Gergő blogol

Az álmom megvalósítása (harc egy szinte új állapotban lévő, alig futott Volvo C70-ért, mert azt nem írtam, hogy meggondoltam magam, és a legjobb kell, nem számít az ára) egy új szakaszba ért.

Múlt pénteken este egy új állást pillantottam meg a cégnél. Azt az állást, amit célul tűztem ki még akkor, amikor elkezdtem itt dolgozni. Illetve akkor két cél is volt, de az első már megvan.

Itt a történetet megszakítva, hadd vessem közbe, hogy a jelenlegi állásommal teljesen elégedett vagyok (na nem anyagilag, de máshogy mindenképp). Sikerrel teljesítettem a próbaidőt, itt is szeretnek. Az egyik legjobb barátommal dolgozom, mit dolgozom, ez nem munka, ez a paradicsom, legalábbis munkavállalói szemmel. A 8 órából kb. hatot a neten lógok. Van olyan nap, hogy annyit nevetek, hogy fáj az arcom. Akkor megyek ki teázni, amikor akarok (ha a főnök ott van, akkor is). A nagyfőnök csaj fél négykor (pénteken fél háromkor), a főnökcsaj fél ötkor (pénteken előbb) lelép. Kettőtől tízig dolgozom.

Mégis van egy kis hiányérzetem. Az egyik az, hogy pont tegnap küldtek el 46 embert a cégtől (valószínűleg visszaveszik őket, csak nem akarják véglegesíteni hat hónap után). Háromszáz éves cég, és az ipar ezen területén soha nem lesz nagy probléma (sőt..), de azt látom, hogy az export mintha visszaesett volna. Biztos köze van ennek ahhoz, amit még korábban olvastam, hogy vagy Görögországban, Spanyolországban vagy Portugáliában a kórházak nagyon lassan fizetnek, ezért a gyógyszergyárak már nem szállítanak oda.. Az az állás biztosabb lenne..

Na, szóval a meló, amit láttam, a minőségellenőr pozíció. Nem is az, hogy a fizetése a csoportvezetővel egyenlő, hanem a presztízse. Ha a minőségellenőr azt mondja "állj!", akkor mindenki az ő szavára ad és a véleménye alapján történik a gépek beállítása.

És a minőségellenőr haverom, Lukasz is segített egy korábbi, a cég másik gyárába történő jelentkezéskor, mivel azt mondta, hogy jelentkezni kell, hadd lássa a cég, hogy akar az ember feljebb kerülni. És lám, másodikra sikerült. Egyébként pont most hallottam, hogy az egyik minőségellenőr srác is jelentkezett erre a pozícióra, elsőre nem vették fel, de másodikra már igen...

Valamelyik nap épp összefutottam a menedzserrel és megkérdeztem, aktuális-e az állás, mivel a felhívás eltűnt a falról (igaz, ha nem tűnik el, akkor én tüntettem volna el:). Azt mondta, hogy igen, aktuális, majd kitesznek egy újabb felhívást. Aztán később bejött a raktárba és keresett, akkor beszélgettünk, mondtam neki, hogy két dolog miatt jelentkeznék. Az egyik, hogy tanult vagyok, a másik pedig a presztízs. Illetve van még egy, több angollal kellene kapcsolatban lennem. Azt mondta, hogy az angolom jó, de igazam van, nagyszerű lehetőség lenne ez számomra. Aztán másnap mesélte is a menedzser Lukasz-nak, hogy gondolkodom az állásra való jelentkezésen:)

Azon nyomban, ahogy hazaértem, összeállítottam egy motivációs levelet, amit még éjszaka Daniel, az angol szerelő le is ellenőrzött, nem csak ellenőrzött, hanem írt is hozzá. Eszméletlen. Jó olyan emberekkel találkozni, akik olyanok, mint én, akik szó nélkül segítenek, ahogy én is nekik. Akiknek minden felmerülő problémára van egy válaszuk, egy megoldási javaslatuk. Ez az, ami otthon nem sikerült, kialakítani egy olyan baráti kört, akik számíthatnak egymásra. És lám, Angliában tobzódom az ilyen emberekben. Van itt angol, iraki, kurd, lengyel. Teljes szívemből kívánom magamnak és légyszi, kívánjátok Ti is, hogy Ági is tapasztalja meg ezt a Magyarországon szinte nem létező érzést, és akkor faszák leszünk együtt.

Szóval összeállítottam a levelet és az önéletrajzzal feladtam postán. A határidő jövő péntek, majd csak azután lesznek interjúk. Úgy érzem, van esélyem megkapni. Egyetlen bökkenő lehet, hogy a főnököm esetleg azt mondja, hogy nem. Mert Michal hamarosan megy szabadságra és már nincs elég idő kiválasztani és megtanítani valakit mindenre. De Lukasz szerint ez hülyeség. Meglátjuk.

Nagyon oda kell tennem magam az interjún. És oda is fogom magam tenni.