Nem volt egy egyszerű éjszakám, mert három körül még nem aludtam a tegnapi estéből kifolyólag, azt hiszem, érthető.
Ma délután szólt a nagymamám, hogy segítsek a papámat tisztába tenni. Nagy nehezen sikerült, de láttam, hogy elég furcsán fekszik az ágyban, féltem, hogy le fog esni.
Hát este leesett. Azonnal indultam hozzájuk. Még egy tíz percet vártam arra, hogy érkezzen egy segítő, akivel visszaemeltük őt. Szegény, ott feküdt a kövön - magát összepisilve. Annyira megindító volt, mikor a mamám azt mondta, hogy mi lesz vele, ha elmegyek innen. Elég nehéz ezt lelkileg feldolgozni:(
Hétfőn beviszik a papát az öregek otthonába, mert a mamám már nem bírja az ellátását fizikailag.
Hogy ez milyen módon és mennyire fogja a család bizonyos tagjainak életét megváltoztatni (csak annyit árulok el, hogy nagyon), arról holnap megpróbálok egy hosszabbat írni.
Egy kis magyar, aljas, szánalmas valóság lesz terítéken..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.