Gergő blogol

Reggel (nem korán) kimentem a Stockwood Parkba internetezni.

Egyszer látom, hogy jön egy fekete csaj és egy fehér faszi. Nem vagyok egy fázós, de feltűnt, hogy a csajon egy elég rövid kabátka van. Ahogy sétált, feltűnt, hogy nincs rajta semmi más, mert simán kilátszottak a dudái (is). Később le is vette a kabátot - mutogatta is magát a leszálló repülőknek - és a faszi fényképezte. Már majdnem megörültem, hogy egy rögtönzött pornóforgatás, illetve -fényképezés lesz, de sajnos semmi extra nem történt. Fél óra múlva beültek a kocsiba és elmentek.

Azért jó hely ez a Stockwood Park, máskor is jövök.

Kár volt korán posztolni.

Késő este Ági kiszól a konyhából, hogy menjek, mert egy csaj vetkőzik az utcán. Gyorsan megkerestem a mobilomat, aztán mentem is. Azt látom, hogy két csaj áll előttünk egy Vauxhall (Opel) Astrával, egyik benne ül, a másik pedig állandóan az autó elé fut, lehúzza a farmert és a bugyit (jó kerek segge volt a szöszinek) és mintha pisilni akarna (eleve vicces ennyire magas sarkú szandiban).

Elő is vettem a mobilt, hogy lefényképezzem. A csaj pisilés közben kémlelte a házakat és tudtam, hogy előbb-utóbb megtalál a tekintete. Mikor meglátott, csak ennyit mondott: "Oh my god!"

Sosem fogom elfelejteni azt a hanglejtést, ahogy mondta. Gyorsan beült az autóba és onnan sasoltak, aztán elhajtottak. De még bizonyára látták a feltartott hüvelykujjamat:)

Egyébként balfasz volt a csaj, mert senki sem vette volna észre, ha nem hangoskodik és  nem áll fel minden egyes elhaladó autó elől, akik nem vették észre (illetve így vették észre igazán). Simán megérdemelte volna, hogy egy rendes géppel lefényképezzem (vakuval). Veszek is majd egyet hasonló esetekre.

Ma bementünk abba a munkaközvetítőbe, ahol az volt a bajuk, hogy nincs angol jogsim, csak odaadtam az önéletrajzom. Tegnap találtunk egy újat, oda is vittünk egyet (bár alig akartak szóba elegyedni velünk).

Holnap megyünk be abba, amelyikbe már regisztráltunk, megkérdezzük, mi a helyzet. Ugyanis az NI-számot jelenleg nem tudjuk igényelni, mert kell az értesítő. Viszont a mi címünket nem adhatjuk meg, mert a lakótársunk fél, hogy bajba kerül (?). Akiét meg szoktuk adni, ő pedig külföldön van. Állítólag baszogatni kell őket az ügynökségeket, az NI-szám is hátha gyorsabb lesz így.

Valamint feltöltöttem az önéltetrajzomat pár oldalra is (cv-library, jobsite, JobServe, FullerCV). Egyiktől kétszáz ajánlat jött is, főleg soför témában.

1. kép: Ilyen, igazi angol taxival utaztunk a reptérről a szállodába

2. kép: Életem eddigi legfinomabb pizzája a Tiffinztől

3-4. kép: Lakás

5-6. kép: Stockwood Park, Luton

7. kép: Bazár Lutonban

8. kép: Izgalmas női cipellők

9-10. kép: Wardown Park, Luton

Ma bementünk tízre a munkaközvetítőbe.

Voltak még páran, azt hiszem, lengyelek. Egy csomó papírt kellett kitöltenünk, ami nem ment zökkenőmentesen, mert attól, hogy élőszóban értjük őket és el is tudjuk mondani, amit akarunk, a jogi nyelvezet angolul) még nem megy. Utolsóként maradtunk hátra. A csaj, aki ott dolgozik, szintén lengyel lehetett. Csomó dolgot nem tudtunk kitölteni (részben azért, mert nem akartunk hülyeséget írni). Utána a lengyel csaj segített, de így sem lett minden kitöltve.

Félő, hogy direkt tette, hogy a lengyelek kapják a melót. Azt mondta, majd hívnak.

tixar nicknevű kommentelőm legyen szíves e-mailt írni a címemre: turcsanyigergo kukac freemail.hu

Holnap jelentkezem képekkel az elmúlt három napból.

Délután bementünk abba a munkaközvetítőbe, amelyik tegnap zárva volt.

Nagyon kedves volt a faszi (angol) és teljesen értjük őt, nagy eredmény, hogy Ági is, meg is dícsért bennünket, hogy jó az angolunk. Jövő hétfőre van időpontunk, délelőtt tíz órára. Nem számítunk nagy gondokra, egyszerű gyári munka lesz, de legalább segítenek az NI-szám megszerzésében, stb. Utána már sokkal szabadabbak vagyunk, bárhova mehetünk, minden adatot megszerzünk és neki fogok állni az angol jogsi igénylésének is.

Ma sem indultunk korán útnak, csak konkrétan délben. Az ajánlott munkaközvetítő iroda ma nem volt nyitva, csak holnap lesz. Az, amit nem ajánlottak, mert nem emberként kezel, nem regisztrál egy ideig (bár a lakótársunk ismerőse, aki az ideiglenesen megpályázott helyen dolgozik, azt ajánlja). Konkrétan kettőbe mentünk be. Egyik helyen egy angol férfi fogadott bennünket és az volt a baja, hogy még nem volt munkaviszonyunk Angliában. Legalább fullosan értettem a monológját.

A következőnél már céltudatosan letettem az önéletrajzot az asztalára és mivel az ablakban szinte csak sofőr munkák voltak kirakva, afelől érdeklődtem. Ott az angol jogsi hiánya volt a baj (ő is angol volt és fullosan értettem). Mivel úgyis megcsináltatom, kinyalhatják, de egyébként, ha jól tudom, akkor már nem feltétlenül kell ilyet csináltatni tavaly év vége óta, mert elfogadják. De ahogy tegnap írtam, hogy annyira buták, hogy azt sem tudják, az unióban vagyunk-e... Ma nem volt kedvem vitatkozni, de nem elképzelhetetlen, hogy holnap másként lesz.

 

Még hátra van az NI-szám intézése. Azért akarunk elmenni egy gagyi helyre dolgozni, hogy begyorsuljon az NI-szám és legyen munkaviszonyunk Angliában. Vész nincs, mert már pedzegeti a haverunk a repülőtéri melót is..

Ott hagytam abba, hogy 06. 21-én vettem egy repjegyet. Az eredeti terveknek megfelelően Angliába jöttünk. Igaz, hogy elment fél év Dubai-jal, de mindegy, gazdagabbak lettünk egy csomó tapasztalattal.

 

Július 9-én érkeztünk Lutonba. Arra az éjszakára előre lefoglaltam az easyHotelben egy éjszakát. 31 fontba került ami az igénytelen budapesti szállásunkhoz, ahol két napot töltöttünk el, egy felüdülés és csak dupla annyiba került. Lutonban. A legolcsóbb szobát kértem, ez az első nap volt 31 font, a második 35, a harmadik megint 31, a legutolsó pedig már 39 (ahogy a cég légitársaságnál, itt is attól függ az ár, mennyire van kihasználva a hotel). Tehát maradtunk.

 

Mégpedig olyan megfontolásból, hogy kár elmenni vidékre, ahogy korábban terveztük. Bár az egyik swindoni lakás nagyon megtetszett nekünk, mivel nem kértek kauciót és a lakás kiadója egy családi vállalkozást vezető faszi, aki nagyon segítőkész. Bár az elején nem volt az, mert mikor megtudta, hogy még nincs munkánk, akkor majdnem elzárkózott. De mikor felvilágosítottam arról, hogy nem valami puruttya népség vagyunk, akkor baromi kedves lett, még munkát is segítene keresni.

 

A repülőtéren találkoztunk két házaspárral, akik a fiaikhoz jöttek. Találkoztunk velük, baromi segítőkészek voltak, azóta is tartjuk a kapcsolatot, egyikük felajánlotta, hogy menjünk el hozzájuk pár napra Anglia egyik legszebb részéhez és nézzük meg az ötven méteres mészkősziklákkal tarkított tengerpartot. Király.

 

Aztán írtunk csomó lutoni magyarnak, egyikük szerzett keddre szállást nekünk. 75 fontot fizetünk ketten hetente, de nincs szerződés és csak másfél hónapot maradhatunk, de legalább szintén nincs kaució. Igaz, a szobába a vendégágyat mi vettük és kíváncsi leszek, beszámítják-e a lakbérbe, mert nem viszem tovább sehova. És az is igaz, hogy két csaj lakik itt (egy angol és egy magyar), de mi vakartuk ki őket a koszból:)

 

Aztán volt, aki elég csúnya stílusban írt vissza a segítségkérésre. De lekezeltem a helyzetet és most ő a legjobb haverunk:)

 

Majd’ elfelejtem, azzal a csajjal, aki a szállást szerezte, egy ideje csak angol SMS-ekben értekezünk, gyakorlatilag ugyanolyan gyorsan írom az SMS-t angolul, mint magyarul. Tegnap előtt pl. azt írtam neki, hogy sosincs ideje ránk, mert állandóan dolgozik és ezt Magyarországon az előző politikai rendszerben „sztahanovistának” hívtuk. Tehát elégedett vagyok, többen mondták, hogy jó az angolom.

 

Írásban tényleg. Aztán tegnap (is) kiderült, hogy nincs vész élőszóban sem. Elindultunk bankszámlát nyitni, ami elég nehéz lakcím nélkül. Ami ugye, ahogy írtam, nekünk nincsen, mivel nem hivatalosan tartózkodunk a lakásban (és az ott lakó csajok nem akarnak bajba (?) kerülni azzal, hogy oda nem bejelentett valaki nevére megy oda levél). Bementünk az első bankba (HSBC) és vázoltuk, hogy Magyarországról jöttünk – ami azért gáz, mert sok helyen nem tudják feldolgozni, hogy kis országunkban a személyi igazolványon nincsen lakcím, hanem az egy külön kártya. A bennünket fogadó csaj egyből tudta, miről van szó, hogy ismeri a problémát, menjünk fel, igyunk egy kávét és csinálják. Vártunk egy csomót és mutattuk az iratokat, azt mondta, megbeszéli a főnökkel. Végül elutasítottak bennünket. Annyira felidegesített, hogy vissza sem szóltam. Egyébként jellemzően annyira buták, hogy azt sem tudják, EU-tagok vagyunk-e. A haverunk azt mondta, amit hallottam is, hogy az elutasítás teljesen ügyintézőtől függő dolog, ha a lengyel sráccal beszélnénk, ő segítene nekünk.

 

Utána megmutatta az adóhivatalt és az ügynökségeket, ahol tuti tudnak munkát adni. Utána elküldött bennünket bankszámlát nyitni. Az összes helyről elküldtek bennünket cím híján (azzal bárhol pár perc alatt nyitunk), viszont az angol nőt is simán megértem. Kértek mindenféle névre szóló számlát, stb. Utoljára hagytuk a Lloyds-ot. Oda már úgy mentünk be, hogy Magyarországról, az Európai Unióból jöttünk és nálunk a cím nincs rajta a jogsin és a személyin. A Bank Manager fogadott bennünket és baromi kedves volt. Elvitte a lakcímkártyámat és a személyimet és kb. két perc múlva jött vissza. Mondta, hogy várjunk pár percet és üljünk le, nekem hozott is egy széket. Pár perc múlva jön a nő, ő is sűrű elnézéskérés közepette invitál bennünket a tök üres emeletre, ott beültetett az egyik irodába. Kb. egy órán keresztül voltunk benn és mindent értettem, a legapróbb részletekig átbeszéltük a dolgokat. Nem ingyenes számlát nyitottam, hanem mindenféle biztosítás benne van, ha a mobilomat ellopják, azt is fizetik. Teljes körű biztosítással rendelkezem és pl. autó lerobbanása esetén is segítenek. Korrekt. Biztos udvariasságból mondta, hogy jó az angolom, de végül is nem volt gond. Ő is angol volt. Az biztos, hogy egy baromi nagy sikerélmény ez nekem.

 

Ma megyünk a munkaközvetítőbe, de úgy érzem, nem lesz gond:)

 

U. I.: Jut eszembe, a magyar áraknál sokkal-sokkal olcsóbban vásárolunk (úgy, hogy a font elég erős!!) és elég minőségi dolgokat. Ugyanaz a dolog olcsóbb itt, mint otthon, miközben a minimálbérek között elég jelentős a különbség, olyan négy és félszeres...

 

Tehát ott tartottam, hogy találkoztunk a főnökkel és megbeszéltük (06. 06.), hogy a következő vasárnap menjünk fel Pestre. Egyelőre nyugodtan menjünk haza (addig nincs ránk különösebben szükség) és addigra majd szerez ő szállást (én nem ragaszkodtam hozzá, de ennek később lesz jelentősége).

 

Így elmentünk haza. Csütörtökön (06. 10.) hívtam Leventét, hogy esetleg tud-e valamit. Azt mondta, hogy már nézegette a szállásokat és fölösleges hívogatnom őt, majd szólnak, ha van valami, de lehet, hogy nem vasárnap lesz belőle, hanem például kedd. Én ekkor megnyugodtam, nem fogom hívogatni.

 

De azért a főnököt vasárnap (06. 13.) délután mégis felhívtam, menjünk-e. Ő csak annyit mondott, hogy térjünk erre vissza pár óra múlva (utólag kiderült, hogy egy baráti társaságban volt). Este tíz előtt írok neki egy SMS-t, hogy van-e valami hír velünk kapcsolatban. Semmi válasz.

 

Hétfőn semmi. Kedden semmi. Szerda (06. 16.) este felhívom Leventét, aki azt meséli, hogy előző este beszélgettek a főnökkel, aki nem érti, hogy miért nem vagyunk Pesten. Hirtelen nem is értettem a szituációt, mert igazán felhívhattak volna. Egy véletlen folytán kell ezt megtudnom? Ha nincs szállás, akkor hova menjünk? Ők ajánlották, hogy keresnek szállást.

 

Szerda este hív a főnök, aki szintén nem érti, pedig megemlítettem neki, hogy igazán felhívhatott volna bennünket, csak eltelt egy hétfő, egy kedd és egy szerda is.. Mindegy, mondja, menjünk fel másnap. Felmentünk, persze, nem tudjuk őt elérni, bemegyünk a céghez. Dél körül hív Levente, hogy annyi szállás van Pesten, nézzünk ki mi magunknak egyet, de ne legyen napi tízezer forintnál drágább. Ekkor nekiálltunk, és találtunk egy igazán olcsó (hatezer/nap, de tíz szobára egy férfi- és két női WC van, valamint három zuhanyzó...) szállást, mivel tízezer alatt úgysem lehet Pesten normális helyen lakni. És mivel még egy forintot sem kaptunk, így minél kevesebb a veszteségünk, annál jobb. Ugyanis elhatároztuk, hogy azon a héten vasárnapig eldöntjük, maradun-e a cégnél vagy lelépünk esetleg – pénzzel vagy pénz nélkül akár.

 

Épp befeküdtünk az ágyba (pár napja nem igazán tudtunk aludni), hív a főnök, hogy este Budán a MOM Parkban lesz a találkozó. Örülünk, tök messze van tőlünk. Odamentünk, nem volt jó a kedvünk, csak egy ásványvizet kértünk - pedig elég éhesek is voltunk és jobbnál jobb kajákat hoztak ki nekik - mi a sok unszolás ellenére sem kértünk semmit.

 

Ott a hangzavar közepette megtudtuk, hogy a főnököt a barátai verték át elég rendesen. Megértem az aggodalmát. Azért szóba hoztam a vasárnapot, és mivel Ági félt támogatni, Levente pedig nem tette, így egyedül maradtam. A főnök szerint (kiabált majdnem) vasárnap volt megbeszélve és kész (mintha nem telefonáltam volna az azt megelőző napokban párszor és ahelyett, hogy „térjünk vissza rá később” nem lenne egyszerűbb azt mondani a telefonba, hogy „menjünk”).

 

Kitalálta, hogy pénteken (06. 18.) délután – az átverés miatt – eljön a jelenlegi irodájából és hozzuk el a számítógépeit (nem kicsit kellemetlen ez nekünk, de mindegy). Elvittük és Leventével közös haverjuk nem fizetett irodájába költöztünk. Persze vagy két éve nem volt takarítva és az utalásra, hogy esetleg nekünk kellene ezt megtenni, nem reagáltunk (még mi vegyük a tisztítószereket is, mi?), felhívta a takarítónőjét, akire pár órát kellett várnunk, nem számít, hogy esetleg éhesek vagyunk. Levente később ránk telefonál (még később a főnök is), hogy még később jön a takarítónő, menjünk el enni. Elmentünk egy pár percre, erre telefonálnak, hogy megjöttek. Irány vissza, mivel megvárattuk őket, segítettem nekik porszívózni, polcot törölni. Közben sok infót megtudtunk, pl., hogy a főnök nem igazán szeret rendben fizetni és ha fizet is, nem az egész összeget adja meg. Volt vagy negyven embere, most velünk és Leventével együtt van négy (!).

Ő - aki egyébként ezt vállalkozásként csinálja, amúgy aneszteziológus-szakasszisztensként dolgozik – utoljára múlt nyáron kapott pénzt. Mindig fizet, csak győzd kivárni. Mivel mi csak a költségeinket szerettük volna egyelőre megkapni, ez elég is volt. Végül fél tízkor végeztünk.

 

Másnap volt a megbeszélés, ahol megtárgyaltuk, hogy lehet a barátok cégét helyettesíteni, ha már átvertek bennünket. Elég sok információhoz hozzájutottunk (látunk is) fantáziát a cégben. Mivel Ágival korábban megbeszéltük, felhoztuk a lakhatás témakörét is, mivel csak másnapig volt szállásunk és az is kritikán aluli. A főnök és Levente együtt kiabáltak velünk, hogy van egy csomó szállás Pesten. Igen ám, de megemlítettük, hogy nincs pénzünk már (ami nem volt igaz, de muszáj volt blöffölni). Ekkor megkérdezte, mennyit is beszéltünk meg (mellesleg már kétszer is beszéltünk róla). Ági ekkor a háromszázezret jól mondta, csak két hónap telt el, ezt már nem említette.

 

Egyébként az albérlet is felmerült, de mondtam nekik, hogy ritka a kaució nélküli és a rövid időre kiadó lakás. Ha találunk is, akkor minimum előre kell odaadni az első hónapot. Egy hónap múlva a másodikat. Tehát egy hónap alatt csak az albérlet és a benzin lenne kétszáz, plusz a kaja. Az legalább háromszáz. És nem tudjuk, mikor kapunk pénzt – és hogy mennyit. Tehát nem vállalhattunk ilyen mértékű fizetési kötelezettséget a semmire, bizonytalanra.

 

Ekkor a főnök elrohant (Levente már korábban), hogy hoz nekünk háromszázezret. Utána még beszélgettünk és ott elmondtam mindenkinek, hogy nekünk ez a két hónap 400-450-ben van és ezt így nem folytatjuk. Miután elmentünk, a főnök sofőrje jött oda hozzánk, hogy hozott nekünk valamit. Hozott is: 700 Eurót. Mondtam is neki, hogy ez az eddigi (általuk okozott) költségeink fele majdnem, hahaha.

 

Még sétáltunk egyet a városban, aztán hazajöttünk.

 

Még jó, hogy korábban felajánlottam, hogy ideiglenesen elmegyünk, szóljon, ha van valami. Az egészben nem csak az bánt, hogy kétszáz-kétszázötvenezret kidobtunk az ablakon, hanem az a fél év, amíg szintén vártunk erre a lehetőségre – szintén csak a pénzt költve.

 

Másnap (06. 21.) idegből vettem egy repjegyet. Hogy hova és milyen ott, azt a következő posztban mesélem el.

 

Más:

 

A nemrég vett telefonomat eladtam (50-ért vettem, 55-ért adtam), mikor ez az egész kiderült. Leütötték a Vaterán, de nem tudtunk személyesen találkozni, és a személyes átvételtől csak előre utalás esetén térek el. Persze csomó negatív értékelése volt a faszinak, így  nem mertem elküldeni utánvéttel, hiába kérte. Nagyon kérte, de kérésem ellenére sem küldte el a címét. Utalni nem tudott (nem akart), mert az egész család bankszámlája le van tiltva. Végül szóltam a Vaterának és lezártam az aukciót negatív értékeléssel.

 

Pár napja újra feltettem, volt is érdeklődés és valamelyik reggel ugyanaz a fickó ütötte le. Azt hittem, szétrobbanok. Erre délután hív, hogy a bankban van és utal. Pár perc múlva megjött 58500 Ft és egy óra múlva fel is adtam. Másnap megérkezett és nagyon tetszett neki a gyönyörű állapot. Tud ő, ha akar.

Azon túl, hogy a fogaim rendbe lettek téve tényleg nem sok jó történt velem az elmúlt egy hónapban. Ahogy említettem, oka volt annak, hogy a blog nem frissült sokáig: a lelkem megjárta a pokol legmélyebb bugyrait, újból fel kellett építeni önmagam.

Erről ahogy említettem, fogok írni, viszont a héten történt velem még egy jó/vicces dolog. Albert barátom/szomszédom - aki egyébként erdélyi magyar, a Mónika Showban is szerepelt, sajnos az ide vonatkozó felvétel nincs meg - a maga naivságában és butaságában egy igen érdekes személyiség. Elhatározta, hogy autót vesz hétfőn - akkorra kapott szabadságot - átírással, mindennel együtt 500-ért (tehát az kb. négyszázat jelent) és ehhez kért tanácsot. Ő kinézett már egy dízel Mitsubishi - ő egyébként "misubisu"-nak mondja - Galantot. Robi haverommal hiába mondtuk neki, hogy nem szabad dízelt venni - főleg, hogy elárulta, alig fog vele menni -, a benzinessel jóval kevesebb a szopás. Nem is vele volt a gond, hanem az asszonnyal, aki kijelentette, hogy márpedig a gép dízel lesz (ami némileg érthető, ha 200-ért tudnak gázolajat szerezni).

Albert arra akart rávenni, hogy mivel egy szerelő ismerőse úgyis megy hétfőn Pestre, elviszi őt 2000 forintért, menjek én is vele, legfeljebb segítek kivezetni az autót Pestről, mert ő a friss jogsival fél. Én viszont eladtam a bringámat (valóságos verseny volt érte, megértem), ami Pesten maradt és nem akartam a gép indulása előtt (részletek később) szarakodni, így nekem is volt okom Pestre menni. Így elhatároztuk, hogy Alberttel kettesben nekivágunk Pestnek és veszünk neki egy autót. Majd elhozzuk a bringát.

Mivel a bringát 25 ezerért adtam el, amiből még lejön a Vatera jutaléka és bár Albert ad az utiköltségbe, tudtam, hogy nem lesz nagy biznisz így elmenni. De megérte. Tudtam én, hogy jó lesz.

Reggel hétkor indultunk, az Üllői úton találkoztunk a kiszemelt, eredetileg 469-ért árult sötétkék  dízel Mitsubishi Galant tulajával. Ahogy odaértünk, ki is pattant a kereskedő gyerek és körbe sem néztük az autót, az látszott, hogy esztétikailag nem valami kifinomultan volt javítva - és most nem arra gondolok, hogy a motorháztető egyik oldalon a lökhárító alatt volt, míg a másikon fölötte. De ennyiért ez nem is igazán fontos. Mondtam Albinak, hogy menjünk vele egy kört, amíg várunk a szerelő gyerekre, de nem akart.

Mikor megjött a szerelő srác, akkor rá tudtuk venni Albertet egy próbaútra. Először a srác próbálta és érződött, hogy a kormánnyal nem stimmel valami. De ez még semmi, amikor be akart fordulni egy kis utcába, nem tudta kettesbe tenni. A kereskedő mondta neki, hogy próbálja meg kuplung nélkül gázfröccsel. Az a helyzet, hogy ekkor majdnem elröhögtem magam, de muszáj volt tartani. Utána átvette Albert is, neki - a tappasztalatlansága okán - nagyon tetszett. Érdekes, ő be tudta rakni kettesbe, igaz, majdnem négyezerre nyomta fel a fordulatot. Mikor ezt a váltóproblémát megpróbálta elbagatellizálni a kereskedő, megemlítettem neki, hogy nem igazán életszerű, hogy a kezdő jogsis  Albert hátul a két gyerekkel minden kereszteződés előtt gázfröccsel fog fordulni egy dízel csotrogánnyal. De a szerelővel a hátsó ülésen már rég megtárgyaltuk, hogy ezt kár lenne megvenni, "véres a torka" - ezt szokták mondani.

Kiszálltunk és elkezdtek beszélgetni Alberttel. Albi rögtön rávágta, hogy 400-ért vinnénk is. Nagyon vicces momentum volt, ahogy megpróbáltuk lebeszélni a kocsiról, hogy meg kell még nézni többet is a döntés előtt, miközben a kereskedő szeme szikrákat szórt. Azt hiszem, ha ez pár hónappal előbb történt volna, már tudnám a pechszériám okát. Végül magunkhoz hívtuk Albertet, a szerelő elmondta neki, hogy az autó váza rohad és különben is, szar a váltó, bár a motor jó. 350-et (én is pont annyit mondtam) szabad adni érte maximum, de akkor sem ez az évszázad üzlete.

Elköszöntünk a faszitől és elmentünk a közeli kereskedésbe, haol kinéztünk egy fehér Nissan Primerát. A szerelő gyerek megnézte az alját (az az egy nem volt vészes rajta). Bementem az irodában és láttam, hogy srác egy kiscsajjal dumál, mikor kiléptem, akkor láttam meg egy másik srácot is. Visszalépek és köszönök neki. Rám sem néz, majd egy pillanattal később unott hangon köszön. Mondom neki, hogy a fehér Primera érdekelne, erre azt mondja, hogy nyitva van, erre ő, hogy nyitva van, mondom zárva, állítja nyitva. Végül az egyik hátsó ajtó tényleg nyitva volt, de azt csak résnyire tudtuk kiinyitni, mert közel álltak a másik autóhoz, alig fértünk oda.

Otthagyom ezt az idiótát és vizsgáljuk tovább a gépet. Pár perc múlva ott terem a másik, hozza a kulcsot, hogy tényleg, bocsi, zárva volt. Beindítjuk, van ám nagy csörömpölés, de kiderül, ez "csak" a kuplung. A szerelő leemeli az motorolaj betöltő fedelét és ekkor kitör belőle, csak úgy süvít kifelé a füst (kiufogógáz). Meg is köszönjük, a kereskedő nem is érti. Remélem, hogy a válsággal, ezek pusztulnak ki először.

Alberttel beajánlunk egy laza 350-et a Mitsubishiért. Nem adja.

Utána hívja Albertet a "misubisu"-s faszi, hogy odaadja 370-ért is, de nem ad hozzá téli gumit. Kenje a hajára a gumit, de Albertet nem hagyjuk elgyengülni.

Mikor elmentünk a bringámért, néztünk a neten még benzin-gázos Suzuki Swift Sedan-t, mert a szerelő gyerek is azt mondta, abból lehet találni frankót még ennyiért is. De nem tudtuk megnézni, mert aznap nem volt elérhető az autó.

Aztán még Kecskeméten megnéznek megint egy állítólag frankón karbantartott autót, ami a nívópálca helyéről is okádja a füstöt, akár a Nissan.

Hazafelé Albit hívja az asszony, van-e autó. Ő szomorúan válaszolja: nincs. az asszony értetlenül kérdi: de hát mi a baja?

Albert: hát nem is tudom, véres a nyaka... :)

Az a helyzet, hogy a blog nem véletlenül nem frissül két hete. Elég roszul jönnek ki a dolgok mostanában. Nem is vagyok ahhoz hozzászokva, hogy nem sikerül semmi, amit elkezdek. De erről majd - talán - holnap.

Addig is képpel illusztrálom a jót.

27 és fél hónap és kb. 400 ezer forint eredménye, íme:

Utolsó képhez: Ági fogszabályzóval ismert meg, respekt érte:)

Mégis lehet a szarból várat építeni:)

Cypress Hill: Lowrider

 

Low rider, low rider
Low rider, low rider

Aww, coming through fo' real we Cypress Hill, ohh baby
Got that crunk, for yo' trunk, going gangsta crazy
We some real life hustlers playing games in the street
We got that low rider, scraping, dipping on three
(Low rider)
So pop your collar, give a holla, throw yo' dubs in the air
We tear the roof, off the mother, lady, let down yo' hair
Playa do that thang, that make you feel alright
(Low rider)
Smoke that tree, crack that brew, we getting freaky tonight

Now when people are done, bumping they head to this
You wonder why you wanted anything instead of this
We been making you bounce for many years already
Rock steady and cut, many niggaz to confetti
But I just want to blaze it up whether it's the mic or a spliff
Yes, my gift is to amaze you all
Thought I couldn't come for ten, my friend, but guess what?
I slay niggaz and still saving my best nut
(Low rider)

But you better cover your eyes 'cuz you never know when
I spit it out and start some flowing
I drop rhymes that grow like trees you're smoking
Ear drums feel like lungs, your braings choking
Just let it soak in, seep in, creep in
I'm keeping all you motherfuckers in the deep end
(Low rider)
You wanna trip? Then I got luggage
I stuff you in and send you off 'cuz you ain't rugged

Aww, coming through fo' real we Cypress Hill, ohh baby
Got that crunk, for yo' trunk, goin gangsta crazy
We some real life hustlers playing games in the street
(Low rider)
We got that low rider, scraping, dipping on three

So pop yo' collar, give a holla, throw the dubs in the air
(Low rider)
We tear the roof, off the mother, lady let down yo' hair
Playa do that thang, that make you feel alright
(Low rider)
Smoke that tree, crack that brew, we getting freaky tonight
[ Cypress Hill Lyrics are found on www.getlyrics.com ]

'Cuz we're Cypress Hill, come on and ride with us
Just get inside, we bouncing, dipping, chop it up real tough
Lean to the side, pimp yo' hat, tilt yo' seat on back
Don't front on me, baby boy, and break bread with the sack
(Low rider)

I be the vato with the fine hoodrat in the rafla [unverified]
Always roll deep on the streets like the mafia
Jueto [unverified], just might come back and haunt ya
Flossing too much, no vato's gonna want ya
Not right here homes, we're past all of that
Makin that feria, spittin that raps
Yame, [unverified], conoces, I'm down for my calle
Cypress Ave, y a pudo les madre
(Low rider)

Ya tu sabes, we don't play that shit
Any pendejo's getting hit up quick
Whassup ese? What hood you claim?
Now throw it up and down like it ain't no thang
(Low rider)
Hands in the air with the pinky rings
Soul Assassins running everything
To all you vatos, make sure you check this
In every barrio, I'm well respected
(Low rider)

Aww, coming through fo' real we Cypress Hill, ohh baby
Got that crunk, for yo' trunk, goin gangsta crazy
We some real life hustlers playing games in the street
(Low rider)
We got that low rider, scraping, dipping on three

So pop yo' collar, give a holla, throw the dubs in the air
(Low rider)
We tear the roof, off the mother, lady let down yo' hair
Playa do that thang, that make you feel alright
(Low rider)
Smoke that tree, crack that brew, we getting freaky tonight

Low rider, low rider
Low rider, low rider
Low rider, low rider
Low rider, low rider

Robi haverom hívta fel a figyelmemet a Blikk nevű szennylapra, amit sosem olvasok. Ez elég nagy kár, mert ilyen szuper írások, személyek is szerepelnek benne. Nem is csoda, hogy kis városunkban (porfészkünkben) éppen meg tudtam venni az utolsó példányt. De ezek szerint az igazi cikk tegnap ment le.

Az egész számomra azért érdekes, mert egy időben (majd' öt éve) lakott is nálam a csaj  - a történet roppant érdekes és vicces, de nem hiszem, hogy valaha is leírom - és természetesen meg is volt, bár büszke nem vagyok rá.

Akit érdekel a mélyen szántó riport vele, az kattintson ide!

A galériáért meg ide! (egy-két  képért én kérek elnézést, annyira ratyi)

:))

Tegnap pont erről beszéltem egy többszörös MSZP-szavazóval (aki időnként az előző rendszert is a mai napig élteti) és tessék, Török Gábor is ezt mondja:

Igaz, hogy múlt héten a nemzetközi sajtó címlapjára kerültünk egy-két fideszes ámokfutás miatt, de ennek ellenére azt mondom a tegnapi parlamenti közvetítés után, hogy végre van egy igazi államférfink. De a frakcióvezetőjük is roppant szimpatikus (itt is jelzem, nem rájuk szavaztam).

Sajnos nem írtam meg legutóbbi posztom folytatását. De nem is baj, azóta javult a helyzet. De tény, hogy az érthetőség kedvéért vissza kell térnem a gyakoribb posztíráshoz.

 

Vasárnap elmentünk Pestre, hogy beszéljünk a főnökkel. Elmondtuk neki azt, amit a második részbe szántam.

 

Aminek a lényege az, hogy nem lehet véletlen, hogy még mindig nem vagyunk Dubai-ban. Már kb. négy hónapja hallottuk, hogy a főnök már nagyon örülne annak, ha ott lennénk, hogy legalább lássuk mit is csinálnak (vagy nem csinálnak) a munkatársaink. Ugyanis csak most - hogy több időt töltött el velük – tűnt fel neki, hogy azok az eredmények, amik vannak,

szinte egyedül az ő kapcsolatainak köszönhetők és ők nem nagyon erőltetik meg magukat (jelzem, milliókért havonta...). Felmerült benne, hogy amennyiben ezen a héten nem érkezik megrendelés, akkor mi nem hozzájuk, hanem helyettük megyünk ki (ez még a szerdai megbeszélés része volt). De akkor már jön a Ramadán, és meleg is lesz, elképzelhető, hogy szeptember lesz belőle. Én annyit mondtam, hogy ebben az esetben elengedjük egy rövid időre egymás kezét, mert én nem fogom magam kellemetlenül érezni, mert valaki más elkúrta, a főnököt meg át- is. És akkor elmegyek Angliába, van még munka bőven, de legalább csinálok is valamit, mert ez nem valami jó így. Pénzt kapni sem jó így. És mi ebben a dologban egyelőre (és nem „egyenlőre”!) nem látunk üzletet a jelenlegi felállással. A főnök erre azt mondta, hogy várjuk meg a jövő hetet, mert akkor hazajönnek a munkatársaink és velük fogunk menni tárgyalni, gyárakat látogatni. Utána térjünk vissza Angliára.

 

Egyébként még az iroda sincsen kész, mert mostanában derült ki, hogy ahhoz, hogy irodán belül falakat húzzanak, építési engedély kell. Két hét múlva lesz kész. Mielőtt eljöttünk, elvittük a főnököt és Leventét a Rózsadombra is. Még nem jártam ott, de iszonyú gagyerák egy hely. Ha én is vasvillával hordanám a pénzt, inkább laknék Szentendre vagy Visegrád környékén, de akár a főnökhöz hasonlóan a Citadellánál is.

 

Úgyhogy még vasárnap visszajöttünk, mert nincs hol laknunk, visszafelé megálltunk enni Lajosmizsén a Tanyacsárdában is. Én tejszínes eperkrémlevest és pulykamellszeleteket tejszínes fokhagymamártással és szilvás krokettel ettem, míg Ági vargányalevest és szezámmagos pulykamellet paradicsomos-bazsalikomos mozarella salátával . Az egyetlen lehetséges hely, drága és Ági fél is ott a sok cigány miatt (amit részben megértek, de nem kell annyira félni tőlük). A főnök megígérte, hogy vasárnapig keres nekünk valami jobb szállást.

 

Aki most a cím következtében egy hardcore pornóélmény elmesélésére számít, annak csalódnia kell, az életem azon része rendben van.

Hanem a többi. Hogy miért nem alszom és eszem két napja rendesen.

Én már azt hittem, engem - legalábbis ilyen téren - nem lehet meglepni. Hát igenis meg lehet. Az elmúlt két nap minden összejött. Most a rossz végén állunk a szerszámnak.

A probléma(hegy):

Levente (illetve a főnök) felajánlották, hogy Leventénél tudunk lakni. Ez így is volt. Az a helyzet, hogy egy hónapról volt szó, utána megyünk Dubai-ba. Mindenki erre számított: Levente, a főnök és mi is (hogy mi az igazi probléma, azt holnap írom meg).

Levente családja (kínai felesége és két pici gyereke) tegnap megérkezett két hónapos kínai kirándulásukról.

Itt van egy bökkenő.

Már két hete kérdeztük Leventét arról, elébe menve a problémának, hogy aggatunk-e majd a későbbiekben. Azt mondta, hogy nem. Mikor kedden meghoztuk Bécsből, akkor annyit mondott, hogy nem tudja, mi lesz, majd megkérdezi a feleségét, mert ez nem telefonon intézhető téma. Szerdán pedig már azt mondta, hogy bár megkérdezi, hogy maradhatunk-e, de jobban örülne, ha elmennénk haza csütörtökön. Kérdeztük, hogy a főnök tudja-e ezt vagy tudni fogja-e. Azt mondta, tudni fogja.

A tegnapi nap folyamán fél hatig vártuk a főnököt, hogy beszéljünk vele. Ő eléggé ledöbbent azon, hogy mi nem megyünk másnap (azaz tegnap) munkába, mert haza kell mennünk. Nem tudott róla. Elég kellemetlen volt neki is ez a hirtelenség, nem győzött elégszer jó utat kívánni.

Ehhez tartozik, hogy szerdán volt egy megbeszélés, amelyen a főnök említette, hogy kellene már adnia fizetést nekünk. Kérdezte, hogy mennyit szeretnénk. Ugye ezt már korábban megbeszéltük, nem is értettem hirtelen, de Levente kedd éjszakai megjegyzése, - miszerint a kétezer dollár az a fizetés külföldön - tudtam, nagyjából mire számítsak. Az a helyzet, hogy csak annyit mondtam, amennyi a kiadásunk, ez konkrétan 230-250 ezer forint (ebben nincs benne az új telefonom és a ruháim sem), plusz ugye az albérlet, amire naiv módon csak 50 ezret gondoltam. Ez a 300 ezer forint a következőkből áll össze: 60 ezer alá semmiképp nem tudjuk a benzinpénzt leszorítani havonta, de a reális a 70-80. Az albérlet, ahol a tesóm lakott Anglia előtt, a VIII. kerületben 65 ezer körül lenne. Ez azért lenne jó, mert a tesóm még mindig fizeti az albérletet, hogy ne csesszen ki a többi albérlővel, annak ellenére, hogy nincs már ott. Úgy látszik, a korrektség nálunk családi hagyomány. Ugyanis azért mondtam csak ennyit, mert én nem szeretek pénzt kapni vagy felvenni munka nélkül, nekem ehhez nincs pofám. Engem a teljesítményem után értékeljenek.

Ha ezeket levonjuk, tehát a benzinre 70-et, az albérletre 65-öt levonok, akkor marad 165 ezer forint kettőnknek, ami két minimálbérnél alig magasabb összeg - kettőnknek. És Pestre megyünk, ennyi pluszköltséget okozva magunknak.

Tudom, hogy sok ember örülne, ha a költségeit fedezné a bevétele ebben az országban, de egy kicsit árnyalnám a képet. Én azért vártam erre fél évet, nem elhúzva Angliába, hogy - a megbeszélt - pénzt keressek. Arról én nem tehetek, hogy nincs munka, nincs mit csinálnunk és ez a főnöknek kidobott pénz, bár tényleg rendes tőle, hogy ennek ellenére is ad nekünk háromszázezer forintot, hogy ne menjünk máshová. Csak ő nem tudja, hogy hogy mennyibe kerül az élet ebben a drága országban, mert nem foglalkozik vele.

De hogy mi az igazi probléma, amire csak az előbb jöttem rá  két nap gondolkodás után és egy hosszú beszélgetés által (szüleimmel), azt holnap fogom megírni. És mi lehet az oka annak, hogy nem vagyunk még mindig Dubai-ban? Hogy lehet  egy jóindulatú embert gátlástalanul lehúzni közel hatvan (!) millió forinttal? Azt is, hogy e két utolsó mondatom milyen összefüggésben van egymással.

Holnap megírom. 

De történt velünk jó is, ha nem is sok. Azóta két nap is meghajtottuk az Audi S8-ast és Ági is vezette:)

A végén elveszi a gázt, azért torpan meg:)

Szombat délután elmentünk Dobogókőre sétálni, nagyon szép volt, még túráztunk is picit.

Tegnap pedig újra meghajtottuk Levente egyik autóját (amit most a főnök használ). Ez egy Audi S8-as, 2001-ből, tehát az első széria, és abból a frissített, újabb verzió (újabb lámpák, -műszerfal, -motor).

Kár részletezni, de röviden, ez egy újonnan harminc milliós autó volt (az Audi csúcsa), ahhoz illő felszereltséggel, ilyen pl.

- alumínium térváz, alumínium karosszéria (vetélytársainál mázsákkal könnyebb volt és emiatt sokkal jobban irányítható)

- az első-hátsó parkradar (akkor még ritkaság volt)

- napelemes szellőzőrendszer

- minden elektromos (ülés-, kormányállítás, de az öv magassága is ilyen vagy a deréktámasz helyzete és tartása)

-nyomatékérzékeny állandó összkerékhajtás

- 4.2-es V8-as 360 lóerős, hengerenként ötszelepes motor ötfokozatú, kormányról is kapcsolható automata váltóval

- stb.

Részletesebb leírás itt található, katt!

Az az igazság, hogy nem rajongok az Audikért, de ezért az autóért nem lehet nem rajongani. Vezettem én már gyorsabb V8-as autókat is, de ez egy legenda, gyerekkorom óta szerettem volna ilyet vezetni (hála az égnek, azóta már párszor sikerült).

Legendaságát csak erősítette, hogy szerepelt - a frissítés előtti modell - a Ronin című filmben (Többek között Robert De Niro és Jean Reno is szerepelt benne). Ebben a fimben volt látható minden idők egyik legbrutálisabb autós üldözése, már gyerekként is nagy hatást gyakorolt rám anno az autó.

Az üldözés(ek) ide kattintva érhető(k) el.

Ez az autó indított el egy új szegmenst a kategóriájában, amit  a gyárak többsége csak napjainkban fedezett fel: a sportlimuzinokét.

Már az, ahogy beindul: morran egy akkorát, hogy az ember belerezzen! Egyedül azon érződik, hogy nem a legújabb fejlesztés, hogy a váltó nem olyan gyors, mint az új modellekben. Elég jól megy, hat és fél másodperc alatt százon van és elég hamar kétszázat mutat a műszer, ha nem figyel az ember. És nagyon stabil futómű van alatta. erős fékekkel. Ami elég vicces, hogy autópályán ésszel hajtva nem fogyaszt többet, mint egy átlagos 1.3-as, 1.6-os autó, tíz literrel elmegy. Majd' két tonnával, összkerékhajtással, 4.2-es motorral, automata váltóval, amelyek egyenként sem a kevés energiaigény - tehát fogyasztás - zálogai. Városban pedig 12-20 között bármi lehet. De nem is oda való.

De ezt kár mesélni, érezni kell..

Készült videó is, de sajnos nem jó a hang, pedig ott látszik, hogy Ági néha fél:)

És megjegyezte, hogy nagyon belenyomja az ülésbe:)

Nem is tudom, hol kezdjem, olyan jó hét volt.

Most, hogy felmostam (reggel ablakot pucoltam), megpróbálom megírni időrendben.

Péntek (05.21.):

Egy barátom elhatározta, hogy eljön hozzánk hétvégére. Úgy volt, hogy délután négyre ér ide, ehelyett háromnegyed hat lett belőle. Ami nem lett volna baj, ha nem az lett volna a tervünk, hogy elmegyünk Biatorbágyra az outletbe vásárolni. Fél hétre értünk oda és nyolckor zártak is a boltok. Bár én nem terveztem, vettem két Saxoo inget is, de nagyon megérte, mert tizenhárom-ezerről három-ezerre volt leértékelve darabja:)

E látogatás kapcsán leírom majd később egy mulatságos posztban azokat az illetlenségeket és túlzásokat, amiket semmiképp nem ajánlok elkövetni annak a vendégségbe igyekvőnek,  aki ráadásul pont a barátjához készül. Igaz, annak sem, aki idegen helyre megy..

Szombat (05. 22.):

Elmentük pár boltba vásárolni, majd délután nekivágtunk Visegrádnak és Esztergomnak). Szentendrén olyan felhőszakadást kaptunk, hogy az egyik faluban egy tengelyig érő sárlavinán mentünk keresztül. Így Visegrádból nem sokat láttunk, de szerencsére Esztergomba érve kezdett kitisztulni az ég és lehetett szép képeket készíteni a bazilikáról.

Vasárnap: (05. 23.):

Dél körül baráttal belvárosban sétálás, majd vonatra felrakása. Utána nem sokkal beszéltem anyukámmal, aki épp Hajdúszoboszló felé tart. Kedvet kaptam hozzá, mert onnan egy köpésre van Debrecen, ahol még sohasem jártam. Este oda is értünk és mivel anyukámék egyik ismerősüknél aludtak (Aki Dél-Afrikában vezeti éttermét), ők tudtak nekünk szállást szerezni a rokonuknál (elég korrekt volt, pénzt tőlünk nem fogadtak el). Mivel Hajdúszoboszlón nem igazán vannak látványosságok, este még sétáltunk egyet, ettünk a főutcán, majd lefeküdtünk.

Hétfő (05. 24.)

Reggel irány Debrecen és szinte mindent megnézve, kora délután ktaláltuk, hogy elmegyünk Hortobágyra, ha már úgyis olyan közel vagyunk.

A nemzeti park után még ettünk egy finomat (az étteremből ráláttunk a parkra), én egy gyümölcslevest és egy - stílszerűen - hortobágyi húsos palacsintát ettem, Ági pedig egy bográcsgulyást, utána cigánypecsenyét.

Negyed nyolc körül otthon is voltunk.

Visszatérve Debrecenre: baromi nagy - tőlem különösen szokatlan - meggondolatlanságot követtünk el. Sétálás közben találkoztunk egy sráccal, aki adott egy szórólapot és mindenféle idióta kérdéseket tett fel nekünk. Kérdezte, hogy van-e kedvünk kitölteni egy személyiségtesztet. Nem is értem, de belementünk. Felvezetett bennünket egy lakásba (!), ahol aztán bármi történhetett volna. Ez egy kicsi lakás lehetett és egy elég szűk előszoba, ahol simán leüthettek volna bennünket védekezés nélkül. Kijött egy srác és egy csaj és odaadta a tesztet. Kétszáz (!) kérdés volt benne. Szerencsére magunkra hagytak és mondtam Áginak, hogy ez nem húsz perc lesz kitöltéssel, értékeléssel, beszélgetéssel és mivel ahogy leültünk és megláttam a szcientológiával foglalkozó könyveket (ekkor igen mérges lettem), azt is megbeszéltük, hogy ne a saját adatainkat írjuk a papírra. Pár perc alatt elhatároztuk, hogy lelépünk onnan. Kinyitottuk az ajtót és elhúztunk.

A szcientológiáról itt és itt lehet olvasni.

Hazafelé Levente írt egy SMS-t, hogy el tudnánk-e menni érte Bécsbe kedden kettőre a szolgálatival - amit sajnos jövő hétvégén visszaadunk.   Persze, így Ági a hétvége alatt levezet legalább ezer km-ert. Így is lett, már egészen jól vezet. Örülök.

Kedd (05. 25.)

Korán reggel bementünk az irodába (fél kilenckor, de általában tíz körül érünk be), hogy elindulhassunk időben és mivel még nem voltunk soha Győrben, eltöltsünk egy-két órát ott is. Ez felemásra sikeredett, mert először a cigánynegyedet sikerült megnézni, ami nem olyan érdekes, bár legalább láttunk új Audi A8-ast vezető cigánylányt. Így nem sok időnk maradt és pont az utolsó öt percben találtuk meg azt, amit tényleg meg kellene nézni (kivéve a városházát, azt nehéz nem megtalálni).

Annak rendje és módja szerint időben megérkeztünk Bécsbe, felvettük Leventét és visszafelé megnéztük Parndorfot, az ottani outletet (nem rosszabb a hazai). Már indultunk volna, mikor megláttam a Lindt outletet. Bár az Euro-t a tankolásra tartogattuk - olcsóbb Ausztriában a benzin, nem is kicsivel, 15-25 forinttal (nálunk a városban 341-357, míg ott 280-as Euro-val számolva is 330 és a reptéren is csak 344), hiába, ott szegényebbek az emberek -, de csokiért szívesen használom a kártyámat akkor is, ha nem tudom, milyen áron is váltják az Euro-t. Sikerült is olyanokat venni, amilyeneket Magyarországon még csak nem is láttam.

Magyarországon még ettünk egy finomat a pálya mellett.

Szerda (05. 26.)

Bementünk az irodába, de délután elment az internet, így a bevásárlásé volt a főszerep.

Csütörtök (05. 27.)

Szintén nem volt internet, és mivel Dubai előtt akartam venni egy olyan telefont, amely a legújabb technológiákat használja és igazán szuper kamerája van, elmentünk egy helyre megnézni, mert elég ritka a kiválasztott, még Pesten sincs minden helyen. Nem mintha a jelenlegi kétéves mobilommal nem lennék megelégedve (két éve elég nagy szám volt az öt mpixeles kamera, amely akkor a legszebb képeket készítő mobil volt és már az is tud szövegszerkesztővel készült fájlokat olvasni, azokban keresni, a lapokat forgatni, stb., mindezt PDF-fájlokkal is), de bár tudva, hogy Dubai-ban olcsóbban kapok újat, de oda érkezve én már az új, még jobb kamerával ellátott telefonnal akarom ezt a kalandot megörökíteni. Nem akarok hordani magammal telefont és fényképezőt is, inkább kompromisszumot kötök és legyen benne mindez.

Nos, ebben a telefonban van internet (WiFi), 8 mpixeles kamera, ami a legjobb a piacon (legalábbis egy éve ez volt a csúcs, de elég nekem ez), DivX film lejátszás, szótár és GPS (navigáció) is (meg még ki tudja, mi). Egy éve még 140 ezerbe került és még most is az ár-összehasonlító oldalakat böngészve derült ki, hogy újonnan a legolcsóbb is 58 ezer (három hónap garanciával), a következő már 66.

Péntek (05. 28.)

Én egy olyat találtam, amely állítólag két hetet volt használva és bár én mindig újat veszek, ez tényleg karcmentes (és nálam évekig az is lesz) és meggyőzött. Mindez 50 ezerért és 11 hónap garanciával. Engem meggyőzött. Ma megvettem.

Délután elmentünk Ágival Szentendrére sétálni.

A telefonról egy teszt itt olvasható, több oldalban egy másik pedig itt, egy oldalban.

 

No Doubt: Don't speak

You and me
We used to be together
Everyday together always
I really feel
That I'm losing my best friend
I can't believe
This could be the end
It looks as though you're letting go
And if it's real
Well I don't want to know

Don't speak
I know just what you're saying
So please stop explaining
Don't tell me cause it hurts
Don't speak
I know what you're thinking
I don't need your reasons
Don't tell me cause it hurts

Our memories
Well, they can be inviting
But some are altogether
Mighty frightening
As we die, both you and I
With my head in my hands
I sit and cry

Don't speak
I know just what you're saying
So please stop explaining
Don't tell me cause it hurts (no, no, no)
Don't speak
I know what you're thinking
I don't need your reasons
Don't tell me cause it hurts

It's all ending
I gotta stop pretending who we are...
You and me I can see us dying...are we?

Don't speak
I know just what you're saying
So please stop explaining
Don't tell me cause it hurts (no, no, no)
Don't speak
I know what you're thinking
I don't need your reasons
Don't tell me cause it hurts
Don't tell me cause it hurts!
I know what you're saying
So please stop explaining

Don't speak,
don't speak,
don't speak,
oh I know what you're thinking
And I don't need your reasons
I know you're good,
I know you're good,
I know you're real good
Oh, la la la la la la La la la la la la
Don't, Don't, uh-huh Hush, hush darlin'
Hush, hush darlin' Hush, hush
don't tell me tell me cause it hurts
Hush, hush darlin' Hush, hush darlin'
Hush, hush don't tell me tell me cause it hurts

 

Múlt szerdán jártam a kórházban, megnézettem az orrom.

Sajnos nem tudok rosszat mondani az ellátásról (a hülye recepciós nőt nem veszem ide), de az az igazság, hogy ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a kórház igazgatója várt bennünket, így eléggé olajozottan mentek a dolgok. Telefon ide-oda és már vártak.

Megvizsgált az orvos és csak azt állapította meg, hogy az egyik járat szűk. Elküldött CT-re is, amin látszott, hogy az orrsövényt viszonylag jól rendbehozták tavaly, és azon az oldalon orrkagyló sem "sok" van. Legbelül van egy csont - amit lehetetlen és nem is nagyon érdemes műteni - elgörbülve. Adott egy allergiagyógyszert (nem is értem) és egy orrsray-t is, de - bár akkor kiváltottam - még nem sikerült használnom.

A CT-leletért vissza is fogok menni, mert meg akarom mutatni két magánklinikán is, ahol plasztikai sebészettel is foglalkoznak, mert gyanús, hogy ilyen eredetű a probléma. Amúgy sem vagyok elégedett a méretével, formájával.

Június 8-án kellene visszamenni, ha még itt leszek. De azt mondta az orvos, hogy  elképzelhető, hogy  dubai-i időjárás jót tesz majd neki. Úgy legyen.

Nem jelentkeztem pár napja, de valahogy mindig volt programunk.

Szerdán megnéztünk egy jó filmet (ritkán hallani ezt tőlem mostanában), a Brooklyn mélyén címmel. Pénteken pedig sofőrködtem Leventének és a főnöknek, elvittem őket Szentendrére egy étterembe. Ha már ott voltunk, elugrottunk Visegrádra megnézni a naplementét is.

Hétvégén nem akartunk hazamenni, de Levente a kéthetes dubai-i, illetve kínai útja előtt mindenképpen haza akart látogatni, így elmentünk. Választhattam, hogy az Audi S8-cal vagy a céges Corollájával megyünk, végül a Corollára szavaztunk, mert az Audi a sofőrnél van és siettünk haza. Másfél óra alatt haza is értünk. Vasárnap is késve indultunk, így már egy és negyed óra kellett csak a Jánoshalma-Büdipest (160 km) úthoz, amit senkinek sem kívánok (Levente kiadta, hogy siessünk). Nincs bajom a rendes haladással (160-200 között haladtunk, nem csak az autópályán), de ezeken a szar magyar utakon ez elég nagy kín. Szegény Ági csodálkozott, hogy kicsit ráz Tázlár körül az autó kanyarokban, de azon a szinte csak egysávos úton én nem csodálkoztam rajta, volt olyan kanyar (ív), amit 140-nel vettünk be. Ekkor már kicsit bánkódtunk Leventével azon, hogy ez az autó nem erre van kitalálva. Az út alatt elfogyott egy tank benzin. A 4.2-es V8-as Audi S8 360 lóerővel, két tonnával, automata váltóval, állandó négykerékhajtással elmegy tíz (!) literrel ilyen körülmények között. Ezért nem fogom én soha megérteni az autógyárak (inkább a törvényhozók újabb idióta döntése) méretcsökkentési elképzeléseit. Egyébként még soha nem villogtam le senkit, de elég illúzióromboló, mikor az ember halad 180-nal és egy Megane kijön közvetlenül elém 100-zal.

De hogy a címhez is legyen köze a posztnak: aki sokat vár, csalódni fog. Ha azt mondom, hogy nem vagyok elégedett, akkor elég halványan fogalmazok. A munkánk első, könnyebb fázisával vagyunk nagyjából készen.

Igaz, ezt a fázist is én találtam ki.

Itt megállnék egy pillanatra. Már többen kérdezték itt a blogon, hogy mit fogok csinálni Dubai-ban. Röviden: magyar termékekkel foglalkozik a cégünk, ezek a termékek mennek az Emirátusokba, Madagaszkárra, Afrikába, Indiába. Mi a termékek útját fogjuk menedzselni (import, vám, papírok, stb.). Eddig az volt a feladatunk, hogy ismerkedjünk a termékekkel.

Ebben lett volna segítségünkre Tünde, egy jól karbantartott negyvenes nő, az itteni cég egyébként profinak tűnő alkalmazottja. Vele kellett volna egy triót alkotnunk. Ez nem sikerült. Amikor először mentünk hozzá, elmondta, hogy ő ebben nem tud segíteni, ő az exportot csinálja. Ha esetleg lesz valami, ami megy ki Dubai-ba kóstolóra, termékismertetőkre, akkor majd segít. De nem úgy van az egész, ahogy a főnökünk gondolja és így tovább. Adott egy paksamétát, ami a termékek kb. hatodát tartalmazta. Ettől nem lettünk sokkal okosabbak, kitaláltuk, hogy az interneten szerezzük be az információkat. Ebből jött az ötletem, hogy akkor már csináljunk ezekből az információkból egy olyan sokszorosítható anyagot, amit a külföldi cégeknek oda lehet adni. Ez készült el múlt péntekre.

Persze már többször szóltunk a főnöknek, hogy ez így nem fasza, és mi nem akarunk a sikertelenség oka lenni. Azt mondta, majd beszél a nő főnökével. Ma is voltunk nála. Ma is azt mondta, hogy nem tud segíteni. Ezt a Külkereskedelmi Főiskolán oktatják négy év alatt. Érdekes, múltkor azt mondta, hogy mindegy, mert annyira változnak a szabályok, hogy mindegy a végzettség. Egyébként Levente azt mondta, hogy ő már csinált exportot és ezt az állítóagos négy évet ő elmondja két óra alatt (egyébként én is így gondoltam). Éreztette, hogy nem tetszik neki, hogy szóltunk. Azt mondta, küldjem be a főnökömet. Aki annyira ideges volt ma, hogy nem is ment be hozzá, hogy tovább idegesítse magát. Én is ezt tanácsoltam neki..

Az eredetileg tervezett gyártókkal való tárgyalásokból sem lesz semmi, úgy néz ki..

Mikor kijöttünk az irodájából, mérgemben megnéztük a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedemi Főiskolai Karát, ami nincs messze tőlünk, autóba ültünk és elmentük könyveket vadászni a Nemzetközi Kereskedelem és Logisztika tanszékre. Hoztunk is hármat.

Valahogy nem az én világom fizetést kapni azért, hogy nem igazán csinálunk semmit (bár az első fázisban volt munka bőven). Ezt is jeleztem.

Hát, ennyi hír van "röviden", most sietnem kell "aludni", mert reggel korán kelek, kórházbas megyek, megnézetem az orromat, mert nem kapok levegőt és ennek folyománya, hogy aludni sem tudok, ami rányomja a bélyegét az életminőségre..

Adok egy esélyt ennek az ócska állami egészségügynek. Csak azért látok reményt, mert van protekció, a kórház igazgatója. Erről ennyit..

Már a történet legelején úgy volt, hogy Levente feleségének autóját fogjuk használni pesti munkánk során. Nem így volt múlt hét végéig, mivel Levente kölcsönadta azt egyik barátjának. De már vissza tudtuk adni anyukámnak az övét, úgyis viszi majd szerelőhöz.

A gép az autós újságok, -újságírók kedvence (Itt egy teszt és itt egy másik is), az első generációs Honda Jazz, már a modellfrissítés utáni, 2005-ös. Fullos kivitel, négy légzsákkal, négy ablamkemelővel, automata klímával, elektromos (a behajtás is) tükrökkel, alufelnikkel stb.

Újabban már viszonylag ritkán értek egyet az autós újságokkal, de ez mai napig az egyik legjobb kisautó (iiletve belül nem kicsi), hiába frissültek/újultak meg a konkurensek, de maga a Jazz is. A vezetési érzet (azért élményről nem lehet beszélni, hacsak nem a kényelem és kifinomultság élménye) eléggé nagyautós, főleg az ülések, a kárpitozás, a futómű csillapítása és a zajtalanság miatt.

Ja, és a váltó. CVT rendszerű automata. Ilyen van a robogókban is. Elég furcsa autóban az, hogy a motor gyorsításkor felpörög egy fordulatra - ha erő kell, olyanra, ha takarékosság kell, olyanra - és ott is tartja magát és az áttételt változtatja fokozatmentesen,  de meg lehet szokni. Mindenesetre az alacsony fogyasztás  (és zajszint) záloga ez, mert elég szürreális, mikor emelkedőn gyorsuláskor 1500-on pörög csak a motor (sima városi használatkor 1000-en!). Ez D-ben van így, az S (Sport) állásban ennél azért jobban pörgeti és motorféket is ad.

De én nem is ebben használom az autót, hanem igénybe veszem a 2005-ös modellfrissítés újdonságát, amiben már van a váltónak egy hétfokozatú automatát imitáló üzemmódja is. Ilyenkor a fokozatnélküli váltó előre beprogramozott "áttételeket" használ, egy normális "fokozatos" váltó érzetét keltve. Ebben is van Sport-mód, akkor jobban adja a motorféket és később is kapcsol fel. De nekem teljesen megfelel a D. Ilyenkor 2000-nél elvált, ami bár magasabb lehet a fokozatnélküli üzemmód fogyasztásánál, de így is 6.5 literen áll a fedélzeti számítógép szerint, ami nem rossz egy állandóan klímázós, automata autótól. De a lényeg, hogy automata, nem kell kuplungolni, váltóval hadonászni. Eleget váltottam már életemben.

Szintén a modellfrissítés hozománya még, hogy lehet a kormányról is váltani, de én ezt nem használom, maximum hegyről lefelé tartom érdekesnek, hogy adjon igazán erős motorféket az autó. Bár elég gyorsan reagál, nem versenyautó ez.

Összességében megérte a négymillió forintot, mert még az ötéves példányok sincsenek 2.5-2.6 millió alatt, jól tartják az árukat. Igaz, hiszen ezek még teljesen japán gyártmányok. Nincs is gond velük. Az automata viszont minden újkori autónál hibaforrás sajnos. Esetünkben is van egy pici gond, induláskor van egy kis rezonancia.

Szeretjük mindketten Ágival, sőt Sanyi is szereti. Mikor hétvégén lemostuk, végig ő akart vezetni, pedig előtte nem vezetett automatát.

A mai nap ballagásra-ebédre voltunk hivatalosak, Ági öccse ballagott.

 

Épp jóízűen ettem az ebédet – a nap folyamán korábban nem ettem- mikor hívott a mamám. Azt mondta, hogy adjak át egy üzenetet egy, Ági falujában élő néninek, miszerint a papa meghalt.

 

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, az étvágyam is elment. A könnyeimmel küszködtem, de majdnem alulmaradtam ebben a küzdelemben. Útban a nénihez a könnyeimmel  megint küszködtem velük. Miközben a mamámmal beszéltem, pillanatra el is sírtam magam. Miután átadtam az üzenetet, visszamentem az ebédre, de már csak elköszöntem, nem montam senkinek semmit. Igazából nem az fáj, hogy meghalt a papám, mert már tényleg nem emberhez méltó volt az élete, több mint három évet ágyban tölteni nem emberi. Anyukám ma mesélte, hogy múlt héten, mikor vízhajtó injekciót adott be neki (víz volt a tüdejében), már azt mondta: „Meddig kínoztok még?”.

 

Inkább az fáj, hogy tegnap nem tudtam hazaérni normális időben (a fogszabályzós időpontomról is késtem negyed órát, fél nyolc után értem oda), este kilenckor pedig már hiába mentem volna. Mielőtt feljöttünk Pestre, szinte minden nap meglátogattam, én nem a mamám által küldött bort tudtam csak vinni, hanem süteményt, fagyit (a szobatársnak is) és normálisabb, üveges bort. Most is vettem neki a kedvenc boromból, gondoltam ízleni fog neki. A sírját fogom vele meglocsolni.

 

A mamámhoz ezek voltak az utolsó szavai csütörtökön: „Aranyos anyukám..”