Gergő blogol

Azon túl, hogy a fogaim rendbe lettek téve tényleg nem sok jó történt velem az elmúlt egy hónapban. Ahogy említettem, oka volt annak, hogy a blog nem frissült sokáig: a lelkem megjárta a pokol legmélyebb bugyrait, újból fel kellett építeni önmagam.

Erről ahogy említettem, fogok írni, viszont a héten történt velem még egy jó/vicces dolog. Albert barátom/szomszédom - aki egyébként erdélyi magyar, a Mónika Showban is szerepelt, sajnos az ide vonatkozó felvétel nincs meg - a maga naivságában és butaságában egy igen érdekes személyiség. Elhatározta, hogy autót vesz hétfőn - akkorra kapott szabadságot - átírással, mindennel együtt 500-ért (tehát az kb. négyszázat jelent) és ehhez kért tanácsot. Ő kinézett már egy dízel Mitsubishi - ő egyébként "misubisu"-nak mondja - Galantot. Robi haverommal hiába mondtuk neki, hogy nem szabad dízelt venni - főleg, hogy elárulta, alig fog vele menni -, a benzinessel jóval kevesebb a szopás. Nem is vele volt a gond, hanem az asszonnyal, aki kijelentette, hogy márpedig a gép dízel lesz (ami némileg érthető, ha 200-ért tudnak gázolajat szerezni).

Albert arra akart rávenni, hogy mivel egy szerelő ismerőse úgyis megy hétfőn Pestre, elviszi őt 2000 forintért, menjek én is vele, legfeljebb segítek kivezetni az autót Pestről, mert ő a friss jogsival fél. Én viszont eladtam a bringámat (valóságos verseny volt érte, megértem), ami Pesten maradt és nem akartam a gép indulása előtt (részletek később) szarakodni, így nekem is volt okom Pestre menni. Így elhatároztuk, hogy Alberttel kettesben nekivágunk Pestnek és veszünk neki egy autót. Majd elhozzuk a bringát.

Mivel a bringát 25 ezerért adtam el, amiből még lejön a Vatera jutaléka és bár Albert ad az utiköltségbe, tudtam, hogy nem lesz nagy biznisz így elmenni. De megérte. Tudtam én, hogy jó lesz.

Reggel hétkor indultunk, az Üllői úton találkoztunk a kiszemelt, eredetileg 469-ért árult sötétkék  dízel Mitsubishi Galant tulajával. Ahogy odaértünk, ki is pattant a kereskedő gyerek és körbe sem néztük az autót, az látszott, hogy esztétikailag nem valami kifinomultan volt javítva - és most nem arra gondolok, hogy a motorháztető egyik oldalon a lökhárító alatt volt, míg a másikon fölötte. De ennyiért ez nem is igazán fontos. Mondtam Albinak, hogy menjünk vele egy kört, amíg várunk a szerelő gyerekre, de nem akart.

Mikor megjött a szerelő srác, akkor rá tudtuk venni Albertet egy próbaútra. Először a srác próbálta és érződött, hogy a kormánnyal nem stimmel valami. De ez még semmi, amikor be akart fordulni egy kis utcába, nem tudta kettesbe tenni. A kereskedő mondta neki, hogy próbálja meg kuplung nélkül gázfröccsel. Az a helyzet, hogy ekkor majdnem elröhögtem magam, de muszáj volt tartani. Utána átvette Albert is, neki - a tappasztalatlansága okán - nagyon tetszett. Érdekes, ő be tudta rakni kettesbe, igaz, majdnem négyezerre nyomta fel a fordulatot. Mikor ezt a váltóproblémát megpróbálta elbagatellizálni a kereskedő, megemlítettem neki, hogy nem igazán életszerű, hogy a kezdő jogsis  Albert hátul a két gyerekkel minden kereszteződés előtt gázfröccsel fog fordulni egy dízel csotrogánnyal. De a szerelővel a hátsó ülésen már rég megtárgyaltuk, hogy ezt kár lenne megvenni, "véres a torka" - ezt szokták mondani.

Kiszálltunk és elkezdtek beszélgetni Alberttel. Albi rögtön rávágta, hogy 400-ért vinnénk is. Nagyon vicces momentum volt, ahogy megpróbáltuk lebeszélni a kocsiról, hogy meg kell még nézni többet is a döntés előtt, miközben a kereskedő szeme szikrákat szórt. Azt hiszem, ha ez pár hónappal előbb történt volna, már tudnám a pechszériám okát. Végül magunkhoz hívtuk Albertet, a szerelő elmondta neki, hogy az autó váza rohad és különben is, szar a váltó, bár a motor jó. 350-et (én is pont annyit mondtam) szabad adni érte maximum, de akkor sem ez az évszázad üzlete.

Elköszöntünk a faszitől és elmentünk a közeli kereskedésbe, haol kinéztünk egy fehér Nissan Primerát. A szerelő gyerek megnézte az alját (az az egy nem volt vészes rajta). Bementem az irodában és láttam, hogy srác egy kiscsajjal dumál, mikor kiléptem, akkor láttam meg egy másik srácot is. Visszalépek és köszönök neki. Rám sem néz, majd egy pillanattal később unott hangon köszön. Mondom neki, hogy a fehér Primera érdekelne, erre azt mondja, hogy nyitva van, erre ő, hogy nyitva van, mondom zárva, állítja nyitva. Végül az egyik hátsó ajtó tényleg nyitva volt, de azt csak résnyire tudtuk kiinyitni, mert közel álltak a másik autóhoz, alig fértünk oda.

Otthagyom ezt az idiótát és vizsgáljuk tovább a gépet. Pár perc múlva ott terem a másik, hozza a kulcsot, hogy tényleg, bocsi, zárva volt. Beindítjuk, van ám nagy csörömpölés, de kiderül, ez "csak" a kuplung. A szerelő leemeli az motorolaj betöltő fedelét és ekkor kitör belőle, csak úgy süvít kifelé a füst (kiufogógáz). Meg is köszönjük, a kereskedő nem is érti. Remélem, hogy a válsággal, ezek pusztulnak ki először.

Alberttel beajánlunk egy laza 350-et a Mitsubishiért. Nem adja.

Utána hívja Albertet a "misubisu"-s faszi, hogy odaadja 370-ért is, de nem ad hozzá téli gumit. Kenje a hajára a gumit, de Albertet nem hagyjuk elgyengülni.

Mikor elmentünk a bringámért, néztünk a neten még benzin-gázos Suzuki Swift Sedan-t, mert a szerelő gyerek is azt mondta, abból lehet találni frankót még ennyiért is. De nem tudtuk megnézni, mert aznap nem volt elérhető az autó.

Aztán még Kecskeméten megnéznek megint egy állítólag frankón karbantartott autót, ami a nívópálca helyéről is okádja a füstöt, akár a Nissan.

Hazafelé Albit hívja az asszony, van-e autó. Ő szomorúan válaszolja: nincs. az asszony értetlenül kérdi: de hát mi a baja?

Albert: hát nem is tudom, véres a nyaka... :)