Tegnap bementünk az ügynökséghez, ahová időpontunk volt 9-re.

Regisztráltattuk magunkat, elkérték az iratainkat. Nem részletezték, hogy mi kell, odaadtuk az összeset. Elvitte őket lefénymásolni, közben még töltöttük a papírokat, majd visszahozta őket. Elmentünk egy másik ügynökségbe - ahol már egyébként referencialevél is jó lett volna, lesz is pár ezentúl nálam - és ott érdeklődtek is a jogosítványom felől. Nem tudtam megmutatni, mert ekkor derült ki, hogy nem adták vissza.

Azonnal (tizenöt percen belül) visszamentünk és mondtam nekik a problémát. A csaj, nem volt segítőkész, nem nagyon nézte meg az asztalát, fénymásolót. Kijöttem, megint áttúrtuk Ági táskáját. Visszamegyek újra és pont akkor jön ki a csaj, akinél voltunk. Azért felmentem és a kolléganő bár megnézte a fénymásolót (csak felnyitotta) és az asztalon is szétnézett. Mondtam neki, hogy esetleg a papírok alatt is megnézhetné, de kb. kettőt emelt fel, bár vagy harminc volt ott szétszórva. És még le is csesz, mert ők egy profi ügynökség, nem kell nekik a jogsi és 99.9%, hogy nincs náluk.

Kimentem az utcára és megvártam a csajt. Azt mondta, hogy felhív ha esetleg megtalálja. Később elmentem arra és találkoztam két ott dolgozóval is az idoda előtt, cigiztek. Elmondtam nekik is, azt mondták megnézik. Aztán visszamentem ötkor is és kijött az egyik csaj, kérdezte, megtaláltuk-e (?). Tovább vártam, és megjelent a csaj, akinél voltunk. Csak köszönt egy "Hi!"-t és elhúzott. Pár perc múlva megint elhúz mellettünk. Ekkor megint bementem és már én néztem meg a fénymásoló környékét, állítólag ők is átnézték egy csomó kollégával, de nem találták. De szól a takarítónak, hogy figyeljen. Még be akarta magyarázni, hogy elhagyhattam valahol. (Ja, mikor utoljára ott mutattam pénteken a csajnak, akkor betettem a laptop táskájába, ami azóta nem mozdult ki otthonról...)

Erre ma csörög a telefonom, de nem volt beszélgetős kedvem. Azért megnéztem a neten, hogy az a cég hívott-e. Megörültem, mert vagy munka van (bár kicsi az esélye) vagy jogsi. Be is mentem hozzájuk, és vissza is kaptam. Az egyik kolléga asztalán volt. IDIÓTÁK.

Az a poén, hogy tegnap az elvesztés után hazajöttünk és kaptam egy hívást. Egy telefonos interjúm volt (tizenkét perc) és elég jól értettem, pedig baromi nagy háttérzaj volt a telefonban. Valamelyik éjszaka jelentkeztem autóvezető oktatónak, félig poénból. Hívtak interjúzni holnapra. Ja, jogsit feltétlenül vigyek. Nem mertem mondani, hogy az - jelenleg - nincsen.

Tegnap, este azért megírtam nekik az igazat. Vissza is írtak ma, hogy nem baj, megértik. Meg is örültem, hogy legalább interjúzom egyet, hogy legalább egy másikon már ne izguljak (nem fogok, ha telefonban is viszonylag jól megértem őket). Aztán mesélte a landlord és a lakótárs is, hogy ez ilyen fizetős tanfolyam - jó borsos -, aminek a végén nem is biztos, hogy lesz meló. Fasza. Egész nap vívódtam, elmenjek-e, de úgy tűnik, nem fogok. Inkább elmegyek egy másik városba, van ott egy normális ügynökség normális alkalmazottal, aki majd valószínűleg segít. Talán több értelme van.

Az idiótáknak köszönhető lelkiállapotomat egy Bizet-CD vásárlásával tudtam helyreállítani. Akit érdekel, itt meg tudja nézni. De lehet, hogy ki is rakom mindjárt egy külön posztban.

A legutóbbi posztom kommentjéhez azért hozzáfűzném, hogy továbbra is idióta indoknak tartom azt, ha valaki azzal küld el valakit, mert nincs tapasztalata. Így pár évtizeden belül kihalunk, mert a tapasztalattal rendelkezők kihalnak és akkor vége mindennek.  Azért ez nem így működik. Ha Kegyed HR-es, akkor nem szóltam:) Viszont itt megírtam az e-mail címem, ha felvenné velem a kapcsolatot.

Még jó, hogy pont az előbb kommentelt tixar is, egyetértek vele. Kedves tixar, holnap mindenképp felhívlak.