Gergő blogol

Tegnap eladtam a laptopomat, de egyelőre nem vettem másikat. Megvárom, mit fog a srác mondani Dubai-jal kapcsolatban. Azt sem tudom, kapok-e egyáltalán céges gépet. Úgyhogy kivárok.

Valamelyik nap lecsaptam az interneten felfedezett két  téli gumira, apukám autójára kellett (erről a jelenségről már nagyon régen tervezek posztot írni, itt nem is részletezném nagyon). Azért kellett lecsapni rá, mert 1000 (!) forintért árulta darabját az eladó. A képen nem tűnt vészesnek, így kockáztattam. Az eredménnyel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak, mert az egyik gumi szinte új állapotú, a másik pedig közepes. De legalább viszonylag jó márka és nem is öreg (Semperit, 2007 végi gyártás). 3000-ért szereztem meg a két gumit (a jobb eleve megér négyet még szállítás nélkül is) postával.

Elvittem a gumishoz, jónak találta őket, de kiderült, hogy az egyik defektes. Természetesen még így is megérte, de valahogy nem bírtam ki, hogy ne írjam meg ezt az eladónak mailben. Inkább adta volna drágábban, de megjavítva..

Kiderült, hogy az autón az egyik gumi kötött forgásirányú, és természetesen fordítva volt felszerelve, azon túl persze, hogy kopott (ebből lett a pótkerék, mert a pótkerék olyan kopott volt, hogy a Forma-1-ben lehetne vele indulni). A másik pedig szálszakadásos és nem is nagyon volt a szélén profilmélység - bár nagyítóval nem néztem. Ez így kimeríti a nettó életveszély fogalmát. Már korábban megfogadtam, hogy apukám autójával nem megyek sehova, de ezentúl ezt 5km-ben állapítom meg. De mondom, egy következő posztban kifejtem ezt bővebben, minden részletre kiterjedően.

De nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy a gumis, akihez újabban járok, milyen nagyszerű szolgáltatást nyújt. Az ember azt hinné, hogy csak az marad talpon a mai világban, aki a pénzért normális szolgáltatást nyújt. Csalódnom kell mindig, valahogy ez ebben az országban nem így van. Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki a másik gumisra panaszkodik a városban. Az egy dolog, hogy nem centírozza ki a kereket és én Bécsbe elzsibbadt kézzel tudok csak odaérni (!), de az, hogy nem is pumpálja fel, az példátlan, simán visszaadja lapos gumikkal az autót (többször volt már erre példa). És megél belőle, ami számomra döbbenet. Olyan is történt, hogy az egyik alkalmazottja dupláját kérte a kerékcseréért, mint szokásos (igaz, nem sokkal később kirúgta). Illetve az emberek hülyék, hogy nem veszik észre, nem szólnak. Erről már le kellene szokni, aki a pénzt adja, az diktál, lehet kifogása. De nem, inkább nem szólnak, meghunyászkodnak.

A barátnőm is ilyen. Direkt megbeszéltük az autósiskolával, hogy neki sokat kellene vezetnie, erre az oktatója nem nagyon ér rá, mert pl. vannak gimnazistái. De nem meri neki mondani. Szerintem a gimnazista ráér egy-két hetet (őt ide köti minden), illetve addig maximum nem jár olyan gyakran, de a barátnőm nem, neki sürgős lenne. Véleményem szerint igenis mondania kellene, ő fizet a szolgáltatásért. Ezt a gondolkodásmódot el kellene már tényleg felejteni. Ez olyan, mint amikor tanultam a teherautó- és kaminon vezetését. Volt, aki úgy ment rutinvizsgára, hogy előtte egy órát vett összesen. Én meg azt mondtam, hogy mivel normálisan meg szeretném tanulni a gép kezelését, igenis le akarom vezetni az összes órát. És levezettem..

Azt a mai hírt pedig, hogy megszűnik az eredetiségvizsgás lehúzás a műszakin, nem is kommentálom..