Valamelyik nap megkeresett a volt főnököm, akinek dolgoztam egy időben, mint éjjeliőr.

Érdekli a laptopom. Mondtam neki, 105-ért viheti, mert netbookot akarok (a napokban megjelent Toshibát). Nem sok ez egy alig több, mint egy éves kétmagos processzorral, 2Gb RAM-mal, 250 Gb-os winchesterrel és eredeti Vista Home Premiummal felszerelt Toshiba gépért és egy Samsonite táskáért. Persze van neki egy kis hátsó szándéka is: az adás-vételit 150-ről kellene megírni, mert ő ezt le tudja írni az adójából.

Egy kicsit rosszul esik ez. Ezért is tart itt ez az ország. Mert nem fizetünk adót. Meg azért, amit fizetünk, azt el is lopják. De ez még semmi. Amikor a felesége nem kapott meg valami segélyt, apukám szólt nekem, hogy szóljak neki, hogy menjen be, segít neki. Segített rajta. Persze, mikor a munkákat 550 Ft-ért vállalta el óránként, akkor is 300 Ft-ot fizetett nekem, mondván, adóznia kell utána (biztos forrásból tudom, hogy nem).

Pedig sokat köszönhetek neki, mert rajtam is segített, 2008-ban és tavaly is. De ez akkor is kicsit rosszul esik, apukámnak is. Egyébként baromira megbízom benne.

Tehát a mai napom a törléssel telt, kb. 150 Gb-ot szedtem le a gépről és tettem át másikra.

De történt jó is: hívott a barátom, aki segített elindítani a dubai-i melót. Megvan az iroda, megvan a pénz, 20-án jön haza a srác és kiderül minden az azt követő napokban. Éppen itt az ideje.