Gergő blogol

Kulbantból ma is kijött a lappangó geci, mikor odajött hozzám és megkérdezte, hogy Petr-nek tényleg nincs-e kajája. Mondtam, hogy nem túl sok van neki. Erre azt mondta, hogy odaadja a kenyerét...

A mai napon azt a gépet kaptam reggel, amire nemrég betréningeltek. Utána azt, amelyiket egész héten nyúztam. Persze a gyerek az irodából nem jól állította be. Sajnos nem engedték beállítani, így mindenféle jelet rajzoltam rá viszonyítási pontnak. Ugyanis én nem megfelelően beállított géppel sem adok ki szar munkát a kezemből. Elég jól is sikerült, mire odaért a gyerek újra, akkor már jól csináltam így is, ezért nem állított rajta. Mondtam Kulinak, hogy tök ideges leszek, mert az óránkénti 250 helyett a fele nem lesz meg. Azt mondta, nem baj. Ettől függetlenül egy ragasztószalaggal egész faszán beállítottam a gépet. Aztán odajött megint a gyerek és kérdezte, milyen, és mondta, hogy végül is jó, de ahogy mondtam, lassú. De jeleztem neki, hogy egy 2-3 mm ha állítana az egyik irányba, akkor fasza lenne. Erre állított és elmondta a finombeállítás mikéntjét is. Onnantól fasza volt minden.

A munka vége felé - épp egy új, helyes kis litván csajjal beszélgettem, akit később bevittem a városközpontba is:), meg Luke-ot osztottam - mikor Kuli odajött és megkérdezte, mennék-e holnap is. Jó hogy mennék, micsoda kérdés! Aztán Karen hablatyolt valamit arról (nem annyira figyeltem), hogy majd egyik héten hajnalos leszek, máskor délutános, de lehet, hogy a szombatokra gondolt, mert Kuli utána azt mondta, hogy jövő héten is hajnalban kell mennem.

Munka után bementem az ügynökséghez elintézni a szabadságot és azt, amiért tegnap hívtak. Aztán Petr-rel is összefutottam és elmentem megtankoltam az autót és vásároltam. Természetesen a pakisztáni, baromi szép csajnál fizettem, mint mindig.

Aztán vasárnap Andorral leugrunk Coventrybe, hogy megtekintsük a Transport Museumot. Következő posztom arról fog szólni.