Gergő blogol

Miután ma eljöttem az otthonból - vittem a papámnak krémest -, elmentem fodrászhoz. Az iskola felé mentem, természetesen a gyerekek kirohantak a kapu elé, annyira örültek nekem. Visszafelé be is ugrottam, már csak a takarítónő és a napközis tanár volt benn (róla itt, a tizenharmadik bekezdésben írtam).

Épp említettem nekik az - előbb belinkelt - írásomat, hogy volt, aki azt mondta rám, hogy hazudok, mert olyan nincs, hogy egy tanár engedje cigizni a gyerekeket. Ezen mosolyogtak csak. Akkor mégegyszer leírom: DE VAN! Most nem részletezem, hogy ez miért baj, mert nem csak önmagában a tény problémás. Tényleg, már a helyettem odakerült, idősebb férfitanár is elengedi (!) őket cigarettázni, nem csak elnézi, hanem ezzel a céllal mehetnek. Őrület..

Én ekkor újra megemlítettem, hogy annyira örülök, hogy leléptem onnan, pedig annyira szerettem ott. Meg is jegyezték, hogy annyira ellehetetlenült a helyzet, hogy nem csoda, hogy leléptem. Ez egyébként szintén a második belinkelt írásban szereplő, azóta igazgatóhelyettessé, felfelé buktatott (volt) főnököm, plusz még két kollégám idiotizmusának hagyatéka. Én azóta csak röhögök rajtuk.

Tudom, hogy a szabályozás is hagy kívánnivalót maga után, de ezt mindig vegyük figyelembe, ha tanárverésről van szó. Engem valahogy sosem akartak megverni, pedig elég szigorú voltam.

Áldom a napot, mikor eljöttem. De nagyon szeretném ezt csinálni még. Normális munkatársakkal.

Épp a barátaimmal beszélgettem egy jót délután és szóba kerültek azok a dolgok, amelyek egy normális országban nem is lennének ilyen szinten beszédtémák - nem kizárt, hogy a beszélgetést holnap kifejtem egy frissítésben. Ilyen például a családalapítás és egyáltalán az élet megkezdése.

Bár eddig is tartottam magam ahhoz, hogy nem politizálok és nem is kizárólag a politika az, ami miatt elmegyek innen - még szép, a politikusokat is mi termeljük ki és mi választjuk meg őket, és hát ezzel meg is magyaráztam mindent...

De azt mondtam, ha az egyik párt a választáson 10% feletti eredményt ér el, akkor nem fogok hazajönni, csak maximum egyszer egy évben. Az számomra azt fogja megerősíteni, amit eddig is gondoltam (most inkább nem írom le).

És egy ok lesz arra, hogy visszajöjjek: ha a napi betevő falatom kerül veszélybe.

A végére két kérdés:

1. Melyik ez a párt?

2. Kitől szármaik az alábbi idézet, pontosabban melyik pártprogramból?

„Az egyre gyarapodó számú nyugdíjas szavazatait megnyerni kívánó politikai gesztusok rendre felülírják a nyugdíjrendszer átalakításának égető szükségességét.”

Egyébként a kettő nem ugyanaz:)

Épp a napokban sikerült az előző munkámmal kapcsolatos édes/keserű élményhez jutnom, máris itt a következő.

Épp a nagypapámtól jöttünk el az otthonból, mikor látok egy csomó gyereket lefordulni a másik sarkon. Épp a csoport végét láttam meg és ők is kiszúrtak. Nagy kiabálás lett, hogy   "Itt a Gergő bácsi!" Ezután már visszafele jöttek, kis időbe telt, míg a (volt) kollegina észrevette, hogy miért visszafele jönnek a gyerekek:)

Odamentem hozzájuk és szinte kézzelfogható volt a szeretet, ami áradt felém belőlük. Kérdezték, mikor megyek vissza (nem sok jóval kecsegtettem őket), és mondták, hogy menjek be játszani velük.

Megbeszéltük egyikkel-másikkal, hogy elmegyünk bringázni valamelyik nap az egyik közeli városba, ahogy régebben is.

Még azokon a gyerekeken is látszott, hogy örülnek, akik nem igazán szófosók..

Hála az égnek, ma volt a barátnőm városi vizsgája és sikerült neki!

Február 8-án volt az első KRESZ-órája, három hete már megvolt az elsősegély és a rutin is. Sajnos csak úgy tudták lejelenteni, hogy három hetet várnia kellett a városira. Nagyon ügyes volt, ezzel együtt is másfél hónap alatt megvolt az egész:) Én is így csináltam meg a C- és E-kategóriát, de egy lánytól ez egészen más.

A számítógépem visszakerült hozzám (ahogy tegnap is), már úgy tűnik, hogy jó. Még nem akarom elkiabálni, ezért majd holnap írom meg a Canossám történetét.

A mai délelőtt egy részét egy számítástechnikai üzletben töltöttem, mert szombaton sikeresen elrontottuk Sanyival az új laptopomat. Úgy, hogy azóta sem indult el. De majd holnap, ha kész lesz, beszámolok róla.

A boltban találkoztam egy cigány sráccal, olyan tizenhat-tizennyolc éves lehet, csak látásból ismerem. Annyira meglepődtem, mikor megszólított, ezt mondta:

Srác: Jó napot kívánok, Tanár Úr! Hogy van?

Nem kicsit lepődtem meg, soha nem beszéltem vele korábban.

Én: Köszönöm, jól. És te?

Srác: Köszönöm, én is. Nagyon rendes embert faragott a Mezei Lacikából.

Én: Köszönöm, nagyon remélem is.

Teljesen ledöbbentem. Egyébként a Laciról írtam korábban. Egyébként feltűnt, hogy bár már rég nem vagyok az iskolában, de felnőtt cigányok is köszönnek nekem, akiket még soha nem láttam.

Ezek annyira jólesnek és annyira azt éreztetik velem, hogy tettem valamit értük, hogy ennyire kivívtam a tiszteletüket, pedig elég szigorú voltam a gyerekkel/gyerekeikkel. Ilyenkor kicsit sajnálom ezt az egészet.

Más, olvastam egy nagyon jó cikket, ide kattintva olvasható.

Ma érkezett két csomagom. Megjött a laptopom és a Samsonite bőröndöm.

A laptop története érdekes. Eredetileg egy pici, 10-es méretű Toshiba NB300-ast akartam venni, amiben a legújabb Atom processzor van, 1 GB RAM és 250 GB-os winchester (101 ezertől indul). Aztán megláttam a Vaterán egy új 12-es méretű MSI Wind12 U200-ast az Atomnál sokkal jobb processzorral, 2 GB RAM-mal és 320 GB-os winchesterrel, olyan videókártyával, ami HD-filmet is lejátszik (igaz, filmeket moziban nézek, de Dubai-ban hátha jól fog jönni). Ja, és eredeti Windows 7 Home Premiummal, ami már nem lassít annyira, mint az előző gépemen a Vista Home Premium. Az ára 93 ezer. Sanyival mindent megtudtunk a gépről és kiderült, hogy ez már szinte nem is netbook (ami pici, de szinte csak netezésre jó), hanem ez laptop, viszont pici, a Toshibánál csak 3 cm-rel szélesebb. Kiderült, hogy a nagyobb akksi jár hozzá, amivel hat órát simán elketyeg. Ez volt a baj a Toshibával, bár az a nagyobb akkuval tizenegy (!) órát is kibír, és mindenki azzal is hírdeti, de kiderült, hogy mégsem az. Volt, aki azt  mondta, hogy akkor derül ki, mikor ők is átveszik. Ez és az MSI ára elég volt a döntéshez. A gép egyébként tényleg szuper.

És az a vicc, hogy lehetett volna még csökkenteni az árán, mert a Vatera jutaléka ezen a gépen kb. öt-hétezer forint. Volt a srác termékei között egy elemtöltő ezerötszázért, ha leütöm azt, akkor csak arra fizet jutalékot. Ha esetleg meg is veszem az elemtöltőt, akkor is jobban jártam volna. Sajnos a gép tulajdonságai lekötötték minden agysejtünket.

Tegnap előtt egyébként épp emiatt tiltottak ki egy napra a Vateráról, mert kérdeztem egy biciklivel kapcsolatban (Sanyinak kellene) és leütöttem volna a legolcsóbb termékét. Kiszúrták. Mindegy, gondoltam, velem nem csesznek ki, megkerestem a faszit iWiW-en, úgyhogy a Vatera most elesett az olcsó (ötezer Ft) termék jutalékától is, de az eladó elengedi a harmincötezer jutalékát is. Vettem már máskor is így dolgokat: Vaterán kinéztem, iWiW-en megvettem:)

A bőrönd pedig egy teljesen hibátlan, fekete Samsonite. Én még tavaly vettem egyet szintén a Vateráról (ezt is onnan szereztem). Mivel mályva színű, csajos, gondoltam már akkor, hogy a barátnőmnek jó lesz, kerestük az enyémet. Már majdnem megvettünk egyet egy hónapja, csak annak nem volt kereke. Inkább kivártunk és megérte, mert végül 6290-ért szereztük meg postával. Teljesen hibátlan. A mályva színű 9000 volt postával és még kulcsot is rendeltek hozzá, az is bőven megérte, hát még ez. Ehhez egyébként nincs kulcs, de a másiké pont olyan sorozatú, úgyhogy ez sem okoz gondot. Viszont elég szakadt, törött Samsonite-okat árulnak (nem véletlenül) régóta tizenezrekért.

Igaz, hogy a Samsonite-okat jobban lopják, igazuk van, ezeket általában gazdagabbak veszik, mivel az új áruk negyven felett van. Viszont a biztosító is többet fizet:)

1. kép: az új gép

2. kép: Bőröndök és Sydney kutya

Kb. másfél éve van más bank is (K&H) a városunkban az OTP-n kívül (a Takarékszövetkezetet nem számítom ide).

Sanyi barátom azóta piszkál, hogy hagyjam ott a rablóbanda OTP-t. Gondoltam, Angliában úgyis lesz normális számlám, addig minek. Azóta eltelt egy kis idő és vasárnap a baromi unalmas Forma-1 alatt volt időnk összehasonlítani a költségeket és lehúzásokat. Megdöbbentő volt, hogy az OTP egyik hónapban elég sokat, több mint háromezer (!) forintot levett a számláról.

Úgyhogy ma bementem a K&H-hoz érdeklődni. Előtte felhívtam Leventét, aki azt mondta, hogy szüntessek meg mindent, ne tartsam a pénzem magyar bankban és nyissak Dubaiban számlát.

A fiókigazgatóval beszéltem, elmondta, hogy mit ajánl. Nem a legolcsóbb számlacsomagot ajánlotta, ez 599 Ft, de amennyiben 150 000 Ft érkezik a számlára, akkor ettől is eltekintenek. Ez akkor rosszabb csak az OTP-nél, ha nincs pénzmozgás a számlán és nem jön a K&H-sra 150 000-forintnál nagyobb összeg. Ha nem így van, már az utóbbi a jobb. Sokkal. Az OTP-nél a netes utalásért is fizetni kell, míg a K&H-nál ingyenes. Ha bemegyek a bankba és onnan utalok, akkor az OTP  qrva drága, míg a K&H akkor is neten csinálja és szintén ingyenes. Elvittem egy csomó OTP-s számla kivonatát és egyenként, tranzakciónként elemeztük, hogy náluk az mennyibe kerül.

Mikor a fickó a netes bank használatát mesélte, fura volt az egyszerűsége és az általa nyújtott biztonság, mondtam is, hogy nem ehhez vagyok szokva. Kártyadíj sincs, bár én olyat igényeltem, amit külföldön is tudok használni.

Utána bementem az OTP-hez a K&H-s mappámmal és mosolyogva kértem a számla megszüntetését. Váratlanul zökkenőmentesen ment. Megemlítette a hölgy, hogy nekik is van azóta jobb csomagjuk, mert ez egy elég régi számla. Gondoltam magamban, hogy eddig is szólhattatok volna, de ebben az országban pont a régi ügyfeleket nem becsülik meg. Így van ez a telefonnál, a biztosításnál, az internetnél..

Nem részletezem tovább, de elég sok pénzt meg fogok spórolni ezzel, megérte az egy óra ügyintézést. Végre azt látom, hogy örülnek a pénzemnek, hogy forgathatják és ezen felül nem húznak le annyira.

Tudom, hogy van a K&H-nál is jobb, de itt nincsen nagy választék...

Épp ezt a cikket olvasva jutott ez eszembe. Főleg a vége tetszik:

"Egy közösség jött itt létre azokból a magyar emberekből, akik immár nem elnyomottként és elnyomóként állnak szemben egymással, hanem egyenlő polgárokként akarnak létrehozni valami újat, többet, fontosabbat annál, ahogy korábban együtt éltek. És ezért hajlandóak voltak a vásárra vinni a bőrüket."

Itthon is ez kellene.

Újra.

A meghallgatást követő napokban Sanyi barátom és a nagymamám is azt mondta, ötszázat kellett volna kérni.

Nem értem, miért? Az igaz, hogy a vágyam pont az ötszáz, de ahogy korábban említettem, először bizonyítani kell. De álljunk megy egy szóra. Azért érdemes belegondolni, hogy négyszázezer forintnak mi a bruttója ma Magyarországon: háát, a duplája.

Nem is csodálom, ilyen dolgokat kell finanszírozni belőle, mai hírek, röpke negyvenmilliárd forint.

1. hír, katt!

2. hír, katt!

Ugyanez pepitában, katt!

3. hír, kontraszt gyanánt: És akkor az orvosokra meg nincs pénz: szégyen, katt!

Nincs semmi pluszköltsége az embernek (mivel kocsit és lakást is adnak), csak kaját kell venni és ruhát. Ami lényegesen olcsóbb, mint itt. Kajából itthon is minőségit vettem, és egy nadrágom darabja eddig is tizennégyezer forintba került, ennyiért Dubai-ban is tudok venni.

Ha a tanári fizetésemet nézzük, akkor évente 3.6 millióval járok jobban, ha a szociális segélyt nézem, akkor pedig 4.5 millióval..

Akkor tényleg ötszázat kellett volna kérni? A barátnőmmel együtt nyolcszázat fogunk keresni, abból tuti a felét félre tudjuk tenni, úgy, hogy nem fogunk nélkülözni.

És úgy tűnik, hogy a pesti melóból is lesz valami, bemelegítésképp Dubai-ra:)

A posztot tegnap éjszaka kezdtem írni, de útközben feladtam, íme:

Nem semmi napunk volt tegnap...

Mire mindent összeszedtünk, kilenc óra lett, akkor indultunk. Nem sokáig tudtunk hatolni, mert defektet kaptunk Soltvadkert előtt. Már tegnap (előtt) észrevettem a guminyomás ellenőrzésekor, hogy a szelepet ki kellene cseréltetni, mert ha mozgatom, akkor ereszti a levegőt. De vasárnap úgysem fogja senki megcsinálni, elindultunk így. Már ekkor éreztem, hogy a guminyomás nem a legjobb, de nálunk épp rossz a benzinkút pumpacsöve. Épp egy traktort előztünk száztízzel és épp egy jobbkanyar jött (bal első kerékről van szó), mikor furcsa hangokat hallottunk. Ekkor fékeztem és már éreztem, hogy durván balra húz az autó. Egészen rövid idő alatt kicseréltük. Ági úgyis a kerékcserét húzta rutinvizsgán, ahol ezt csak el kell mondani. Most a gyakorlatban is sikerült átismételni. Meglazítottam a csavarokat, és mire felemeltem az autót, addig ő ki is szedte a csavarokat. Úgyis meg akartunk állni Soltvadkerten fagyizni, így ezt kézmosással kötöttük egybe. És még így is teljesen jó időben odaértünk. Igaz, elég rossz 11-13 literes fogyasztásokat látni egy olyan autóban, ami nem egy luxuslimuzin.

A Gellért Szálló kávézójában vártuk a sorsunkat. Picit késtek, de aztán elég gyorsan beindult a dolog. Ahogy leült a fő-főnök, máris azzal kezdte, hogy "szeretnék valamit hallani rólatok angolul". Én megtettem minden tőlem telhetőt. Nem is az angollal volt gond, hanem a baromi sok füsttel, mivel nem dohányzunk. Nagyon szimpatikusak voltunk neki és ő is nekünk, egyáltalán nem tűnt nagyképűnek.

Mondta, hogy fizeti a szállásunkat (utána kiderült, hogy nem is rossz helyen, hanem egy szép környéken a tengerparton!) és autót is ad (azt még nem tudom, hogy egyet vagy kettőt). Kérdezte, hogy ezen felül milyen fizetésre gondoltunk. Tanácstalan voltam, először nem mondtam semmit (illetve azt, hogy nem tudom). Aztán kinyögtem azt az összeget, amire azt gondolom, hogy azzal már el lehet indulni az életben (+lakás és autó). Ezt négyszázezer forintban határoztam meg, amit nem tartott egyáltalán durvának. Igaz, hogy Levente (aki ajánlott bennünket) ekkor nagyon rámnézett, de később megbeszéltük. Mikor kérdeztem, hogy sokat mondtam-e, akkor azt mondta, hogy Dubai-ban is van, aki keveset keres. Végül abban állapodtunk meg, hogy ez olyan közepes fizetés lesz. Egyébként azt hozzátenném, hogy azért is nem tudtam mit mondani, mert először bizonyítanunk kell, aztán majd meglátjuk. Ezt mondtam a fő-főnöknek is, és egyetértett. Nincs munkaköri leírás, azt kell majd csinálni, ami éppen adódik.

Ja, igen, május elején legkésőbb Dubai-ban leszünk. Addig elintézik a vízumot és a repjegyet is. És megemlítette, hogy addig dolgozhatnánk neki Pesten is, addig is beszokunk a cégbe, a folyamatokba (Leventénél laknánk). Baromira örülünk ennek, mert legalább addig nem fogyna a pénzünk. Remélem, össze is jön, mert ez a semmittevés kinyír májusig.

Aztán még elmentünk Leventével egy kínai étterembe, ahol az ember saját maga főzi meg az elé rakott ételeket egy, az asztalba épített gázlángon. Volt ott bárányhús, marhahús, pacal, kagyló, halgolyók, tofu, rák, miegymás, azt hittem éhenhalok. Majdnem sikerült, a vége felé valami lepényt hoztak, abból ettem jót. Ja, és a desszert: valamilyen  enyhén édes leves volt barna- (?) vagy fekete (?) rizzsel. Szerintem nem ért húszezret ez az ebéd.

Utána még elmentük kerülni egyet a Premier Outlets Centerbe, ahol sikerült megvenni annak a Saxoo-pulcsinak a fehér verzióját, amiből a kék már megvan. Tizenháromezer helyett csak hétezer volt. Pont ilyet vett Peti barátom pár hete és még ő is tizenháromért, ahogy én is az elsőt. Ha már ott voltam, megvettem azt a pólót, amivel már fél éve szemezek, ott is nyertem kétezer forintot, hat helyett négyért tudtam elhozni. Hiába, messze lakunk a Budapesttől, outletektől, mi sokmindent dupla áron veszünk..

Hazafelé a GPS teljesen bebolondult, elirányított bennünket egy Pest környéki városba, ahol a vétel is megszűnt. Mindegy, többet nem hallgatunk rá, megyünk másikkal. Végül a táblákat figyelve jutottunk Pestre, onnan haza.

Holnap lesz a nagy nap, megyünk Pestre a Gellért Szállóba: meghallgatásra.

Már pont, mikor majdnem lemondtunk volna róla. Nagyon sok a stressz bennem mostanában. Sikerült félre tennem egy csomó pénzt - legalábbis az én szintemen. Januárban azért nem mentünk ki Angliába, mert azzal piszkáltak, miért nem Dubai-ba megyünk (igazuk van, mondjuk). Nagy nehezen összejött az első találkozó január elején, akkor úgy tűnt, hogy legrosszabb esetben márciusban már történik velünk valami jó, el tudunk lépni. És itt a március. Nem volt ez a gyötrődés ilyen hosszúra tervezve. A pénz meg fogy. Most tartok ott, hogy ha elmennék, pont van annyim, hogy egy-, legrosszabb esetben két hónapot el tudnék tölteni a pénzemből Európában bárhol.

Úgy érzem, nem rossz teljesítmény ez ahhoz képest, hogy nyáron otthagytam a sulit, decemberben meg a másik melót. De akkor is stresszes még ez is.

Holnap a beszélgetés angolul folyik, akivel beszélünk, egy angolul, németül, oroszul beszélő magyar üzletember. Nagyon remélem, hogy összejön a dolog.

Amennyiben mégsem jön össze, akkor indul a vészforgatókönyv, de azt inkább holnap fejteném ki, ha úgy alakul..

De már a dolog lehetősége is nagyon szép. Ma voltam egy ebéden, ahol még az is elismerően nyilatkozott erről, aki egymillió felett keres havonta. Itthon.

A mai délutánom ennek a történetnek az elolvasásával telt. Csikós Zsolt története, nem részletezem, a linken elolvasható röviden.

Hosszabban pedig itt található, a mai eddigi egyik legutolsó poszt, aminek végén felsorolják az eddigi részeket egyenként linkelve. Az első kép nagyon tetszik.

Nagyon tetszett a feleség írása erről és az, hogy egyáltalán utánuk ment. Repülővel és vonattal (!). Mindenki ilyen feleséget szeretne magának. Aki támogatja és nem mindig csak ellenzi, ha valami az ember eszébe jut, mégha nem is épp egyszerű a történet. Ha találok egyet, örülni fogok, nagyon.

Csak az egyik kommentelőt tudom idézni:

"Tudod Kati ez nekem és azt hiszem másoknak is sokkal többről szól.

Arról amit hellyel közzel csak apáink, nagyapáink elmondásaiból ismerünk.

A szeretetről, az együvé tartozásról, a békéről, a szolidaritásról és természetesen mindezeken felül az eszetlenségről.

Jól döntöttél, jól választottál.
Magam szívből szurkolok. Nem a pontonért, mert itt korántsem erről van már szó, hanem arról az útmutatásról amit ezzel adhattok másoknak."

Olyan jó látni, hogy mennyi embert összehoz ez a történet és mennyien akarnak/tudnak segíteni pl. az útvonalba eső helyeken élő magyarok.

Szép. Várunk haza, Csikós!

Korán keltünk ma. Legalábbis egy - önmaga által választottan - munkanélkülinek korán.

Reggel háromnegyed kilencre volt időpontunk Kecskeméten egy bőrgyógyász professzorhoz, aki anyukám főnökének/barátjának volt évfolyamtársa. Negyed nyolckor akartam indulni, de az utolsó pillanatban kezdtem keresni a TAJ-kártyámat, aminek állandó helye van, de most egy mappában volt, még a Munkaügyi Központba vittem egyszer. Végül fél nyolckor indultunk, de pár perc múlva a szemüvegemet hiányoltam, irány vissza. Volt egy óránk és tíz percünk 85 km-re és arra, hogy megkeressük az intézet pontos helyét. 150-nel mentünk. Oda is értünk időre.

De elnéztem a bejáratot, igaz, félre is vezettek. Felmentünk  - mint kiderült: a mentőkhöz -, de ez vakvágánynak bizonyult, onnan elirányítottak minket balra. Onnan pedig a másik részhez, egy sárga épülethez. A sárga épületből a fehér épületbe. Akkor derült ki, hogy eredetileg is majdnem eltaláltuk, pár méteren múlt. Nem értünk be időre, de legalább a központ alaprajzával tisztában vagyunk. A professzor kérdezte, hogy kik vagyunk. Mikor bementünk, a barátnőmet kiküldte, bár mondtam, hogy eredetileg neki is kellett volna időpont. Mikor végeztünk, felvetette, hogy megnézi őt is, ha beregisztráltatjuk. Beregisztráltuk, de az idő sürgetett, mert délben Áginak rutinvizsga - Kiskunhalason (65 km). Vártunk-vártunk, de 10:50-kor elindultunk, nem volt több időnk. 11-kor ültünk be az autóba. Mikor elindultam, töröltem az ablakot és láttam, hogy elrepült egy papír. Azonnal megálltam a forgalmas úton és az autók között kerestük. Persze, amilyen szerencsém van, egy ötezres bírság volt, valószínűleg a parkolás miatt, mert nem ott nem lehetett várakozni, csak megállni. Legyenek az ötezer forinttal boldogok..

A rutinvizsga sikerült, Ági nagyon ügyes volt, csak lestem, (múlt hónap 8-án kezdte a KRESZ-t és múlt hétfőn már vizsgázott belőle, tegnap elsősegély-, ma pedig rutinvizsga.) Közben kiderült, hogy a professzor kerestetett bennünket, telefonált anyukám főnökének/barátjának. Kellemetlen, de nem volt más választásunk, mint lelépni. Persze, az utánunk következővel hagytunk üzenetet, de nem adta át..

Utána még megújíttattam az Európai Egészségbiztosítási Kártyámat, mert májusban lejárt volna. Akkor már Áginak is megcsináltattuk. Viszont már újabban három évre szól.

Délután-este felé pedig újból sütött Ági. Méghozzá mini virslis kiflit. Elég jól sikerült - néha azt gondolom, hogy én vagyok az Élet Császára, már csak normális munka kellene (arról is van valami hírfoszlány egyébként) - íme a kép:

Pár napja nem írtam, mert nem voltam a helyzet magaslatán: beteg voltam. Csütörtök este valami elkapott és lázasan, ágyban töltöttem a pénteket és szombatot.

Tegnap pedig sor került a vacsorára egy rég nem látott barátommal, Gergővel. Hatra beszéltük meg, de csak nem jött a vendég. Hívtam, nem vette fel. Sanyi barátom is hívott, így elhívtuk őt. Ahogy letettük, már hívott is Gergő, hogy jöhet-e még, teljesen belefeledkezett a tanulásba. Így négyesben fogyasztottuk el a vacsorát, nagyon jó hangulatban. Ami egyébként nagyon finom volt: csirke besamelmártásban hercegnő burgonyával és a végén lekísértük egy pár házi gyártású kakaós-mazsolás muffinnal.

És ma vittük be a papát az otthonba. Szerencsére az egyik szobatársa a volt munkatársa, akivel a TSZ-ben dolgozott együtt.

Már egy éve be kellett volna mennie, jókat tudott volna beszélgetni. Igaz, akkor nem lehetett volna a mamáról lehúzni egy csomó pénzt. Egyébként ahhoz a történethez is hallottam még pluszt ma: állítólag nem is fizették ki a nagy hitelből az autót:)

A besameles csirkéről hercegnő burgonyával és a muffinról kép itt:

Egy kicsit (=nagyon) el vagyok tunyulva mostanában, úgyhogy jól jött, hogy valamelyik nap megkeresett Robi barátom, hogy menjünk el fallabdázni. Egyébkjént oda mentünk, ahol pár éve pizzafutárként dolgoztam - na, ezt is meg kellene írnom egyszer. A főnök nem kért pénzt a fallabdáért:)

Már három éve nem játszottunk, de nagyon jó volt, mert olyan izomcsoportokat is érzek most újra, amit eddig csak sejtettem. Meglepően jót játszottunk, jobbat, mint három éve. Vagy csak az emlékek homályosodtak el picit:)

Úgyhogy a barátnőmmel is megyek pénteken, neki is jót fog tenni, hogy nem konditerembe jár állandóan.

Viszont olyan sztorit hallottam az angoltanáromtól, úgy elmesélném, de nem akarok politizálni (bár végülis nem az lenne, csak elmesélés) ezen a blogon! De eléggé érdekes lenne, nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek rajta. Mindenesetre mondtam neki, hogy pontosan ezért megyek el innen, a pénz nem elsődleges szempont.

Hála az égnek, sikerült a Kresz-vizsgája a barátnőmnek. Két hete kezdte el, és már a vezetést is félig megcsinálta. Az elsősegély-tanfolyamot múlt héten kezdte és jövő kedden vizsgázik belőle. Másnap pedig rutinból. Örülök, büszke vagyok rá:)

Ennek örömére sütöttünk is egy csomó mézeskalácsot:)

Több képet nem teszek fel, ígérem:)

Nem volt egy egyszerű éjszakám, mert három körül még nem aludtam a tegnapi estéből kifolyólag, azt hiszem, érthető.

Ma délután szólt a nagymamám, hogy segítsek a papámat tisztába tenni. Nagy nehezen sikerült, de láttam, hogy elég furcsán fekszik az ágyban, féltem, hogy le fog esni.

Hát este leesett. Azonnal indultam hozzájuk. Még egy tíz percet vártam arra, hogy érkezzen egy segítő, akivel visszaemeltük őt. Szegény, ott feküdt a kövön - magát összepisilve. Annyira megindító volt, mikor a mamám azt mondta, hogy mi lesz vele, ha elmegyek innen. Elég nehéz ezt lelkileg feldolgozni:(

Hétfőn beviszik a papát az öregek otthonába, mert a mamám már nem bírja az ellátását fizikailag.

Hogy ez milyen módon és mennyire fogja a család bizonyos tagjainak életét megváltoztatni (csak annyit árulok el, hogy nagyon), arról holnap megpróbálok egy hosszabbat írni.

Egy kis magyar, aljas, szánalmas valóság lesz terítéken..

Nemrég jöttünk meg.

Már amikor megláttam a pincérnőt, rémülve mondtam, hogy remélem, nem hozzánk jön. Amikor a kaját hozta, akkor is. Két részletben sikerült elfogyasztani, barátnőmét pedig elcsomagoltattuk. Zárás előtt haza indultunk és elkapott minket a tulaj, hogy kóstoljuk meg a borát. Végül a háta mögött öntötte ki nekünk a pincérnő.

Szegény barátnőm viszont megbetegedett, nagyon megfázott és szemgyulladás is gyötri. Emiatt le kellett mondanunk az egyik rég látott barátommal történő ebédet. Nagyon sajnálom, már kedd óta tologatjuk az időpontot.

Képzeljenek a képhez egy nagy hasat, ez van most.

Épp az imént jöttünk meg anyukám főnökétől, ahová csak egy orvosi receptért mentünk, de ottragadtunk kajálni. Ettünk halat, libacombot, somlóit, gesztenyepürét, stb. Az a baj, hogy ittunk: pezsgőt és Cointreau-t is. És nem vagyunk hozzászokva a piához egyáltalán. Utána az előbb itthon ettem hat darab palacsintát is.

Most pedig indulunk az étterembe - a változatosság kedvéért - enni: Sanyi tegnap foglalt nekünk asztalt, hogy ehessek harcsapaprikást. Tegnap is azt ettem anyukám főnökénél, akkor jött az ötlet.

Van jó hír is, a srác, aki ígérte a melót Dubai-ban, végül nem szombaton, hanem kedden jön haza. Valószínűleg lesz egy utunk Pestre jövő héten, ahol az összes - milliárdos - fejjel találkoznunk kell. Kíváncsi leszek, mi lesz, eléggé izgatott vagyok.

A kedves olvasó izguljon értem, hogy legyen helye a harcsának:)

Tegnap eladtam a laptopomat, de egyelőre nem vettem másikat. Megvárom, mit fog a srác mondani Dubai-jal kapcsolatban. Azt sem tudom, kapok-e egyáltalán céges gépet. Úgyhogy kivárok.

Valamelyik nap lecsaptam az interneten felfedezett két  téli gumira, apukám autójára kellett (erről a jelenségről már nagyon régen tervezek posztot írni, itt nem is részletezném nagyon). Azért kellett lecsapni rá, mert 1000 (!) forintért árulta darabját az eladó. A képen nem tűnt vészesnek, így kockáztattam. Az eredménnyel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak, mert az egyik gumi szinte új állapotú, a másik pedig közepes. De legalább viszonylag jó márka és nem is öreg (Semperit, 2007 végi gyártás). 3000-ért szereztem meg a két gumit (a jobb eleve megér négyet még szállítás nélkül is) postával.

Elvittem a gumishoz, jónak találta őket, de kiderült, hogy az egyik defektes. Természetesen még így is megérte, de valahogy nem bírtam ki, hogy ne írjam meg ezt az eladónak mailben. Inkább adta volna drágábban, de megjavítva..

Kiderült, hogy az autón az egyik gumi kötött forgásirányú, és természetesen fordítva volt felszerelve, azon túl persze, hogy kopott (ebből lett a pótkerék, mert a pótkerék olyan kopott volt, hogy a Forma-1-ben lehetne vele indulni). A másik pedig szálszakadásos és nem is nagyon volt a szélén profilmélység - bár nagyítóval nem néztem. Ez így kimeríti a nettó életveszély fogalmát. Már korábban megfogadtam, hogy apukám autójával nem megyek sehova, de ezentúl ezt 5km-ben állapítom meg. De mondom, egy következő posztban kifejtem ezt bővebben, minden részletre kiterjedően.

De nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy a gumis, akihez újabban járok, milyen nagyszerű szolgáltatást nyújt. Az ember azt hinné, hogy csak az marad talpon a mai világban, aki a pénzért normális szolgáltatást nyújt. Csalódnom kell mindig, valahogy ez ebben az országban nem így van. Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki a másik gumisra panaszkodik a városban. Az egy dolog, hogy nem centírozza ki a kereket és én Bécsbe elzsibbadt kézzel tudok csak odaérni (!), de az, hogy nem is pumpálja fel, az példátlan, simán visszaadja lapos gumikkal az autót (többször volt már erre példa). És megél belőle, ami számomra döbbenet. Olyan is történt, hogy az egyik alkalmazottja dupláját kérte a kerékcseréért, mint szokásos (igaz, nem sokkal később kirúgta). Illetve az emberek hülyék, hogy nem veszik észre, nem szólnak. Erről már le kellene szokni, aki a pénzt adja, az diktál, lehet kifogása. De nem, inkább nem szólnak, meghunyászkodnak.

A barátnőm is ilyen. Direkt megbeszéltük az autósiskolával, hogy neki sokat kellene vezetnie, erre az oktatója nem nagyon ér rá, mert pl. vannak gimnazistái. De nem meri neki mondani. Szerintem a gimnazista ráér egy-két hetet (őt ide köti minden), illetve addig maximum nem jár olyan gyakran, de a barátnőm nem, neki sürgős lenne. Véleményem szerint igenis mondania kellene, ő fizet a szolgáltatásért. Ezt a gondolkodásmódot el kellene már tényleg felejteni. Ez olyan, mint amikor tanultam a teherautó- és kaminon vezetését. Volt, aki úgy ment rutinvizsgára, hogy előtte egy órát vett összesen. Én meg azt mondtam, hogy mivel normálisan meg szeretném tanulni a gép kezelését, igenis le akarom vezetni az összes órát. És levezettem..

Azt a mai hírt pedig, hogy megszűnik az eredetiségvizsgás lehúzás a műszakin, nem is kommentálom..

Valamelyik nap megkeresett a volt főnököm, akinek dolgoztam egy időben, mint éjjeliőr.

Érdekli a laptopom. Mondtam neki, 105-ért viheti, mert netbookot akarok (a napokban megjelent Toshibát). Nem sok ez egy alig több, mint egy éves kétmagos processzorral, 2Gb RAM-mal, 250 Gb-os winchesterrel és eredeti Vista Home Premiummal felszerelt Toshiba gépért és egy Samsonite táskáért. Persze van neki egy kis hátsó szándéka is: az adás-vételit 150-ről kellene megírni, mert ő ezt le tudja írni az adójából.

Egy kicsit rosszul esik ez. Ezért is tart itt ez az ország. Mert nem fizetünk adót. Meg azért, amit fizetünk, azt el is lopják. De ez még semmi. Amikor a felesége nem kapott meg valami segélyt, apukám szólt nekem, hogy szóljak neki, hogy menjen be, segít neki. Segített rajta. Persze, mikor a munkákat 550 Ft-ért vállalta el óránként, akkor is 300 Ft-ot fizetett nekem, mondván, adóznia kell utána (biztos forrásból tudom, hogy nem).

Pedig sokat köszönhetek neki, mert rajtam is segített, 2008-ban és tavaly is. De ez akkor is kicsit rosszul esik, apukámnak is. Egyébként baromira megbízom benne.

Tehát a mai napom a törléssel telt, kb. 150 Gb-ot szedtem le a gépről és tettem át másikra.

De történt jó is: hívott a barátom, aki segített elindítani a dubai-i melót. Megvan az iroda, megvan a pénz, 20-án jön haza a srác és kiderül minden az azt követő napokban. Éppen itt az ideje.

Ákos: Gumicukor

A mondat dallamát
már belédoltották
szerinted nincsenek csodák
a gerinced összehajtották

Azt mondják, átmeneti kor
mindent magával sodor
tudod, itt nincsen válság
csak a sírodat ássák
ugye ízlik a gumicukor?

A gumicukor kínos édesség
még beveszed, de más az íz, mint rég
pedig talán ki is köphetnéd, ha ennyi elég
ebből elég!

A bátor új világ
épp most omlik rád
maga alá szépen eltemet
csak írd alá, és add a lelkedet

Azt mondják, nem lesz semmi baj
te szebbet ne is akarj
hamar jön a halál
egy percet se vár
és véget ér a dal

A gumicukor kínos édesség
még beveszed, de más az íz, mint rég
pedig talán ki is köphetnéd, ha ennyi elég
ebből elég!

Gyilkos édesség
még beveszed, de más az íz, mint rég
pedig talán ki is köphetnéd, ha ennyi elég
ebből elég!

Átmeneti kor, átmeneti kor
átmeneti
nem lesz semmi baj, nem lesz semmi baj
nem lesz semmi

Keserű gumicukor

Kínos édesség
még beveszed, de más az íz, mint rég
pedig talán ki is köphetnéd, ha ennyi elég
ebből elég!

Gyilkos édesség
még beveszed, de más az íz, mint rég
pedig talán ki is köphetnéd, ha ennyi elég
ebből elég!

Sub Bass Monster: Mázli

Ha tudnám hol kezdődött el és azt, hogy mikor
egyszer csak fertőzni kezdett mint valami kór.
Mint valami különös átok, mit kaptak a Kárpátok,
kicsinyke nép ebben fantáziát látott.
Egy kapzsi hapsi meg egy meg nem értett sértett,
kit a lopás kísértett így először lépett.
És hogy ilyet miért tett? Mert máshoz nem értett,
könnyebbnek látta az egészet.

És ami tapad, ragad, amikor a kézügybe akad
csak a..., csak a..., csak a hűlt helye marad.
Ez a lovas nemzet mindent meglovasít,
szóval vitt amit tudott, amiről tudott azt meg vitt.

Ebben az országban épp az a jó,
hogy nem ide figyel a mindenható.
Ha valami van ami mozdítható,
az mázli úgyhogy ellopható.
Ebben az országban még az a jó,
hogy itt minden és mindenki lenyúlható.
Nem számít az intés, nem számít a szó,
csak a mázli mert azzal megúszható.

Itt a balkán sarkán szédítő dolgok születnek,
üveg topánka helyett néhol üvegzseb.
Minden szinten, haver eltűnik szinte minden.
Mi a legjobb ajánlat? Persze hogy az ingyen.
Lopnak olajat vagy vesét, üzletember kedvesét,
fénysorompó akkumulátor, vagonokat vagy zenét.
De szép, mindenki elveszti az eszét,
a megélhetésért, kell egy fenét.
Mindenki cselez-cselez, hogy úgy majd előnyt szerez,
de bezz...-de bezzeg amikor rossz vége lesz,
egy életre ez megbélyegez, azt mondják:
"Akár a Jennifer, na ugyanúgy Lop ez!"

Ebben az országban épp az a jó,
hogy nem ide figyel a mindenható.
Ha valami van ami mozdítható,
az mázli úgyhogy ellopható.
Ebben az országban még az a jó,
hogy itt minden és mindenki lenyúlható.
Nem számít az intés, nem számít a szó,
csak a mázli mert az a megúszható.

Ha lopsz az a jó, ha lenyúlod az a jó,
ha csórsz az a jó, ha lehúzod az a jó,
ha csensz az a jó, ha megfújod az a jó,
ha elteszed, elveszed, elemeled az jó? Nem.

Legalábbis szerintem és ez még nem minden,
a féktelen étvágyad se nagy baj, ha megemlítem.
Ez olyan mint a filmben, képzeld csak el,
Ahol kapzsi az ember így egyre több és több kell.
Még, még! Azt mondod ennyi nem elég.
Még, még! Még valamit úgy elemelnék.
Még, még! Egyre nagyobb lesz a lék,
az út innentől lejtős és felejtős a fék.
Réges rég ki kellett volna nőnünk,
de az idő is képtelen elvenni tőlünk.
Még az unokáink is ezt mesélik elképedve
"Ott éldegélt a telhetetlen népecske."

Ebben az országban épp az a jó,
hogy nem ide figyel a mindenható.
Ha valami van ami mozdítható,
az mázli úgyhogy ellopható.
Ebben az országban még az a jó,
hogy itt minden és mindenki lenyúlható.
Nem számít az intés, nem számít a szó,
csak a mázli mert az a megúszható.

Ebben az országban épp az a jó,
hogy nem ide figyel a mindenható.
Ha valami van ami mozdítható,
az mázli úgyhogy ellopható.
Ebben az országban még az a jó,
hogy itt minden és mindenki lenyúlható.
Nem számít az intés, nem számít a szó,
csak a mázli mert az a megúszható