Ezt a posztot tegnap kellett megírnom. Olyan hangulatban voltunk, hogy megyünk haza. A GPS-eket nézegettem az ebay-en és rá tudtam venni az egyik cég főnökét, hogy adjon egyet vasárnap, a házánál (szerencsére volt nála). Így most van egy Európa-térképes (tegnap frissítettük is) Garmin Nüvi 255-ösünk, a limitált szériás, fekete kivitelben. Még tíz font kedvezményt is adott, nyolcvan fontért hoztuk el (otthon jelenleg 55 ezer forintról 40-re van értékelve). Ez ám a vevőközpontú hozzáállás. Köszönet érte.

Viszont, hogy mennyire ki van velünk cseszve: útközben a GPS felé menet felhívtuk a fodrászékat, hogy feladták-e a levelet (ami ugye szerdán megérkezett Watfordba). Azt mondták, hogy szombaton (!) feladták. Ez még mindig nincs itt. Andor tudta, hogy ez nekem nagyon-nagyon fontos, baromi idegesek is vagyunk emiatt... Egy hét veszett megint kárba.. Tegnap szintén jött levelem, kíváncsi vagyok, fel van-e adva.

Délelőtt válasz jött attól a watfordi nőtől, aki esetleg tudna szállást adni (tegnap nem vette fel, SMS-t írtam neki) és még szabad a szoba. Megírtam neki, hogy egyelőre egy hónapra kellene, várom a válaszát. Egyik kommentelőm nem értette, hogy miért nem találunk szállást két hete. Nem a szállással van a probléma, hanem azzal, hogy nincs olyan szállásadó, akiben megbíznánk. Ráadásul a semmire még olyannál sem mernénk szerződést aláírni, garanciát vállalva egy vagyonnyi összeg kifizetésére.

Hívott a szájából állandóan segget csináló Brook Street ügynökség is, de természetesen nem vettem fel. Utána írtak egy e-mailt is, kérdezték, jól vagyunk-e és keresünk-e munkát. Írtam nekik egy hosszabb levelet, arra is várom a válaszukat. Ha össze lehet  újra hozni őket, a fagyasztós ügynökséget és a szállást, akkor visszamegyek. Ettől függetlenül még figyelhetem a birminghami állásokat is.

Délután anyukám felajánlotta, hogy Ágit esetleg hazaküldhetném, úgyis felvették a mesterképzésre az egyetemen, akkor csinálhatná azt is. (Tehát segít, nem úgy, mint apukám, aki mindig csak ígéri - bár az inverteremet és a nemzetközi jogsimat elküldte - és csak simán "aha" szavakkal veszi tudomásul, hogy a gyereke az utcán van és nemsokára - rossz esetben - haza sem fog tudni menni. Ezt egyébként nem is meséltem, de Ági is hallotta azt a telefonbeszélgetést és igazán megdöbbent). Megfontoljuk. Akkor pláne maradhatnék még. Meglátjuk.

Volt ma időpontunk is az egyik ügynökséghez (raktári meló), iszonyatosan gagyi teszteket  kellett kitöltenünk: három oldal arról szólt, hogy számokat és szavakat kellett összehasonlítani, hogy egyformák vagy különbözőek, de voltak "igazán bonyolult" szöveges feladatok is voltak... Azt mondják, napokon belül lesz munka, kíváncsi leszek..