva is baráti.

De ezt most elhalasztottuk, mert hétfőn elmentem egyik lengyel barátom/kollégám által ajánlott lengyel szervizbe, ahol kicseréltettem a görgőket. Nagyon profin csinálták. 25 fontot kértek. Amúgy kiderült, hogy a legrosszabb görgő az, amelyiket decemberben cseréltük, a saját szememmel láttam, hogy milyen szinten mozog oldalirányban, nem kell már neki sok és elpusztul, viszi magával az ékszíjat is megint. Tehát, tanuljátok meg, kedves használtautó-tulajok, hogy ilyen fontos alkatrészekből (mármint nem ez a fontos, csak megállása esetén itt nincs vízpumpa sem) csak gyárit vagy ellenőrizhetően jó minőségűt veszünk! Ha már ott voltam, átnézettem velük az első futóművet, de ahogy Andor sem, ők sem találtak semmit. Valószínűleg egy kezdődő pici hiba/kopás lehet, vagy állításra van szükség. Amit most leszarok, mert jövőre kicseréltetem az első lengéscsillapítókat is, hátha addig megtudom, mi van.

Ha már a futóműről írok, feltétlenül megjegyezném, hogy kinyírtam a pár hónapja vett Pirelli gumikat. Sajnos az egyik körforgalomban, ahol az egy sávból három sáv lesz, ott egy autó beállt két sáv közé. Azt hittem, elférek, de sajnos elértem a padkát és a gumi kidurrant. Úgyhogy vettem egy Talladega-felnit az ebay-ről, igaz, gumival, de az szar volt és mivel Andornál maradt egy jó gumim, az lesz rajta. Most van egy szükségpótkerekem és egy rendes felnim gumival. Az sose baj. Persze a tönkrement gumik helyett vettem két Bridgestone Potenzát és egy iszonyú profi és kedves gumis műhelyt ismertem meg, ezután csak oda járok. Ágitól nagyon megkaptam, hogy agresszívan vezetek, de Albert barátom azt mondta, hogy erre nem kell figyelni, mert az ő felesége is ezt mondja neki:)

A jövő úgy fog kinézni, hogy mivel most más terveim vannak, ha addig nem romlik el esetleg valamelyik, akkor tavaszig veszek új szervópumpát és vízpumpát is (esetleg generátort), mert ezek a legveszélyesebbek (igazából a csapágyaik miatt aggódom), mivel nem tudom, hogy mi az előéletük. A motornak csak egy tömítésre van szüksége, ami 10 fontba kerül, de ez most nem fontos. Ahogy a légkondi sem. Aztán nyáron hazamegyek vele, megcsináltatom a karosszérián a rozsdát (hétfőn vettem észre egy rozsdát az egyik rugótorony mellett) és az első lengéscsillapítókat. De ezek - a terveim függvényében előrébb is kerülhetnek. De most a terveimre kell koncentrálnom.

Összességében nagyon jó vétel volt ez az autó, továbbra is nagyon kényelmes, stabil, megbízható. A fényezése egészen minőségi, polír nélkül elmenne új autónak, ha nem lenne sok kőfelverődés, fele ilyen korú autókat látok teljesen lemattult fényezéssel (pl. Opelek). A fogyasztás jelenleg 9.6 literen áll, amit őszintén szólva nem is értek, nem sajnálom tőle. Remélem, még sokáig itathatom.

Elismerem, merész húzás volt bevállalni ezt az autót abban az igen nehéz időszakban, amiben tavaly részem volt, de innentől már tényleg nem lesz gond. És így mennyivel izgalmasabb volt, nem?

Soha nem fogom eladni.

Azt majd egy másik alkalommal fogom elmesélni, hogy lett majdnem egy kívül-belül gyönyörű Saab 9-5 Aeróm (Ági is kérlelt, hogy vegyük meg: az ilyen nőt feleségül kell venni) és azt, hogy immár flottám van ám, nem a Saab az egyedüli:)

 Ahogy a címben..

 A Belsőségen hozzászóltam egy poszthoz és ezt a levelet kaptam:

"Szia GGerg!

Tekincsa Wakumba üzent neked a blog.hu adatlapodon:

Szia Gergo, 

Most keveredtem a blogodra a Saabos HSZ-od miatt, az angliai Belsoseg-blogon.

Csudaszep szine van a 900-asodnak.
En is Saab tulaj vagyok, es tenyleg, a Saab gyogyit. :D
Olvastam, hogy forumozol. Melyik Saab forumon vagy?
(lehet, hogy irtad valahol a blogodban, de nem olvastam meg vegig.)
Nahat, soha nem hittem volna, hogy Angliaban magyar Saab orulttel fogok talalkozni, megha csak online is. :)

Happy Saabing! :)

Zoli"

Neki küldöm ezt a fotót, ami nagy sikert aratott a Faszbúkon, olyanok lájkolták és szóltak hozzá, akik egyébként nem szokták. A kép leírása a következő: "Egy autó, amit szeretek. Soha nem fogom eladni. Engem nem fogsz Volkswagenben vagy Opelben (Vauxhallban) látni. Soha." (Lásd a végén az Ady-verset).

Annyi minden történt velem  mostanában, de már nincs kedvem megírni, abbahagyom ezt a blogot. Bár a hangsúly nem az "abbahagyom" szavon van.

Felemelő volt látni, hogy akkor is volt 15-25 látogató, mikor nem volt friss poszt, ahogy pl. mostanában is ritkán írtam. Azért az bánt, hogy a kommentekben ez nem látszott, sokszor jól jött volna sok komment.

Aki olvasott, annak köszönöm, az esetleges viszont hallásra, van, akinek viszontlátásra is..