Nem akartam írni mostanában, de ma olyan dolog történt (már most várom a kommenteket...), hogy muszáj megírni. Ezek az angolok nagyon hülyék, buták - igaz, ellenkező véleménnyel még nem is találkoztam -, megint bebizonyosodott. Tudom, megkaptam már, hogy felsőbbrendűnek képzelem magam, mert azt mondtam, hogy az angolok szemetet esznek. Valószínűleg olyan írta, aki nem evett még házi (nem olyat, ami a gyárból jön) csirkét, -kolbászt vagy -sonkát, nincs miről beszélni. Végülis nem csak az angolok, a nagyvárosi emberek is ezt eszik, otthon is. De ne térjünk el a lényegtől.

Ha már elkezdtem írni a posztot, akkor már megírom az elmúlt pár nap eseményeit. Tegnap megérkezett az amúgy már múlt szerda óta Watfordban tartózkodó angol jogsim. Azonnal vittem a DVLA-hez, hogy újat kérjek a mostani címemre és akkor már az autót is átjelentettem ide. Persze, ha megjön az új-új jogsim, csináltathatok egy új digitális tachográfkártyát is... Ezek annyira hülyék, hogy küldtek egy csekket is 50 fontról (remélem, a sok szívást akarják így kompenzálni), amit gyorsan be is váltottam a bankban. Jogsi megoldva, autó megoldva, nem kell többet szívni a postázással.

Tegnapi hír még, hogy maradhatunk még pár hetet a tesóméknál, így nem szakad a nyakamba az az idegeskedés, hogy úgy keressek albérletet, hogy munka még nincs.

Ma megjött  a személyi igazolványom is, nagyszerű, a magyar jogsim (amit el kellene fogadniuk, de mindegy..) pedig tíz napon belül várható. Egyébként a Bread Shop is fizetett, korrektek, pedig a szerződést sem írtam még alá.

Ahogy korábban írtam, ígértek valamit, ma voltunk "dolgozni". És, hát ami történt, az a legalja eddig itt Angliában. Elöljáróban annyit, hogy Gábor (a testvérem lakótársa) is ennél a cégnél kezdett, azt mondta, ide simán felveszik Ágit is, nemhogy engem, nyelvtudás sem igazán szükséges..

Lássuk, mi történt, át is adnám a szót Áginak (aki a tegnapi vicces komment félreértésétől eltekintve nem a testvérem, hanem az ügyeletes Sárkányom, akivel nem szakítottam), az EmanciPunci-Szekció biztosan várta már ezt a pillanatot:

"Sziasztok Blogolvasók!

A mai nap eseményén nagyon ledöbbentem. Még kedden szóltak nekünk telefonon a raktári munka kapcsán, hogy csütörtökön reggel 6.30-ra menjünk, mert  (bemutatás) lesz. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy egy angolokkal teli selejtezőre (!!!) megyünk, ahol előadásokat hallgatunk, majd teszteket töltünk ki. Magával a teszttel nem  is volt semmi baj, azt kérték számon, amit az előadásokon elmondtak ill. bemutattak.  Gergő értette, amit mondtak - én szinte semmit sem -, ezért helyes válaszokat adott a tesztlapon (ezt bizonyítja az is, hogy a mellette ülő angol srác lapjáról ellenőrizte, hogy mindent jól írt-e). Én pedig természetesen Gergőét másoltam ezerrel. Az egyik tesztlapon nem tudtam válaszolni pár kérdésre, mivel nem tudtam elolvasni Gergő írását. Úgy voltam vele, hogy úgysem ezen a pár elméleti kérdésen fog eldőlni a dolog, mert a gyakorlat a lényeg, ami nagyon jól sikerült. Nagyon könnyű volt, bár az angoloknak mind a feladat megértése, mind a megoldása nehézséget jelentett. Kaptunk a feladatra 10 percet, mi 3 perc alatt készen voltunk, mert csak olvasni kellett tudni a sikeres megoldáshoz. Az angolok "túlóráztak" a feladaton. Ja, és ami a legdurvább, hogy a saját anyanyelvükön hallgatták végig az előadást, és így sem voltak valami gyorsak! Nem tudták sokszor, hogy mit is kell csinálni! Szánalom, buták, mint a föld!

Vége lett az előadásnak, persze mindenki érdeklődött, hogy másnap mikorra kell menni. A menedzser válasza az volt, hogy a tesztek eredményét figyelembe veszik a visszahívásnál, de ha valakinek nem sikerült jól, azt még most azonnal visszahívják, hogy ezzel is segítsenek bennünket. Vártuk az "eredményhirdetést"! Egyszer csak jött az ügynökség egyik embere, felolvasott három nevet! Na mit gondoltok, kié volt az egyik? Az enyém természetesen, amin nem is lepődtem meg. Visszamentem, és mondták, hogy az üresen hagyott kérdésekre próbáljak meg válaszolni. Rendesek voltak, mert segítettek; rajzoltak, mutogattak. De sajnos rossz válaszokat mondtam, ezért megkértek, hogy keressem fel az ügynökséges srácot, aki csak annyit mondott, hogy menjek be az ügynökséghez, és keresnek nekem egy másik munkát, mert a raktár nem megfelelő nekem. Mondta, hogy Gergő a kocsiban vár.

Kimentem hozzá, elkezdtem mondani, hogy rossz válaszokat adtam, ezért nem vettek fel. Mire ő beszólt, hogy ő sem felelt meg! Pár másodpercre teljesen ledöbbentem! Róla másoltam mindent, akkor hogy lehet, hogy őt vissza se hívták, hogy megpróbálja szóban elmondani a szabályokat, engem meg visszahívtak pedig semmit nem tudtam!

A legérdekesebb a dologban, hogy az egyik bemutatón meglestük a menedzser papírját, aki javította a dolgozatokat, és mindkettőnk neve mellett egy-egy pipa szerepelt.

A válasz az lehet, hogy szórni kell az embereket, és az angol legyen akármilyen lassú és buta, előnyt élvez! Ha ez a cégnek megéri, ám legyen!

Ági"

Itt újra Gergő: volt ott egy viszonylag ápolatlan fiatal srác, aki egészen hülyéket kérdezett vagy kérdés nélkül beszólogatott. Mielőtt elküldtek, pont azt mondtam Áginak, hogy amennyiben ez a "vakarcs" egy hétnél tovább ott lesz (láttuk, hogy milyen lassan tölötte ki a gagyi teszteket még az ügynökségnél is), akkor én belügyminiszter leszek Angliában.

Mindenesetre ebből is tisztán látszik az, hogy azoknak a tanácsa (vagyis annak nagy százaléka), aki legalább két-három évnél korábban érkezett ide, nem igazán hasznos számunkra. Nem azt mondom, hogy nem hasznos, de a helyzet alapjaiban más, mint esetükben lehetett. Ezt a lakótársak is most értették meg, mert ma pl. volt egy időpontom egy másik ügynökséghez, ahová nem tudtam elmenni. De pár napja még azt mondták, hogy amennyiben ide lehet menni, akkor ahhoz az ügynökséghez nem is kell már jelentkezni. Az én tapasztalatom meg az, hogy kell. Akkor is mentem volna, ha tényleg felvesznek, az első szabadnapomon besétáltam volna a többi ügynökségbe is.

Amikor Gábor (aki egyébként villamosmérnök) jelentkezett ehhez a céghez, nem is volt angol munkaerő, most szinte csak az van.

Mi lesz itt januárban? Nem intő jel ez is?

U. I.: Először is ajánlom a kommentet alul, ha sok ilyen jön, lehet, hogy írok egy következő posztot, ott lesz igazán anyázás, ahogy a magyarokat ismerem.

Viszont most mondja Ági, hogy az egyik feladatnál az egyik fickó csak egyféle választ adott, míg a helyes elég sokféle volt (nem emlékszem, mennyi). Ilyen választ adott egy olyan kérdésre, hogy volt egy polc, ami boka magasságában volt és mi lehet a probléma, szerinte az volt, hogy túl magasan van. Mindenhova ezt írta. Itt meg próbálják megmagyarázni, hogy én vagyok a hülye. Még véletlenül sem lehet arról szó, amit én írtam.

U. I. 2.: Azóta megkaptam életem legjobban eső kommentjét (köszönöm) és kezd értelmes párbeszéd kialakulni.