Gergő blogol

Megpróbálom összeszedni az elmúlt hét eseményeit.

Ott hagytam abba, hogy a végső lökést Szilárd jelentette, mivel nem lehetett elérni, pedig megbeszéltük, hogy elmegyünk hozzá (aludni és értékelni a nem túl rózsás helyzetünket). Eredetileg úgy volt, hogy csütörtökön munka után megyünk hozzá és mivel pénteken szabad vagyok, szombat reggelig maradtunk volna. Ebből lett egy csövezés autóban alvás, de már egészen belejöttünk. Reggel kicsöng Szilárd telefonja, de nem veszi fel.

Később hív és egy ajánlata van számunkra. Olyan munkát tud nekünk, hogy - az ő szavaival élve - "beszarunk". Az apjának a testvére az élettársával egy szállást üzemeltet  Londonban olyanoknak, mint mi, akiket utcára tettek. De ők elmennek egy másik helyre ugyanezt csinálni. Ketten tudnánk 500 fontot keresni hetente és takarítani kell valamennyit, valamint a telefont felvenni, ha jönne valaki. Lakásköltség nincs, adnak egy egész lakást ebben a "szállodában". Fel is keltette az érdeklődésünket. Aztán, mikor leültünk vele beszélgetni, akkor kiderült, hogy 1000 fontot kellene fizetni lelépési díjként, azért, mert ők is fizettek. Igazából még ez sem lenne baj, mert az a helyzet, hogy lakásköltség nélkül egy heti keresetből teljesen jól elvagyunk. De úgy tűnt, hogy kiadnánk a pénzt és nem is azok döntik el, hogy jók leszünk-e oda, akiknek adjuk, hanem azok főnökei. Így felejtős. Viszont tudtunk ott fürödni és kaptunk hálózsákot is, ami jól is jött.

Később Szilárd megkérdezte, hogy akarunk-e ágyban aludni. Így pénteken és szombaton ott tudtunk aludni (a nappalokat az autóban töltöttük). Aztán vasárnap reggel Szilárd azt mondta - szerintem csak ürügy volt, mert nem fogadtuk meg a tanácsát, hogy menjünk be Londonba -, hogy ő Londonban alszik, így eljöttünk onnan. Vissza kellett mennünk Watfordba csövezni, mert szombaton nem érkezett meg a fontos küldemény, amit Magyarországról vártam, mivel a jogsim nem jött még meg, így apukámmal csináltattam egy nemzetközi jogsit - azt az igénytelen füzetet - és az inverteremet, ami szivargyújtóból csinál 230V-ot, így tudjuk tölteni a telefonokat, laptopot, használhatom a borotvát, stb. Ezek hétfőn jöttek meg, érdemes volt várni rájuk, nélkülük a hazaút sem túl egyszerű.

Aztán a pár napja tartó tesómmal való konzultáció meghozta eredményét. Előtte úgy volt, hogy tesómhoz nem tudunk menni egy-két hétre, de a lakótársai megenyhültek, két hétre mégis tudunk menni. Így elindultunk hétfő este (ugyanis még megvártuk a hétfői leveleket is, mivel Andor csak este ér haza) Birminghambe. Ja: GPS nélkül, ugyanis az e-bay-en állandóan lemaradok nagyszerű ajánlatokról, általában egy-két fonttal. Szerencsére kijöttek elénk és megtaláltuk a lakást. Ott készült a legutolsó poszt fényképe. Azóta ott vagyunk.

Mondanom sem kell, hogy eljöttem a munkahelyről. Szállás nélkül nem lehet megoldani, ahogy korábban említettem. És számoltam is. Nem is éri meg nekem. Amennyiben nem találunk St. Albans-ben szállást - márpedig nem találtunk - és Watfordban találunk egyet 400 fontért, akkor a legolcsóbb parkolás 90 fontba kerül havonta, a benzin pedig 70-be. Ez így elég karcsú, tekintve, hogy sem a túlórát nem fizetik, sem hétvégén nem adnak több bért. Ennél otthon sokkal jobban ki tudok jönni. Mindez megfejelve azzal, hogy nem bízom ismeretlen szállásadókban.

Pedig becsületesen erőlködtek a segítségnyújtásban. Felhívott a főnök, hogy amennyiben pénz kell, akkor segítenek, adnak előbb, ha a landlord kauciót akar, akkor majd a nagyfőnök telefonál neki, hogy van biztos állás, stb. Én ezt nem mertem bevállalni egy kisvárosban, ahol ezen kívül nem igazán van lehetőség. Én így egy ismeretlennek nem fogom magam hosszú hónapokra elkötelezni magam úgy, hogy januártól megszorítások lesznek itt is és nem tudom, mi lesz jövőre. Mindenesetre vittem minden lánynak három rózsát és a főnöknek egy minőségi bonbont. Eléggé - és őszintén - meg is lepődtek ezen..

Holnap megpróbálom megírni az itteni napjainkat, mert itt sem egyszerűen indul, de talán nem reménytelenül, tegnap megérkezett a jogosítványom, de várom a postát Watfordból, ezek az idióta angolok okoznak még kellemetlen perceket, mert a digitális tachográffal kapcsolatban (már megvan) megint adták magukat...