Gergő blogol

Tegnap megkért anyukám, hogy vigyem el ma Kecskemétre egy apró műtétre.

Persze, később jött a megbszéltnél, de tettük már meg hamarabb is ezt a távot. Azért haladtunk. Nem sokkal Kecskemét előtt figyelmes lettem egy macskára, az út mellett lévő töltésre igyekezett, de egy pillanatra megállt. Gondoltam, megvárja, hogy elmenjünk előtte. Nem várta meg. Elrántani szerintem egy magasabb építésű autónál 110-nél nem érdemes ilyen helyzetben, nem is tettem ilyen botorságot (igaz, visszafelé kellett ilyet is tenni, nem kis meglepetésünkre). Jó nagyot koppant, sajnálom az állatokat, de legalább nem szenvedett. Nem nagyon volt időnk megállni, csak az autót szemrevételezni. Szerencsére csak az a műanyag elem pattant ki, ami a vonószemet takarja. Nem volt időnk megkeresni, úgy gondoltuk, majd visszafelé.

Pont sikerült megérkezni az időpont előtt két perccel. Addig, míg tartott a műtét, elmentünk vásárolni. Vettem Áginak egy övet, mert már rég rózsaszínűt vadászott. Nem sokáig tartott a vásárlás, mert háromnegyed óra múlva telefonált is anyukám, hogy mehetünk érte. De nagy nehezen kaptam táskát is az új laptopomhoz, elég ritka méret, nem mertem az internetről rendelni.

Még ebédeltünk egy kínai gyorsétteremben, aztán elindultunk. A visszaút elég eseménymentes volt, kivéve, mikor egy kanyarban egy busz mögül előtűnt egy nagy Nissan Navara, félig a mi sávunkban. Ez szintén 100 fölött történt, de itt muszáj volt nagyot rántani a kormányon - a kanyar külső íve felé - és elkerülni az ütközést.  A mögöttünk kb. száz méterrel haladó autó is rántott rajta, igaz, ő messze volt a veszélytől. Anyukám meg is jegyezte, hogy már nem először menti meg őt a jó reakcióidőm.

Soltvadkerten még megálltunk egy fagyira és Áginak megnéztük a cipőket, vettünk is  egy olasz, bőrtalpú hegyes orrú, magassarkú pacskert az outletben, röhejes 2900 Ft-ra volt leértékelve 14900-ról - oda viszik a 70%-kal leértékelt cuccokat a nagy boltokból további kedvezményekkel. Már vettünk több cipőt is ott és szuperek azóta is, a sarkaik sokkal strapabíróbbak a környéken dolgozó egyik legjobb cipész által szerelt sarkoknál is.

Vicces, hogy a Polgármesteri Hivatalban lévő állást betöltötték (itt kaptam az ajánlatot), de továbbra is számítanak rám, ha meggondolnám magam - ennyi erővel az iskolában is maradhattam volna, időben kevesebb munkával több pénzért. Igaz, ebben benne van, hogy egy jó csaj lenne a főnököm és ő akar ennyire :)

 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Már napok óta nem jön össze az ígért történet megírása (Sanyi piszkál is miatta), de mindig közbejön valami. Viszont így legalább bele tudom szőni azt is, amit a barátnője mondott Ákos barátomnak.