Korán keltünk ma. Legalábbis egy - önmaga által választottan - munkanélkülinek korán.
Reggel háromnegyed kilencre volt időpontunk Kecskeméten egy bőrgyógyász professzorhoz, aki anyukám főnökének/barátjának volt évfolyamtársa. Negyed nyolckor akartam indulni, de az utolsó pillanatban kezdtem keresni a TAJ-kártyámat, aminek állandó helye van, de most egy mappában volt, még a Munkaügyi Központba vittem egyszer. Végül fél nyolckor indultunk, de pár perc múlva a szemüvegemet hiányoltam, irány vissza. Volt egy óránk és tíz percünk 85 km-re és arra, hogy megkeressük az intézet pontos helyét. 150-nel mentünk. Oda is értünk időre.
De elnéztem a bejáratot, igaz, félre is vezettek. Felmentünk - mint kiderült: a mentőkhöz -, de ez vakvágánynak bizonyult, onnan elirányítottak minket balra. Onnan pedig a másik részhez, egy sárga épülethez. A sárga épületből a fehér épületbe. Akkor derült ki, hogy eredetileg is majdnem eltaláltuk, pár méteren múlt. Nem értünk be időre, de legalább a központ alaprajzával tisztában vagyunk. A professzor kérdezte, hogy kik vagyunk. Mikor bementünk, a barátnőmet kiküldte, bár mondtam, hogy eredetileg neki is kellett volna időpont. Mikor végeztünk, felvetette, hogy megnézi őt is, ha beregisztráltatjuk. Beregisztráltuk, de az idő sürgetett, mert délben Áginak rutinvizsga - Kiskunhalason (65 km). Vártunk-vártunk, de 10:50-kor elindultunk, nem volt több időnk. 11-kor ültünk be az autóba. Mikor elindultam, töröltem az ablakot és láttam, hogy elrepült egy papír. Azonnal megálltam a forgalmas úton és az autók között kerestük. Persze, amilyen szerencsém van, egy ötezres bírság volt, valószínűleg a parkolás miatt, mert nem ott nem lehetett várakozni, csak megállni. Legyenek az ötezer forinttal boldogok..
A rutinvizsga sikerült, Ági nagyon ügyes volt, csak lestem, (múlt hónap 8-án kezdte a KRESZ-t és múlt hétfőn már vizsgázott belőle, tegnap elsősegély-, ma pedig rutinvizsga.) Közben kiderült, hogy a professzor kerestetett bennünket, telefonált anyukám főnökének/barátjának. Kellemetlen, de nem volt más választásunk, mint lelépni. Persze, az utánunk következővel hagytunk üzenetet, de nem adta át..
Utána még megújíttattam az Európai Egészségbiztosítási Kártyámat, mert májusban lejárt volna. Akkor már Áginak is megcsináltattuk. Viszont már újabban három évre szól.
Délután-este felé pedig újból sütött Ági. Méghozzá mini virslis kiflit. Elég jól sikerült - néha azt gondolom, hogy én vagyok az Élet Császára, már csak normális munka kellene (arról is van valami hírfoszlány egyébként) - íme a kép:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.