Pár napja nem írtam, mert nem voltam a helyzet magaslatán: beteg voltam. Csütörtök este valami elkapott és lázasan, ágyban töltöttem a pénteket és szombatot.
Tegnap pedig sor került a vacsorára egy rég nem látott barátommal, Gergővel. Hatra beszéltük meg, de csak nem jött a vendég. Hívtam, nem vette fel. Sanyi barátom is hívott, így elhívtuk őt. Ahogy letettük, már hívott is Gergő, hogy jöhet-e még, teljesen belefeledkezett a tanulásba. Így négyesben fogyasztottuk el a vacsorát, nagyon jó hangulatban. Ami egyébként nagyon finom volt: csirke besamelmártásban hercegnő burgonyával és a végén lekísértük egy pár házi gyártású kakaós-mazsolás muffinnal.
És ma vittük be a papát az otthonba. Szerencsére az egyik szobatársa a volt munkatársa, akivel a TSZ-ben dolgozott együtt.
Már egy éve be kellett volna mennie, jókat tudott volna beszélgetni. Igaz, akkor nem lehetett volna a mamáról lehúzni egy csomó pénzt. Egyébként ahhoz a történethez is hallottam még pluszt ma: állítólag nem is fizették ki a nagy hitelből az autót:)
A besameles csirkéről hercegnő burgonyával és a muffinról kép itt:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.