Gergő blogol

Szokás szerint későn feküdtünk le tegnap és bár időben felkeltünk, a reggeli szarakodással és a busz menetrendjének nem pontosan tudásával egy csomó idő elment.

Nem egészen húsz perccel az időpont előtt értünk Hatfieldbe. Nem is izgultam nagyon (ja, de izgultam, egy barom buszsofőrt fogtunk ki, aki csak a padlógázt és padlóféket ismerte, még akkor is, mikor már indulásnál látszott, hogy piros a lámpa), gondoltam, majd beülünk egy taxiba, ami elvisz bennünket a Job Center Plusba. Egy taxit nem láttam. Megkérdeztünk pár embert az utcán és mentünk, elég sietősen. Egy kereszteződésnél elbizonytalanodtunk és  ott egy darab ember nem volt az utcán, akit megkérdezhettünk volna. Elővettem a laptopot és megnéztem a térképet, majd később találkoztunk egy emberrel, aki segített. Szerintem pont akkorra értünk oda, mikorra kellett:)

Nagyon rendesek és segítőkészek voltak, ami az utóbbi napok tapasztalatából kifolyólag eléggé meglepett. Olyan jó érzés, mikor nem idiótákkal találkozik az ember, hanem olyan segítőkész emberekkel, amilyen ő maga is.

Egyébként még útközben felhívtam tixar kommentelőmet is, aki nagyon segítőkészen felkészített minden elképzelhető dologra. Ezek közül egyik sem történt meg (nem baj), nagyon kedélyesen beszélgettünk a hölggyel.

Kérdezte, hogy miért jöttem, el, mi történik az országunkban, mert a múlt hónapban nagyon sok magyarral találkozott. Megmondtam neki, hogy drága nekem az az ország és nem érzem magam ott biztonságban. Azt mondta, sosem gondolta volna. És az emberek itt azért mosolygósak, nem úgy, mint otthon. És ez tetszik. Nem is kellett hazudnom, tényleg ez a tapasztalatom. Idióták pedig mindenhol vannak. Igaz, munkát keresni jöttünk és pont ezen a téren találkozunk (hála az égnek, csak itt) ilyenekkel, de én türelmes vagyok, a saját fegyverükkel fogjuk legyőzni őket:) Így harminc felé a fontolva haladás híve leszek, látom.

Mondtam neki, hogy az a véleményem, hogy jogom van itt dolgozni, mivel uniós állampolgár vagyok, amire csak helyesellt.

Visszafelé valami gyorsjáratot sikerült elcsípnünk - egy nagyon finoman, mégis gyorsan vezető sofőrrel -, mert fél óra alatt Watfordban voltunk (oda egy óra húsz percig tartott az út). Biztos ehhez van köze annak is, hogy oda összesen 6.80 fontot fizettünk, vissza pedig tízet.

Más: Nem tudom, mi történt tegnapelőtt, de aznap 313 oldalletöltés történt, ami messze túlszárnyalja az addigi 162-es rekordot (elvégre nem Török Gábor blogja ez). Keresőkifejezések között az utóbbi hetekben elég gyakori a "szopás" (szopás+bő nyállal, szopás+feleség, szopás + mennyibe kerül,  igazi + szopás, mélytorkos+szopás, stb.), pedig csak a címben szerepelt. Akinek csalódást okoztam a Google találattal, attól elnézést kérek.