Gergő blogol

Aki most a cím következtében egy hardcore pornóélmény elmesélésére számít, annak csalódnia kell, az életem azon része rendben van.

Hanem a többi. Hogy miért nem alszom és eszem két napja rendesen.

Én már azt hittem, engem - legalábbis ilyen téren - nem lehet meglepni. Hát igenis meg lehet. Az elmúlt két nap minden összejött. Most a rossz végén állunk a szerszámnak.

A probléma(hegy):

Levente (illetve a főnök) felajánlották, hogy Leventénél tudunk lakni. Ez így is volt. Az a helyzet, hogy egy hónapról volt szó, utána megyünk Dubai-ba. Mindenki erre számított: Levente, a főnök és mi is (hogy mi az igazi probléma, azt holnap írom meg).

Levente családja (kínai felesége és két pici gyereke) tegnap megérkezett két hónapos kínai kirándulásukról.

Itt van egy bökkenő.

Már két hete kérdeztük Leventét arról, elébe menve a problémának, hogy aggatunk-e majd a későbbiekben. Azt mondta, hogy nem. Mikor kedden meghoztuk Bécsből, akkor annyit mondott, hogy nem tudja, mi lesz, majd megkérdezi a feleségét, mert ez nem telefonon intézhető téma. Szerdán pedig már azt mondta, hogy bár megkérdezi, hogy maradhatunk-e, de jobban örülne, ha elmennénk haza csütörtökön. Kérdeztük, hogy a főnök tudja-e ezt vagy tudni fogja-e. Azt mondta, tudni fogja.

A tegnapi nap folyamán fél hatig vártuk a főnököt, hogy beszéljünk vele. Ő eléggé ledöbbent azon, hogy mi nem megyünk másnap (azaz tegnap) munkába, mert haza kell mennünk. Nem tudott róla. Elég kellemetlen volt neki is ez a hirtelenség, nem győzött elégszer jó utat kívánni.

Ehhez tartozik, hogy szerdán volt egy megbeszélés, amelyen a főnök említette, hogy kellene már adnia fizetést nekünk. Kérdezte, hogy mennyit szeretnénk. Ugye ezt már korábban megbeszéltük, nem is értettem hirtelen, de Levente kedd éjszakai megjegyzése, - miszerint a kétezer dollár az a fizetés külföldön - tudtam, nagyjából mire számítsak. Az a helyzet, hogy csak annyit mondtam, amennyi a kiadásunk, ez konkrétan 230-250 ezer forint (ebben nincs benne az új telefonom és a ruháim sem), plusz ugye az albérlet, amire naiv módon csak 50 ezret gondoltam. Ez a 300 ezer forint a következőkből áll össze: 60 ezer alá semmiképp nem tudjuk a benzinpénzt leszorítani havonta, de a reális a 70-80. Az albérlet, ahol a tesóm lakott Anglia előtt, a VIII. kerületben 65 ezer körül lenne. Ez azért lenne jó, mert a tesóm még mindig fizeti az albérletet, hogy ne csesszen ki a többi albérlővel, annak ellenére, hogy nincs már ott. Úgy látszik, a korrektség nálunk családi hagyomány. Ugyanis azért mondtam csak ennyit, mert én nem szeretek pénzt kapni vagy felvenni munka nélkül, nekem ehhez nincs pofám. Engem a teljesítményem után értékeljenek.

Ha ezeket levonjuk, tehát a benzinre 70-et, az albérletre 65-öt levonok, akkor marad 165 ezer forint kettőnknek, ami két minimálbérnél alig magasabb összeg - kettőnknek. És Pestre megyünk, ennyi pluszköltséget okozva magunknak.

Tudom, hogy sok ember örülne, ha a költségeit fedezné a bevétele ebben az országban, de egy kicsit árnyalnám a képet. Én azért vártam erre fél évet, nem elhúzva Angliába, hogy - a megbeszélt - pénzt keressek. Arról én nem tehetek, hogy nincs munka, nincs mit csinálnunk és ez a főnöknek kidobott pénz, bár tényleg rendes tőle, hogy ennek ellenére is ad nekünk háromszázezer forintot, hogy ne menjünk máshová. Csak ő nem tudja, hogy hogy mennyibe kerül az élet ebben a drága országban, mert nem foglalkozik vele.

De hogy mi az igazi probléma, amire csak az előbb jöttem rá  két nap gondolkodás után és egy hosszú beszélgetés által (szüleimmel), azt holnap fogom megírni. És mi lehet az oka annak, hogy nem vagyunk még mindig Dubai-ban? Hogy lehet  egy jóindulatú embert gátlástalanul lehúzni közel hatvan (!) millió forinttal? Azt is, hogy e két utolsó mondatom milyen összefüggésben van egymással.

Holnap megírom. 

De történt velünk jó is, ha nem is sok. Azóta két nap is meghajtottuk az Audi S8-ast és Ági is vezette:)