Holnap lesz a nagy nap, megyünk Pestre a Gellért Szállóba: meghallgatásra.

Már pont, mikor majdnem lemondtunk volna róla. Nagyon sok a stressz bennem mostanában. Sikerült félre tennem egy csomó pénzt - legalábbis az én szintemen. Januárban azért nem mentünk ki Angliába, mert azzal piszkáltak, miért nem Dubai-ba megyünk (igazuk van, mondjuk). Nagy nehezen összejött az első találkozó január elején, akkor úgy tűnt, hogy legrosszabb esetben márciusban már történik velünk valami jó, el tudunk lépni. És itt a március. Nem volt ez a gyötrődés ilyen hosszúra tervezve. A pénz meg fogy. Most tartok ott, hogy ha elmennék, pont van annyim, hogy egy-, legrosszabb esetben két hónapot el tudnék tölteni a pénzemből Európában bárhol.

Úgy érzem, nem rossz teljesítmény ez ahhoz képest, hogy nyáron otthagytam a sulit, decemberben meg a másik melót. De akkor is stresszes még ez is.

Holnap a beszélgetés angolul folyik, akivel beszélünk, egy angolul, németül, oroszul beszélő magyar üzletember. Nagyon remélem, hogy összejön a dolog.

Amennyiben mégsem jön össze, akkor indul a vészforgatókönyv, de azt inkább holnap fejteném ki, ha úgy alakul..

De már a dolog lehetősége is nagyon szép. Ma voltam egy ebéden, ahol még az is elismerően nyilatkozott erről, aki egymillió felett keres havonta. Itthon.