Épp a napokban sikerült az előző munkámmal kapcsolatos édes/keserű élményhez jutnom, máris itt a következő.

Épp a nagypapámtól jöttünk el az otthonból, mikor látok egy csomó gyereket lefordulni a másik sarkon. Épp a csoport végét láttam meg és ők is kiszúrtak. Nagy kiabálás lett, hogy   "Itt a Gergő bácsi!" Ezután már visszafele jöttek, kis időbe telt, míg a (volt) kollegina észrevette, hogy miért visszafele jönnek a gyerekek:)

Odamentem hozzájuk és szinte kézzelfogható volt a szeretet, ami áradt felém belőlük. Kérdezték, mikor megyek vissza (nem sok jóval kecsegtettem őket), és mondták, hogy menjek be játszani velük.

Megbeszéltük egyikkel-másikkal, hogy elmegyünk bringázni valamelyik nap az egyik közeli városba, ahogy régebben is.

Még azokon a gyerekeken is látszott, hogy örülnek, akik nem igazán szófosók..