Ott hagytam abba hétfőn, hogy voltunk egy ügynökségnél. És parkolási bírságot is kaptam. Szívás. Még hétfő este (inkább éjszaka) nem tudtunk Ágival dűlőre jutni, hogy tud-e várni egy hetet vagy sem. Ennyi kellett volna (jövő péntekig pontosan), hogy lássam, van-e értelme küzdeni. Mert sokan mondták, hogy küldjem haza, de nem mertem, mert amennyiben én is megyek, az nettó pénzkidobás. Mivel nem tudtunk megegyezni és neki dolgozatokat kell írnia, így aznap éjszaka megvettem a repjegyet most csütörtökre.

Másnap (kedden) bementünk egy másik ajánlott ügynökségbe is, legalább két órát tartózkodtam ott, ebből fél óra az interjú volt. Nem voltam szívbajos. Úgy indítottam, hogy tudom, hogy Anglia nagy szarban van és megszorításokra készülnek. Van munkájuk vagy nincs? Ha nincs mondják meg, mert nem várok a csodára. Ha angol munkaerőre van szükségük, mondják azt, nincs munka és kész, megértem. A - vélhetően - angol fickó elég higgadtan fogadta ezt.

A válaszában - meglepett vele - megnyugtatott, hogy emiatt ne aggódjak. Csomó angol munkavállalójuk volt már, rendszeresen bemennek, hogy munka kell, aztán meg nem mennek el dolgozni. És a kelet-európaiak sokkal jobban dolgoznak az angolok többségénél.  Valami lehet benne, pont a napokban mesélte a testvérem, hogy az egyik angol kollégájuk napok óta nem ment be dolgozni és mikor felhívták figyelmeztetésképp, még ő volt felháborodva. Ugyanis nem ment be, mert nem volt a kocsijában benzin... mindegy, megkaptam én már, hogy nem minden angol ilyen, én többnyire az aljával találkozom (részlegesen igaz csak), de én a saját tapasztalatomat írom le a blogon, mert az én blogom. ((Sőt, tegnap igazi faszkorbácsot kaptam, aminek kitiltás lesz a vége, itt szeretném felhívni a delikvens figyelmét, mert azon túl, hogy egyszer ígért valamit, amire 17 nap múlva kérdeztem volna csak rá, amikor is már nem emlékezett, a kommentjei előre nem visznek. Sőt leírta, hogy nem drukkol nekem, utána, hogy mégis, aztán most megint nem, én erre nem vagyok kíváncsi, nem játszótéri homokozó ez..)) Amint találkozom okossal is, a blog olvasói elsőként fognak értesülni róla. De erről majd lejjebb.

Kérdezte, mikor tudok kezdeni. Mondtam, hogy most és minden nap tudok menni, bármelyik napszakban. Kivéve - és ennek később lesz jelentősége - csütörtökön, mert Ágit viszem a reptérre (Lutonba, nem itt van). Ezt kb. ötször elmondtam, az interjú után szintén. Kérdezte, hogy másnap szerdán kezdek-e, nem lesz hideg, mint a fagyasztóban és nem is kell nehezet emelni. Micsoda hírek. Igent mondtam és megkérdeztem, hogy akkor pénteken mehetek-e. Csak annyit mondott: "We will call you." Hát, tudjuk, mit jelent a "will". Mindegy.

Másnap reggel hatra mentem dolgozni. Persze volt egy csaj, aki fél hét körül vágódott be, hívták is rendesen telefonon. A munka nagyon jó volt, senki nem kapkod a gyárban, szerintem én voltam a leggyorsabb, pedig én sem szakadtam meg. Javarészt cimkéket kellett ragasztanom és egyéb hasonlóan izgalmas és kőkemény feladataim voltak. Két szünet van, egy negyed- és egy félórás és én döntöm el, hogy milyen sorrendben és mikor használom fel. Jó zenék szólnak munka közben.

Munka után elmentünk abba a hivatalba, ahol az NI-számhoz tartozó új lakcímünket tudtuk bejelenteni, mert minél kevesebb levelet szeretnénk kapni az előző címünkre.

Aztán csütörtökön reggel hat és fél hét között hívogatnak. Napok óta nem alszom rendesen (sőt, van egy hét is), nem vettem fel. De mivel tudom, hogy az angolok nagyrésze (a gyengébbek kedvéért nem mind, csak akikkel én találkoztam) nem valami okos, gondoltam, hogy az ügynökség keres, hogy miért nem vagyok munkában. Ilyen is csak velem történhet. Eléggé felcsesztem magam, így írtam egy SMS-t mindkét telefonszámra, hogy nem értem a problémát, mert a keddi interjún egy csomószor elmondtam, hogy Lutonba kell mennem csütörtökön, a többi nap jó, de azt is mondtam.

Aztán reggel elindultunk Lutonba. Ott találkoztunk az éppen akkor haza tartó Attilával, aki Andor ex-lakótársunk volt kollégája. Utána visszajöttem, az oda-vissza 250 km-t negyed tankkal sikerült abszolválnom, ami 1000 km körüli hatótávot eredményez egy tankkal, 68 liter benzinnel, ez nem is rossz. A fedélzeti számítógép több megtehető km-t jelzett megérkezéskor, mint elinduláskor.

Szegény Ágit nagyon sajnálom, úgy sírt, hogy nem akar elmenni. Nem csodálom. Ami otthon várja, az nem semmi. Nem akarok annyira belemenni, de az a helyzet, hogy az anyja és a nagyszülei esetében az elképesztő butaság találkozik az elképesztő rosszindulattal. Engem ez csak azért zavar, mert ezt érzem Ágival kapcsolatban is, aki csak a saját gyerekük, unokájuk. Egyszer leírom majd, hogy indult a kapcsolatunk. Megdöbbentő, hogy egy buta és rosszindulatú család (és ez mindennapos, nagyon sok példa van rá) mennyire el tudja cseszni - de legalábbis megpróbálja - az ember életét, életének elkezdését. Arra nem voltak képesek, hogy kaját főzzenek neki. Ha nem esznek anyukámékkal étteremben, akkor éhesen megy haza, főtt kaja nuku. Ráadásul most, hogy elfogyott a pénze, tudja, hogy még így is kisegítenék, de nem mondhatja el, mert akkor piszkálni fogják (enyhe kifejezés).  Most azért küzdök, hogy helyrehozzam a bajt, amit - nyilván nem direkt - okoztam számára. Anyukám legalább megígérte, hogy segít neki. Hiányzik a mosolyod, Ági..

Ahogy megérkeztem Lutonból, egyből mentem az ügynökségbe, hogy miért hívtak, ők voltak-e egyáltalán. Ők voltak és tudtam beszélni a sráccal, aki interjúztatott. Mintha kicsit szikrákat szórtak volna a szemei, de azt mondta, nem az én hibám, hanem az övé (még szép), nem volt tökéletes az információk áramlása. (Erről ennyit, pedig ez az angol nem a raktárban dolgozó alja volt...). Megbeszéltük, hogy mehetek hétköznaponként, ha változás van, hívnak. Hazaértem, felporszívóztam, kétszer mosogattam is, stb.

Pénteken dolgoztam, nagyon tetszik, semmi kapkodás nincs, remélem, ha mást nem találok, legalább egy-két hónapot le tudok húzni ott. Egyébként jó ötlet volt nem eladni az autót (sok barátom és otthonról is azt mondták, el ne adjam, ahogy a GPS-t se), ide nem tudom, hogy mennék autó nélkül. Gyanús, hogy nem is kaptam volna meg az állást nélküle, ez az ügynökségek, cégek nagyrészénél alapfeltétel.

De vannak egyéb jó hírek is. Tegnap megérkezett az autó új forgalmija is, úgyhogy már az autó is ide tartozik. Ma pedig az új címmel ellátott angol jogosítványom is megjött. Már csak a magyar jogsit várom, de innentől az sem zavar, ha nem jön meg, ha megvan az angol. Hétfőn valószínűleg kérek egy új digitális tachográfkártyát is.