A munkahelyen vártak, örültek, bár a gépemet, aminek kezelését olyan jól elsajátítottam, hogy azóta engem hívnak, ha gond van (elég vicces), sajnos elvesztettem. Újra össze-vissza dolgozgatok.
A Saab kerekét is sikerült megjavíttatni, bár a srác először nem akarta megcsinálni, mert szerinte az oldalfalon van a sérülés. De látta, hogy nem vagyok vitatkozós kedvemben és nem is az oldala volt a guminak. Öt fontot kért, nálunk otthon, a kis porfészekben is ennyi.
A hat éves bónuszom is megjött és kötöttem egy új biztosítást az autóra. Most comprehensive a biztosításom, van benne szélvédő-biztosítás is és kértem no claim discount protectet is, tehát egy baleset belefér úgy, hogy nem veszik el a bónuszom. Így 81 font lesz havonta, a tényleges címemre, a nevemre.
A másik biztosítóval viszont szopok. Felhívtam őket Andor nevében, hogy eladtam az autót. 536 fontot követelnek. Fasza. Még jó, hogy átnézte más is a szerződést és ott senki nem látott erre utaló jeleket. Kicsit szar ez így, hogy egy magáncég szorongatja az embert. Miért nem az útadót vagy a benzint emelik? Akkor egy szavam sem lenne és még talán jobb helyre is menne a pénz. De ez így ebben a formában tényleg biztosító-bűnözés, ahogy az egyik fórumban is írták. Majdnem sikerült is nullázni a bankszámlámat.
Megzuhantam. Annyira, hogy látszott is, meg is kérdezte Keyhan, hogy jól vagyok-e és miért vagyok olyan csendes.. Úgyhogy most a bringa törölve van. Ahogy egyelőre Párizs is, ez egy kicsit bánt. De az autót is megvajákoltam, mert nem lehet baja. És azt kell mondjam, beláttam, hogy a jelenlegi helyen - bármennyire is jól érzem magam - nem lesz jó. Egyik nap a lengyel Przemyslaw-val dolgoztam, aki mesélte, hogy egészen fél évvel ezelőttig simán összegyűjtötte az árát egy mexikói, ötcsillagos utazásnak (erről a poszt végén videót teszek be), most meg egyszerűen nem megy. Ugyanazt az életet éli, ugyanazon a helyen dolgozik. Költözni akar. Norvégiába vagy Németországba, mert itt nincs jövőnk. Előzetes tárgyalásokba kezdtünk, hogy mehetnénk együtt, de a biztosítós probléma miatt én nem tudok menni. Meg akkor tényleg végig kellett volna vinni a régit és nem újat kötni. Én most úgy vagyok vele, hogy amíg ez le nem jár, tehát egy évig mindenképp itt maradok.
Egy másik kollégám, a portugál Paula pedig azt mondta, hogy jelentkezzek a Working Tax Credit nevű ellátásra. Az adóhivatalból felhívtam őket. Erről jut eszembe, nem tudom, hogy jött ki, de csak 323 font adó-visszatérítést kapok, pedig minimum a duplájával számoltam, hetente 20-30 font adót fizetek... Tehát felhívtam a megadott számot és meg is lepődtem, mert a megadott adatok alapján heti 50 fontot kapok majd, az előzetes kalkuláció szerint. Azt ígérték, két napon belül hívnak egy időponttal, de nem hívtak még. Ennek a jövő héten utána kell járnom.
Aztán Petr talált egy melót, amin én is elgondolkodtam. Éjszakai műszak, ami mindig lájtosabb a nappalinál (Petr is megerősítette, pedig bútorüzem), napi tizenkét óra, hét font óránként. Nem is rossz. A különösen válogatós Petr-nek semmi baja vele, akkor nekem sem lesz. Egyébként Petr nagyon csábít, már beígérte a benzinpénz felét is. Úgyhogy gondolkodom a mostani cég otthagyását is. Csak a probléma az, hogy ez biztos, az meg nem feltétlenül. De azon gondolkodtam, hogy mivel ezen az új helyen az alap a négy nap, úgy lenne 48 órám és három szabadnapom. Akár pihenni, de esetleg be lehetne vállalni ötödik napot is. 48 órám a mostani helyen nemhogy négy nappal, hattal sincs meg és az órabér is rosszabb. De ha véletlenül csak három napot dolgoznék, akkor is megkapnám azt a pénzt, amit itt keresek öttel. Mint pl. ez a hét, nem tudok dolgozni hétvégén (ez volt az oka a blog tegnapi írásának is). És ha esetleg kevés nap is lenne, tudok egy sofőr-ügynökséget, akik valószínűleg adnának plusz munkát.
Tehát jóval több pénzem lenne és még több lenne a szabadidőm is. A Saab-ban szeretném kicserélni a vízpumpát és a szervópumpát is, függetlenül attól, hogy jó. De legalább megvenném. Ez az írás is megerősített ebben (enyémben szerencsére nincs DI és az annak megfelelő alkatrészek is teljesen újak). Azt kell, hogy mondjam a használtautó-elleneseknek újra, hogy amennyiben minden tulaj betartaná a gyári előírásokat, bármilyen autót meg lehetne venni és ugyanolyan megbízható lenne, mint egy új. Ennek szellemében fogok a jövőben is élni. De ha itt maradok, akkor erre semmi esélyem. Lassan közeledik ugyan a szerződés, de annak előnye csak hétvégén mutatkozik meg. De miért maradnék, ha az új helyen - nyilván ha nem szopok be - megkereshetek többet és és még pihenhetek is. És ez nagy fegyvertény így, hogy Ági jön július 5-én.
Ezek körül forognak a gondolataim mostanában. Valaki adhatna tanácsot, ha olvassa. Igazából nem is egy nagy élmény ezeket leírni, ha látja az ember a statisztikákban, hogy olvassák, de nem kommentelik.
Végül Przemyslaw kolléga hangulatos videója Mexikóból (mondom, hogy jók a lengyel csajok):
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.