Gergő blogol

Tegnap nem írtam, mert dolgom volt. Elmentem Bécsbe a fő-főnökért a Bálnával.

A főnök ügyesen megoldotta a hazajutást a légtérzár ellenére. Eljutott tegnap előtt este Rómába, majd onnan Milánóba (hiába mondta Levente, hogy Velence jobb lenne). Ott bérelt egy autót. Osztrák autó volt, gondolta, még szívességet is tesz a cégnek, hogy elviszi Bécsbe. De a cég ezért hatszáz euró (!) felárat kért.. Este hétre érkezett oda a reptérhez, ahogy mi is Leventével. Ott még leadtuk a kocsit, aztán indultunk vissza. Magyarországon már a kamerák után a 200-as tempóra ösztökélt, de nem engedtem, 150-es tempomatos sebességet tartottunk.

Az autó egyébként meglepően keveset fogyasztott. 120-nál pl. 7-8 litert evett, de 150-nél sem volt több 12 liternél. Egy üresen is két tonnás, automata (pedig csak négyfokozatú), 3.2-es hathengeres autótól ez elég jó, sőt. És mivel induláskor felfedeztem, hogy az ülőlap hossza is állítható, így egészen kényelmesen lehetett vele hatolni. A visszapillantót próbáltam mozgatni, de eszembe jutott, hogy ennek az autónak a kupéváltozatáról olvastam, hogy a belső tükre is elektromosan állítható. Bár én azt hittem, az csak a komolyabb motoroknál volt elérhető, csak megtaláltam ebben is:) Így elektromosan lehet állítani az ülést (egész ülés süllyesztése-emelése, vagy ugyanez külön az ülőlap elejével, hátuljával, háttámlát, fejtámlát), kormányt, visszapillantó tükröket, stb. A problémám csak annyi vele, hogy mikor elnéztem egy elsőbbségadás táblát és el akartam gyorsítani, nem volt elég segítőkész az automatája. Álló helyzetből úgy meg tud lódulni, de ott, amikor elvettem a gázt, nem tartotta a fokozatot és a gázadás után még várni kellett az egyes fokozatra. Lehet, hogy nem sportállásban volt, mert nem elég egyértelmű a kapcsoló állásából következtetni rá. Ki lehetett volna tapasztalni, de siettünk és nem pöcsöltem vele.

Még Pest előtt ettünk egy étteremben, ami figyelembe véve, hogy reggel ettem utoljára, elég jól is esett. Éjfélre értünk haza. A városban tőlem szokatlan dolgokat kellett művelnem, mert egyébként udvariasan közlekedem. Nem elég, hogy én erősítettem az indexelő mercisek táborát, a pirosnál álló autókat kellett kerülgetnem a buszsávban, hogy első helyre érkezzünk. Ezt a főnök filmbe illő módon csak így jelezte: "Gergő, nekünk van buszjegyünk." Kicsit izgultam a Csömöri úton 80-nal menve, mert ha kijön elénk valaki, abból az autóból nem sok marad. Aztán nem találtunk boltot (bort akartak venni), meg kellett fordulni, igaz, hogy jöttek, de nem dudáltak le bennünket. Az igaz, hogy próbáltam nem akadályozni a hátuljövőt és síró gumival hagytuk el a helyszínt. Akkor sem dudáltak le, mikor Levente későn szólt, hogy váltsak sávot és padlógázzal soroltam át egy Mondeo előtt. De a főnök megdícsért, hogy jól vezetek:)

Aztán még beszélgettünk, és a főnök nálunk aludt, mert a Gellért hegyen lévő házát felújítják és nem készültek el időre.

Kettőkor feküdtünk, a főnök fáradt volt, el is hiszem 35 óra utazás után.