Ott hagytam abba, hogy 06. 21-én vettem egy repjegyet. Az eredeti terveknek megfelelően Angliába jöttünk. Igaz, hogy elment fél év Dubai-jal, de mindegy, gazdagabbak lettünk egy csomó tapasztalattal.

Július 9-én érkeztünk Lutonba. Arra az éjszakára előre lefoglaltam az easyHotelben egy éjszakát. 31 fontba került ami az igénytelen budapesti szállásunkhoz, ahol két napot töltöttünk el, egy felüdülés és csak dupla annyiba került. Lutonban. A legolcsóbb szobát kértem, ez az első nap volt 31 font, a második 35, a harmadik megint 31, a legutolsó pedig már 39 (ahogy a cég légitársaságnál, itt is attól függ az ár, mennyire van kihasználva a hotel). Tehát maradtunk.

Mégpedig olyan megfontolásból, hogy kár elmenni vidékre, ahogy korábban terveztük. Bár az egyik swindoni lakás nagyon megtetszett nekünk, mivel nem kértek kauciót és a lakás kiadója egy családi vállalkozást vezető faszi, aki nagyon segítőkész. Bár az elején nem volt az, mert mikor megtudta, hogy még nincs munkánk, akkor majdnem elzárkózott. De mikor felvilágosítottam arról, hogy nem valami puruttya népség vagyunk, akkor baromi kedves lett, még munkát is segítene keresni.

A repülőtéren találkoztunk két házaspárral, akik a fiaikhoz jöttek. Találkoztunk velük, baromi segítőkészek voltak, azóta is tartjuk a kapcsolatot, egyikük felajánlotta, hogy menjünk el hozzájuk pár napra Anglia egyik legszebb részéhez és nézzük meg az ötven méteres mészkősziklákkal tarkított tengerpartot. Király.

Aztán írtunk csomó lutoni magyarnak, egyikük szerzett keddre szállást nekünk. 75 fontot fizetünk ketten hetente, de nincs szerződés és csak másfél hónapot maradhatunk, de legalább szintén nincs kaució. Igaz, a szobába a vendégágyat mi vettük és kíváncsi leszek, beszámítják-e a lakbérbe, mert nem viszem tovább sehova. És az is igaz, hogy két csaj lakik itt (egy angol és egy magyar), de mi vakartuk ki őket a koszból:)

Aztán volt, aki elég csúnya stílusban írt vissza a segítségkérésre. De lekezeltem a helyzetet és most ő a legjobb haverunk:)

Majd’ elfelejtem, azzal a csajjal, aki a szállást szerezte, egy ideje csak angol SMS-ekben értekezünk, gyakorlatilag ugyanolyan gyorsan írom az SMS-t angolul, mint magyarul. Tegnap előtt pl. azt írtam neki, hogy sosincs ideje ránk, mert állandóan dolgozik és ezt Magyarországon az előző politikai rendszerben „sztahanovistának” hívtuk. Tehát elégedett vagyok, többen mondták, hogy jó az angolom.

Írásban tényleg. Aztán tegnap (is) kiderült, hogy nincs vész élőszóban sem. Elindultunk bankszámlát nyitni, ami elég nehéz lakcím nélkül. Ami ugye, ahogy írtam, nekünk nincsen, mivel nem hivatalosan tartózkodunk a lakásban (és az ott lakó csajok nem akarnak bajba (?) kerülni azzal, hogy oda nem bejelentett valaki nevére megy oda levél). Bementünk az első bankba (HSBC) és vázoltuk, hogy Magyarországról jöttünk – ami azért gáz, mert sok helyen nem tudják feldolgozni, hogy kis országunkban a személyi igazolványon nincsen lakcím, hanem az egy külön kártya. A bennünket fogadó csaj egyből tudta, miről van szó, hogy ismeri a problémát, menjünk fel, igyunk egy kávét és csinálják. Vártunk egy csomót és mutattuk az iratokat, azt mondta, megbeszéli a főnökkel. Végül elutasítottak bennünket. Annyira felidegesített, hogy vissza sem szóltam. Egyébként jellemzően annyira buták, hogy azt sem tudják, EU-tagok vagyunk-e. A haverunk azt mondta, amit hallottam is, hogy az elutasítás teljesen ügyintézőtől függő dolog, ha a lengyel sráccal beszélnénk, ő segítene nekünk.

Utána megmutatta az adóhivatalt és az ügynökségeket, ahol tuti tudnak munkát adni. Utána elküldött bennünket bankszámlát nyitni. Az összes helyről elküldtek bennünket cím híján (azzal bárhol pár perc alatt nyitunk), viszont az angol nőt is simán megértem. Kértek mindenféle névre szóló számlát, stb. Utoljára hagytuk a Lloyds-ot. Oda már úgy mentünk be, hogy Magyarországról, az Európai Unióból jöttünk és nálunk a cím nincs rajta a jogsin és a személyin. A Bank Manager fogadott bennünket és baromi kedves volt. Elvitte a lakcímkártyámat és a személyimet és kb. két perc múlva jött vissza. Mondta, hogy várjunk pár percet és üljünk le, nekem hozott is egy széket. Pár perc múlva jön a nő, ő is sűrű elnézéskérés közepette invitál bennünket a tök üres emeletre, ott beültetett az egyik irodába. Kb. egy órán keresztül voltunk benn és mindent értettem, a legapróbb részletekig átbeszéltük a dolgokat. Nem ingyenes számlát nyitottam, hanem mindenféle biztosítás benne van, ha a mobilomat ellopják, azt is fizetik. Teljes körű biztosítással rendelkezem és pl. autó lerobbanása esetén is segítenek. Korrekt. Biztos udvariasságból mondta, hogy jó az angolom, de végül is nem volt gond. Ő is angol volt. Az biztos, hogy egy baromi nagy sikerélmény ez nekem.

Ma megyünk a munkaközvetítőbe, de úgy érzem, nem lesz gond:)

U. I.: Jut eszembe, a magyar áraknál sokkal-sokkal olcsóbban vásárolunk (úgy, hogy a font elég erős!!) és elég minőségi dolgokat. Ugyanaz a dolog olcsóbb itt, mint otthon, miközben a minimálbérek között elég jelentős a különbség, olyan négy és félszeres...