Még a legutolsó szöveges poszthoz annyit fűznék, hogy az ügynökség nem hat fontot adott az utolsó szombatomért, hanem nullát. Be is mentem Lee-hez és ő azt mondta, ez normális, jövő héten kapom a szombatot. Mondjuk ez eddig nem így volt. Az a helyzet, hogy nem sokat beszéltünk a munkáról, mert megkérdeztem, hogy mi van az orosz csajával. De azóta új van neki, egy cseh csaj. Mondtam neki, hogy ő az élet császára, mert ott szedi fel a csajokat. Azt hiszem, csípem Lee-t.
Azért egy vicces momentum akadt, még rögtön az elején, mert a recepciós csajjal félreértettük egymást és azt hitte, hogy örökre megyek vissza Magyarországra. Bebaszna. Aztán kiderült, hogy hiába adtam le írásban a szabadságom kérelmét legalább három héttel azelőtt, nem tudtak róla (!). Mindegy, kitöltöttem újra... Kicsit sok az ilyen furcsaság az angoloknál, nem??
De megjártam Mária országát. Jó volt. Vendégként pláne, de élni már nem szeretnék ott.
Pár példa az árakra: A Domestos 500 Ft felett van a Tescoban otthon, itt akcióban 200 Ft, akció nélkül sincs egészen 300 Ft. Az After Eight csoki, amire korábban azt hittem, hogy valami prémiumtermék (bár jó szar, az igaz), otthon 899 Ft, itt szintén nincs 300 Ft. Nem semmi.
A hazaút nagyon jó volt. Westerhambe kellett mennem, ami gyönyörű hely, ahogy Oxted is. Nincs is annál jobb, mint Oxtedben és Westerhamben autózni, kanyarogni egy Saab-bal, 20 mérföldes sebességgel. Megismerkedtem Tiborral és két csaj is jött velünk (egyikük színészkedik, a világ leghíresebb színészeivel is dolgozott már). Őket végig azzal szívattuk, hogy majd eladjuk őket. El is határoztuk, hogy együtt elmegyünk Párizsba júliusban. Tiborra visszatérve: ő szinte ugyanolyan, mint Andor, még a reakciói is hasonlóak. Párszor le is Andoroztam, de mondtam neki, hogy hallgasson arra is. Odarendelt Westerhambe (London alatt) kilenc órára, de akkor jött rá, hogy a komp nem délben megy, hanem csak délután négykor. Legalább jobban is meg tudtuk nézni Dovert.
No, nem is mennék annyira előre (de mégis), Tibor olyan durva történetet mesélt, hogy amennyiben nem ülök, azt hiszem, seggre estem volna. Pedig én nem szoktam így lenni.
Folytatása következik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.