Egy kicsit (=nagyon) el vagyok tunyulva mostanában, úgyhogy jól jött, hogy valamelyik nap megkeresett Robi barátom, hogy menjünk el fallabdázni. Egyébkjént oda mentünk, ahol pár éve pizzafutárként dolgoztam - na, ezt is meg kellene írnom egyszer. A főnök nem kért pénzt a fallabdáért:)

Már három éve nem játszottunk, de nagyon jó volt, mert olyan izomcsoportokat is érzek most újra, amit eddig csak sejtettem. Meglepően jót játszottunk, jobbat, mint három éve. Vagy csak az emlékek homályosodtak el picit:)

Úgyhogy a barátnőmmel is megyek pénteken, neki is jót fog tenni, hogy nem konditerembe jár állandóan.

Viszont olyan sztorit hallottam az angoltanáromtól, úgy elmesélném, de nem akarok politizálni (bár végülis nem az lenne, csak elmesélés) ezen a blogon! De eléggé érdekes lenne, nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek rajta. Mindenesetre mondtam neki, hogy pontosan ezért megyek el innen, a pénz nem elsődleges szempont.