Gergő blogol

Sajnos nem írtam meg legutóbbi posztom folytatását. De nem is baj, azóta javult a helyzet. De tény, hogy az érthetőség kedvéért vissza kell térnem a gyakoribb posztíráshoz.

Vasárnap elmentünk Pestre, hogy beszéljünk a főnökkel. Elmondtuk neki azt, amit a második részbe szántam.

Aminek a lényege az, hogy nem lehet véletlen, hogy még mindig nem vagyunk Dubai-ban. Már kb. négy hónapja hallottuk, hogy a főnök már nagyon örülne annak, ha ott lennénk, hogy legalább lássuk mit is csinálnak (vagy nem csinálnak) a munkatársaink. Ugyanis csak most - hogy több időt töltött el velük – tűnt fel neki, hogy azok az eredmények, amik vannak,

szinte egyedül az ő kapcsolatainak köszönhetők és ők nem nagyon erőltetik meg magukat (jelzem, milliókért havonta...). Felmerült benne, hogy amennyiben ezen a héten nem érkezik megrendelés, akkor mi nem hozzájuk, hanem helyettük megyünk ki (ez még a szerdai megbeszélés része volt). De akkor már jön a Ramadán, és meleg is lesz, elképzelhető, hogy szeptember lesz belőle. Én annyit mondtam, hogy ebben az esetben elengedjük egy rövid időre egymás kezét, mert én nem fogom magam kellemetlenül érezni, mert valaki más elkúrta, a főnököt meg át- is. És akkor elmegyek Angliába, van még munka bőven, de legalább csinálok is valamit, mert ez nem valami jó így. Pénzt kapni sem jó így. És mi ebben a dologban egyelőre (és nem „egyenlőre”!) nem látunk üzletet a jelenlegi felállással. A főnök erre azt mondta, hogy várjuk meg a jövő hetet, mert akkor hazajönnek a munkatársaink és velük fogunk menni tárgyalni, gyárakat látogatni. Utána térjünk vissza Angliára.

Egyébként még az iroda sincsen kész, mert mostanában derült ki, hogy ahhoz, hogy irodán belül falakat húzzanak, építési engedély kell. Két hét múlva lesz kész. Mielőtt eljöttünk, elvittük a főnököt és Leventét a Rózsadombra is. Még nem jártam ott, de iszonyú gagyerák egy hely. Ha én is vasvillával hordanám a pénzt, inkább laknék Szentendre vagy Visegrád környékén, de akár a főnökhöz hasonlóan a Citadellánál is.

Úgyhogy még vasárnap visszajöttünk, mert nincs hol laknunk, visszafelé megálltunk enni Lajosmizsén a Tanyacsárdában is. Én tejszínes eperkrémlevest és pulykamellszeleteket tejszínes fokhagymamártással és szilvás krokettel ettem, míg Ági vargányalevest és szezámmagos pulykamellet paradicsomos-bazsalikomos mozarella salátával . Az egyetlen lehetséges hely, drága és Ági fél is ott a sok cigány miatt (amit részben megértek, de nem kell annyira félni tőlük). A főnök megígérte, hogy vasárnapig keres nekünk valami jobb szállást.