Tegnap elkelt egy olyan szuper bringa 350 fontért, aminél jobbra nem is vágyhatnék, nagyon fáj a szívem. Ráadásul elmenni érte szinte nem is került volna semmibe, mert arra megyek, mikor hazautazom jövő pénteken. Nem mertem megvenni.
De meg kellett volna. Ugyanis van egy kis gond és egyszerűen nem tudok okos lenni.
Nagyon megörültem, mikor pénteken mondta Kuli, hogy szombaton mégsem délre kell mennem, hanem reggel hatra. Gyorsan megpróbáltam Andorral összehozni a Saab megoperálását, de mivel a főnöke hülye volt és nem akarja megengedni nekik a privát szerelést a műhelyben, így azt ígérte, küld egy SMS-t, hogy mi van. Nem küldött. Hívtam, írtam, semmi, Skype-on ugyanez. Ami azért is bántó, mert tegnap vettem észre, hogy mintha a kézifék csak egyik oldalon fogna (legalábbis jobban), ami a teszten is bebizonyosodott, mikor a száraz aszfalton berántottam, szépen füstölt is a gumi: egyik oldalon. Ez nem egy nagy probléma, de szerintem így nem megy át az autó a műszakin. Ami csak augusztus végén lesz, de ahogy látom, nem biztos, hogy össze tudjuk Andorral egyeztetni a szerelést. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy abba nem megyek bele, hogy ott hagyom nála addig, míg otthon leszek, mert nem vagyok biztos benne, hogy megcsinálja. Ahogy Péter kerekét sem és ahogy az autót sem nézte át alaposan megvétel után és csak hónapokkal később derült ki a gyújtáselosztó rossz állapota (egy pillanat ellenőrizni), amiért mellesleg fizettem.
Én őt nagyon jó szerelőnek tartom, de egy kis alázat a szakma iránt nem válna hátrányára, és a túlzott lazaság sem tesz jót ennek.
Ugye nem kell mondanom, hogy bármennyire is szeretem a kalandokat, ez még nekem is sok, így nem tudom szívesen vállalni az autótartást. Szerelő minden autónak kell. Az enyém ráadásul majdnem 150 km-re van.
Amint ezt megírtam, elmentem megnézni a lakást, amit a litván kolléganő ajánlott. A saját házukban, a garázsból alakítottak ki egy helyes kis lakást, van benne konyha, fürdő WC-vel. És gyönyörű a kert, ahová ki is lehet ülni egy kis fedett részbe. Ezért kérnek 65 fontot hetente, rezsivel együtt. Átmenő forgalom nincs, mert ez is egy zsákutca, mint ahol most lakom. Eleinte szívtam a fogam kicsit a 65 fonton, mert nekem ez a 60 font plusz is sokat jelent, de utána megnéztem a biztosítási díjakat. Tekintve hogy holnap valószínűleg intézek magamnak öt vagy hat év bónuszt, így ezekkel a feltételekkel összehasonlítottam a két lakást és a litván nő lakására 360 fonttal kevesebbet dobott ki az összehasonlító, mint ide. Sőt, az a biztosító, aki a legjobb ajánlatot adta oda, az ide a duplájáért biztosít. A legjobb ajánlat évi 903 font, havi fizetés esetén, ami elég baráti. És ez comprehensive (teljes körű), nem úgy mint az, ami csak sima kötelező havi 177-ért.
Úgyhogy azt kell mondjam, a dilemma igazából nem is dilemma, semmi okom itt maradni. Ráadásul az is mellette szól, hogy ha véletlenül elromlik az autó, akkor a nővel be tudok menni dolgozni, legtöbbször a mostani előtti, szép zöld, bézs bőrös C-Mercivel jár, szeretem a bézs belsőt.
U. I.: Most beszéltem Andorral, arra akar rávenni, hogy hagyjam ott az autót és ő mindent megcsinál majd, még a hangszórókat is beépíti. Megpróbálok megbízni benne. Valószínűleg lemegyek a napokban Tewkesbury-be és veszek egy lámpát (az egyik kőfelverődéses) és hangszórókat is találtam ebben a bontóban, ami gyári, így tuti jól lesz majd bele.
A lista hosszú lesz, amit adok majd neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.