Gergő blogol

A posztot tegnap éjszaka kezdtem írni, de útközben feladtam, íme:

Nem semmi napunk volt tegnap...

Mire mindent összeszedtünk, kilenc óra lett, akkor indultunk. Nem sokáig tudtunk hatolni, mert defektet kaptunk Soltvadkert előtt. Már tegnap (előtt) észrevettem a guminyomás ellenőrzésekor, hogy a szelepet ki kellene cseréltetni, mert ha mozgatom, akkor ereszti a levegőt. De vasárnap úgysem fogja senki megcsinálni, elindultunk így. Már ekkor éreztem, hogy a guminyomás nem a legjobb, de nálunk épp rossz a benzinkút pumpacsöve. Épp egy traktort előztünk száztízzel és épp egy jobbkanyar jött (bal első kerékről van szó), mikor furcsa hangokat hallottunk. Ekkor fékeztem és már éreztem, hogy durván balra húz az autó. Egészen rövid idő alatt kicseréltük. Ági úgyis a kerékcserét húzta rutinvizsgán, ahol ezt csak el kell mondani. Most a gyakorlatban is sikerült átismételni. Meglazítottam a csavarokat, és mire felemeltem az autót, addig ő ki is szedte a csavarokat. Úgyis meg akartunk állni Soltvadkerten fagyizni, így ezt kézmosással kötöttük egybe. És még így is teljesen jó időben odaértünk. Igaz, elég rossz 11-13 literes fogyasztásokat látni egy olyan autóban, ami nem egy luxuslimuzin.

A Gellért Szálló kávézójában vártuk a sorsunkat. Picit késtek, de aztán elég gyorsan beindult a dolog. Ahogy leült a fő-főnök, máris azzal kezdte, hogy "szeretnék valamit hallani rólatok angolul". Én megtettem minden tőlem telhetőt. Nem is az angollal volt gond, hanem a baromi sok füsttel, mivel nem dohányzunk. Nagyon szimpatikusak voltunk neki és ő is nekünk, egyáltalán nem tűnt nagyképűnek.

Mondta, hogy fizeti a szállásunkat (utána kiderült, hogy nem is rossz helyen, hanem egy szép környéken a tengerparton!) és autót is ad (azt még nem tudom, hogy egyet vagy kettőt). Kérdezte, hogy ezen felül milyen fizetésre gondoltunk. Tanácstalan voltam, először nem mondtam semmit (illetve azt, hogy nem tudom). Aztán kinyögtem azt az összeget, amire azt gondolom, hogy azzal már el lehet indulni az életben (+lakás és autó). Ezt négyszázezer forintban határoztam meg, amit nem tartott egyáltalán durvának. Igaz, hogy Levente (aki ajánlott bennünket) ekkor nagyon rámnézett, de később megbeszéltük. Mikor kérdeztem, hogy sokat mondtam-e, akkor azt mondta, hogy Dubai-ban is van, aki keveset keres. Végül abban állapodtunk meg, hogy ez olyan közepes fizetés lesz. Egyébként azt hozzátenném, hogy azért is nem tudtam mit mondani, mert először bizonyítanunk kell, aztán majd meglátjuk. Ezt mondtam a fő-főnöknek is, és egyetértett. Nincs munkaköri leírás, azt kell majd csinálni, ami éppen adódik.

Ja, igen, május elején legkésőbb Dubai-ban leszünk. Addig elintézik a vízumot és a repjegyet is. És megemlítette, hogy addig dolgozhatnánk neki Pesten is, addig is beszokunk a cégbe, a folyamatokba (Leventénél laknánk). Baromira örülünk ennek, mert legalább addig nem fogyna a pénzünk. Remélem, össze is jön, mert ez a semmittevés kinyír májusig.

Aztán még elmentünk Leventével egy kínai étterembe, ahol az ember saját maga főzi meg az elé rakott ételeket egy, az asztalba épített gázlángon. Volt ott bárányhús, marhahús, pacal, kagyló, halgolyók, tofu, rák, miegymás, azt hittem éhenhalok. Majdnem sikerült, a vége felé valami lepényt hoztak, abból ettem jót. Ja, és a desszert: valamilyen  enyhén édes leves volt barna- (?) vagy fekete (?) rizzsel. Szerintem nem ért húszezret ez az ebéd.

Utána még elmentük kerülni egyet a Premier Outlets Centerbe, ahol sikerült megvenni annak a Saxoo-pulcsinak a fehér verzióját, amiből a kék már megvan. Tizenháromezer helyett csak hétezer volt. Pont ilyet vett Peti barátom pár hete és még ő is tizenháromért, ahogy én is az elsőt. Ha már ott voltam, megvettem azt a pólót, amivel már fél éve szemezek, ott is nyertem kétezer forintot, hat helyett négyért tudtam elhozni. Hiába, messze lakunk a Budapesttől, outletektől, mi sokmindent dupla áron veszünk..

Hazafelé a GPS teljesen bebolondult, elirányított bennünket egy Pest környéki városba, ahol a vétel is megszűnt. Mindegy, többet nem hallgatunk rá, megyünk másikkal. Végül a táblákat figyelve jutottunk Pestre, onnan haza.