11. 12.

Faszán elküldtek reggel hétkor a munkából. Hatkor kezdtem, az egyetlen ott töltött óra alatt voltam kb. négy helyen. Utána elmentünk az ügynökségbe, ahová délutánra volt időpontom, új cseh barátom, Petr meg akarta nézni. Ott nagy lebaszást kaptam a főnöktől, hogy nem követem az utasításokat. Nem mondtam semmit. Aztán elmentünk a saját ügynökségünkbe, kértünk munkát

Délután visszamentem „újra”regisztrálni, két órát ültem ott, de a főnök elfeledkezett rólam, így csak visszahívást ígért.

Késő délután hívtak az ügynökségemtől, hogy kapunk munkát vasárnap a DHL-nél, vigyem Petr-t is. Este még lemostam az autót a tizedikről:)

11. 13.

Szombaton nem dolgoztam, de nem bántam, mert annyira fájt a fejem, hogy az autóhoz alig tudtam lemenni gyógyszerért (nem nagyon hatott). Úgy volt, hogy átgurulok Norbihoz, de kihagytam.

11. 14.

Vasárnap dolgoztunk Petr-rel. Sok mindent nem csináltunk, egy géppel kellett dolgoznunk, de nem nagyon magyarázták el (nekem), hogyan is kell használni, remélem, nem okoztam kárt. Viszont elég sok dolgot elmesélt magáról, az Amerikában eltöltött éveiről, a félresikerült házasságáról, hogy a nők mekkora rohadékok lesznek a házasságkötés után. Mondtam neki, hogy én ezt „igen” nélkül is tudom, nem sok ellenpélda van rá.

A laptopom viszont beszart, mert még Lutonban leejtettem az ágyról és a töltőnél hiányzott egy csavar, ami miatt állandóan szétnyílt a gépház e kényes területen. Ekkor már szikrázott, nem is mindig töltött. Estére rövidzárlat is lett belőle.

11. 15.

Reggel hattól kettőig dolgoztam, csodálkoztam is (az eü. termékeket előállító cégnél). Munka után szervizekbe rohangáltam, az első helyen simán rámondtak egy alaplapcserét 65 fontért, ami annyira megviselt, hogy a menetirány szerinti jobb oldalon kezdtem közlekedni, de nem sokáig, mert szerencsére jöttek szembe:) Végül átmentem Norbihoz és bevittük egy helyre, ahol ingyenes hibakeresést ígértek. Megörültem, otthagytam. Segítettem neki ablakemelőt szerelni. Norbi baromi ügyes, évek óta szerel, többnyire autodidakta módon. Állítólag akkor kúrta fel magát igazán, mikor egy szerelőtől árajánlatot kért arra, hogy az egyik karosszériából a másikba mennyi lenne a komplett belső tér átszerelése. A szerelő két hetet mondott és szemtelenül magas árat. Ekkor Norbi kivett két nap szabadságot. És megcsinálta. Mesélte, hogy mekkora bizniszt lehet csinálni az ilyen autók megvételével, mint az övé. 280-ért vette teljesen ócskán és száz százalékig megjavította vagy kicserélte az összes alkatrészt (márkaszervizből, szenzorokat is, komplett diagnosztikája van az autóhoz), ami el volt romolva. Itt elég drágák a műhelyek óradíjai, az emberek nem vállalják, inkább eladják az autót. Norbi megcsinálja, nincs előtte lehetetlen. Elképesztő. Észrevettünk valamit a Saab-on, de a szereléseket majd egy autószerelős posztban mesélem el, hogy a buta kommentek oda menjenek.

11. 16.

Kedden frankón elküldtek a cégtől fél tíz előtt. Gyorsan el is mentem venni az autóba egy kábelt, négy és fél font volt. A lakótárs ámokfutásáról még írok később.

11. 17.

Szerdán reggel hatkor (!) három embert küldtek haza, nekem esett szarul.. Utána kb. fél órát ültem, mert addig nem akadt munka számomra, a többiek néztek is, nem jó érzés. Végül kettőig maradtam. Este fél tízkor jön az SMS az ügynökségtől, hogy ne menjek reggel, hívnak reggel hét körül, ha mégis. Szerencse, hogy Petr hívott emiatt, így vettem észre, mert este hatkor már aludtam.

11. 18.

Reggel hívtak, hogy azonnal menjek, nyolc előtt tíz perccel már ott is voltam. A főnök azt mondta, mehetek másnap is. Este hívott az ügynökség, hogy nincs munka, hiába mondtam, hogy azt mondták, lesz. Viszont azt mondták, hogy mehetek a DHL-be kilencre, ha hétkor hívnak.

11. 19.

Hívtak. Mentem, a géppel ellenőriztem a készletet. Persze Petr-t is hívták, de nem tudták elérni elment a céghez és szükség is volt rá. A főnök kérdezte is, miért nem ment előző nap. Ez ám a szervezés. Angol hülyék, hülye angolok. Hála az autónak és Petr-nek, lett munka hétvégére. Este vettem egy vízforralót teakészítésre, mivel egy sima kancsó négy font, ez pedig 4.78 font volt.

11. 20.

Petr-rel nyomtuk a melót a DHL-nél. Most elég jól elmagyaráztak mindent, most Petr balfaszkodott. Munka után hívott az ügynökség, hogy mégsem lesz munka vasárnap, de majd hétfőn reggel hívnak, hogy mehetek-e kilencre.

11. 21.

Így vasárnap pihentem, akkor mentem el netkávézóba, de el is jöttem hamarabb, mint terveztem, mert egy csomó cigány szállta meg a helyet és itt is hangosak. Az ott dolgozó faszit is állandóan ugráltatták, a szaguk is ugyanaz, mint otthon. Utána az Aldiban nagyon jó munkavédelmi cipőt vettem. Korábban a fagyasztóban használt csizmát használtam, de az nem praktikus, volt már, hogy majdnem elestem benne, mert nagy is rám. Ez pont jó és baromi kényelmes, olyan mint egy sportcipő, fel tudok húzni szűkebb nadrágot is hozzá. Ugyanúgy acélbetétes, csúszásgátlós, olajálló, áramütés ellen szigetelt, jól néz ki és csak 16 font volt. Más kérdés, hogy egy hét múlva a feléért láttam ugyanott, de a méretemben már vásárláskor is csak egy darab volt, így nem bános, azóta mindig ezt használom munkában, akkor is, ha nem kell munkavédelmi cipő, olyan kényelmes.

11. 22.

Már régen cseszett ki velem az ügynökség, már hiányoltam is, hétfőn ez is megtörtént. Azt ígérték, hogy reggel hétkor hívnak. Fel is keltem, ettem, fürödtem. Háromnegyed nyolckor SMS-t is írtam, mehetek-e. Negyed tízkor hívtak, hogy miért nem vagyok ott. Azonnal indultam. Ott volt a faszi az ügynökségtől, egyből „hellógörgöliháuárjú”-val indított. Gyorsan becsekkoltam, közben odaszúrtam egy félmondatot, hogy vártam a megígért hívást. Azt mondta, semmi gond. Később is megszólított, menjek másnap is.

11. 23.

Úgy emlékeztem (határozottan), hogy reggel hatra kell mennem, de kilencre voltam beírva. Szerencsére nem szakadtam meg, a munkaidő nagy részében egy papírra írtam azokat a helyeket a raktárban, ahol nincs címke.

Sőt, este úgy tűnt, hogy szerződéses állásom is lesz. Az érzés húsz órán át tartott. Norbi (aki a tesómékhoz megy) akart a helyére benyomni, de másnap a főnöke besértődött, ahogy Norbi mondta: „beagonizált”.

11. 24.

Kilenckor kezdtem a DHL-nél. Alig dolgoztam, az elején pakoltam (két-három cipős dobozt egyszerre), utána géppel ellenőriztem a raktárkészletet. Este elmentem netezni a netkávézóba. Nem volt valami jó a felszerelés, a második fejhallgatót úgy odakúrtam a géphez, hogy reccsent. Egyébként ez egy pakisztáni környék, a két ott dolgozó pedig fekete. Ajánlottak egy harmadik gépet és plusz időt is. Mondtam, nem idő kell, azt veszek, ha akarok, nekem normális felszerelést adjanak. Végül a harmadik gép jó lett és fél óra pluszt is kaptam. Máskor már messziről köszöntek és mondták, ha bármi gond van, szóljak. Ez a beszéd.

11. 25.

Csütörtökön reggel az ágyból ugrasztott ki az ügynökség, hogy menjek a Salts Healthcare-be (ott gyártják az egészségügyi termékeket). Hétkor már ott is voltam. Végigdolgoztam a napot. Munka után bementem az ügynökségbe, hogy megkérdezzem, ha már arra jártunk Petr-rel, hogy megyek-e pénteken dolgozni. Azt mondták, hogy nem tudják, majd hívnak. Hát, ma 30-a van és azóta sem hívtak, de erről majd később. Viszont vettem a piacon hat CD-t: egy dupla ABBA válogatást (svéd autóba svéd zenét jegyében), két autózós válogatást és egy dupla hetvenes évekbeli válogatást. Valami döbbenetesen jók a számok, majd teszek is be belőlük egy párat.

11. 26.

Petr bement a céghez dolgozni, nekem ehhez nem volt arcom, de legalább átmentem Solihullba Norbihoz, tényleg nagyon igényes környék. Elmentem vele futóművet állíttatni. Mesélte, hogy kerékdőlést a márkaszervizben sem tudnak állítani. Találtunk egy specialistát, ahol 60 fontért beállították a futóművét szépen. Ott el is mondta Norbi az angol srácnak, hogy az angolok nem igazán szeretik karban tartani az autókat. Erre a srác azt mondta, hogy szeretnék, de a kormány elveszi a pénzt, jövőre az ÁFA 20% lesz. Mondtuk neki, hogy jöjjön el Magyarországra, mert ott 25% az élelmiszeren is és nekünk ez az Anglia kurva olcsó. Csak nézett. Viszont kérdeztük, hogy bántja-e őket a sok bevándorló. Azt mondta, hogy őket a kurva sok muszlim, pakisztáni bántja. Rossz látni, ahogy emelik a szar templomaikat és teljesen megváltoztatják a hazájukat.

Utána autót szereltünk. Később elmentem jelentkezni Norbi helyére egy étterembe (ez lett volna a szerződéses állás, de elkúrtuk az időzítést).

Elugrottam a számítógépemért is, mert még múlt hétfőn (11 napja!) hagytam ott. Egy másik boltban találtam meg és meg sem nézték, csak kamuztak össze-vissza. De azt mondták, másnapra megnézik és ha baj van, 50 fontért megjavítják. Elhoztam, odaadtam Gábornak, aki elektromérnök és bármikor szétszed és megjavít egy közös nyomócsöves dízelmotort.

11. 27.

Szombaton Petr-rel a DHL-nél húztuk az igát, már amennyire azt annak lehet nevezni:)

11. 28.

Vasárnap pihentünk, tesómat elkísértem vásárolni és utána délután autót szereltünk. Gábor megnézte a laptopomat és húsz perc alatt meg is javította, egy csavar esett ki és az okozta a rövidzárlatot. Ennyit erről.. Nem fogadott el pénzt, de eleve rosszabbra számítottam és adtam neki egy jelzésértékű tíz fontot.

11. 29.

Hétfőn bementem a Salts-ba, nincs nekem ehhez pofám (nem hívott oda senki), de végig tudtam maradni, azt mondták, menjek másnap is. Péter is ezt mondta.

11. 30.

Ma is végig ott voltam, Kulbant nem volt ott, megint a nyugalom szigetévé változott a cég. Végig maradtam, sőt Ziad, a kedvenc kollégám hívott magához dolgozni, annyira megörültem, hogy azt mondta, holnap is számít rám. Ez tök jó.

Mint látható, az elmúlt három hétben elég sokat dolgoztam.. És az is, hogy Petr-rel való kapcsolatom igencsak prosperál. Neki (jóban van az egyik sráccal az ügynökségnél, nekem is kér munkát, mert el tudom vinni) és az autónak köszönhetően csomó pluszmunkám is volt már.