A (negyedikes) Mátéval eltöltött első óra után nem akartam hinni a szememnek, fülemnek...
Találomra nézegettem a feladatokat a könyvéből és megdöbbenésemre tudta mindet. Bár a szöveges feladatoknál nem tudta még leírni a feladatot (azóta már nagyon ügyes), de a gondolkodása teljesen jó. Mindenféle beugratós keresztkérdésre hibátlanul felel. Van, hogy elkalandozik, vagy figyelmetlen, de ez bárkivel előfordul. Azt viszont észrevettem, hogy nagyon kevés önbizalma van. Valószínűleg nem sok sikerélménye lehet az iskolában.
A feladatokat kitalálókra időnként sikerül rámondanom: idióta. Hogy lehet olyan feladatokat adni egy szerencsétlen negyedikes gyerekeknek, amiket meg sem értenek? Miért nem lehet számukra, az ő szintjükön életszerűbb feladatot adni? Pl. A Duna a forrásától a torkolatáig
Vagy pl. ilyen feladatot találtam az A4-es lapon kapott házijában:
83 mp - __ p > 1 óra.
Hát ez no komment, itt valami csúnya hiba történhetett. De ugyanezen a lapon egy ilyet is találtam, ami egy gyöngyszem, bár legalább megoldható:
Apa a múlt hónapban 346 órát dolgozott. Ha minden nap 8 órát dolgozott, akkor hány napig dolgozott?
A megoldás ugye 43 nap. Végülis van megoldás, már ez is egy eredmény. Én már nem is idegesítem magam rajta, hogy ez milyen életszerű...
Annyit már elértünk nagyon hamar, hogy a gyerek szeret hozzám járni, ezt a szülők többször is megerősítették. Van, hogy játszom vele a számítógépen, van, hogy kap egy Milka Rudit. Ösztönözve van és kedvességet is kap., ha egy picit ügyes, már rögtön megdícsérem és ez eléggé jól megmutatkozik a teljesítményén. Már annyit elértünk, hogy nem utálja a matekot.
Idézek a pár nappal ezelőtti szülői levélből:
"Ezt a kialakult helyzetet mi is sajnáljuk, amit lehet, amit tudunk, megteszünk. Tudom, hogy későn kaptam észbe, de azért reménykedem, hogy nincs minden veszve. A tanárkarról annyit, hogy azért ne becsüld le magad!! Én a fiamon azt látom, hogy szeret hozzád járni, ez pedig elég bizonyíték arra, hogy valami mást is tudsz, amit a többiek nem."
"Ha még lenne véletlenül lehetőséged a Mátéval foglalkozni mielőtt elutazol, akkor légyszi, jelezd, OK? Na azért nem akarlak még a legeslegutolsó pillanatokban is terhelni, csak ha tényleg van időd!"
És a csattanó: ezt úgy sikerült elérni, hogy NEM IS SZAKOM A MATEK! Az igaz, hogy nem huszonöt gyerek van nálam, de emellett akkor sem lehet szó nélkül elmenni és tíz gyerekig simán bizonyítottam már. Más tíz gyerek alatt is panaszkodott. Én nem (lásd előző írásaim).
Ő lenne az a gyerek, akire azt mondták, hogy speciális nevelési igényű? De miért? Azért, mert kis türelem kellene hozzá? Azért, mert néha elkalandoznak a gondolatai? Az enyémek is el szoktak. Akkor én is az vagyok?
Hogy a kialakult helyzet miért probléma? A következő posztban kifejtem a véleményemet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.