Tegnap és ma is dolgoztam, egyik alkalommal sem küldtek haza. Érdekes, nem voltak olyan nehezek ezek a napok, viszonylag sokat dolgoztam ülve.
Délután nagyon nehezen vettem rá magam arra, hogy az arcomhoz emeljem a telefont és felhívjam az autó biztosítóját. Andornak küldtek egy levelet, amire nem válaszolt (lehet, hogy nem is kapta meg), ez a baj. Elméletileg van egy kis remény arra, hogy minden stimmeljen. Hihetetlen, hogy amikor az ember azt hiszi, hogy na most talán jó lesz, valami mindig történik. Ha nem sikerül elintézni jövő hónap előtt, mindenki mormoljon el egy imát, hogy ne legyen semmi baja az autónak (bár eddig örültem volna neki, ha kiderül valami). De megcsinálom. Igaz, hogy Ági kiutazását úgy majd halasztani kell. De megpróbálok valamit kitalálni, hogy az ügynökséggel a kapcsolat továbbra is jó maradjon. Pl. elképzelhető, hogy veszek pár embernek valamit karácsonyra, akár egy csokit is. Ugyanezt megpróbálhatnám a cégnél is. Elég parasztos, de ez jutott eszembe. Még nem jutottam dűlőre önmagammal.
Holnap is megyek gürcölni, ha az a nap is megvan, akkor nagy vész nincsen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.