A mai délelőtt egy részét egy számítástechnikai üzletben töltöttem, mert szombaton sikeresen elrontottuk Sanyival az új laptopomat. Úgy, hogy azóta sem indult el. De majd holnap, ha kész lesz, beszámolok róla.
A boltban találkoztam egy cigány sráccal, olyan tizenhat-tizennyolc éves lehet, csak látásból ismerem. Annyira meglepődtem, mikor megszólított, ezt mondta:
Srác: Jó napot kívánok, Tanár Úr! Hogy van?
Nem kicsit lepődtem meg, soha nem beszéltem vele korábban.
Én: Köszönöm, jól. És te?
Srác: Köszönöm, én is. Nagyon rendes embert faragott a Mezei Lacikából.
Én: Köszönöm, nagyon remélem is.
Teljesen ledöbbentem. Egyébként a Laciról írtam korábban. Egyébként feltűnt, hogy bár már rég nem vagyok az iskolában, de felnőtt cigányok is köszönnek nekem, akiket még soha nem láttam.
Ezek annyira jólesnek és annyira azt éreztetik velem, hogy tettem valamit értük, hogy ennyire kivívtam a tiszteletüket, pedig elég szigorú voltam a gyerekkel/gyerekeikkel. Ilyenkor kicsit sajnálom ezt az egészet.
Más, olvastam egy nagyon jó cikket, ide kattintva olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.