Gergő blogol

Az elején leszögezném, hogy múlt héten minden munkanapot végigdolgoztam, ahogy - úgy tűnik - ezt a hetet is végig fogom.

Kulbantnak voltak érdekes dolgai, erre utána figyelmeztetett is Péter.

Múlt pénteken azt a gépet kezeltem, amit általában a szerződésesek használhatnak, bár már máskor is rám lett bízva. Kulbanttal szépen beállítottuk a gépet és a kezdéskor meg is kérdeztem, jó-e a termékek pozíciója a gépben. Azt mondta, hogy jó. Csináltam egy minimum két órán át, elmentem szünetre, majd mikor visszatértem, mondja a közvetlen főnök, hogy elkúrtam. Mondtam neki, hogy Kulbant mondta, hogy így jó. Mellesleg jegyzem meg, hogy ő is ránézhetett volna a munkámra. Kulbant persze letagadta. Végül is igaza van, mert a főnök ne mégse égjen már.

Aztán most hétfőn Jahn, a supervisor megkért, hogy menjek és csináljam a berakodást, amivel már többször megbízott. Kuli nem akart elengedni és elkezdtek vitatkozni. Persze poénból és kérdezték, melyik üzemrészt szeretem jobban (Kuli a háttérben mutogatott, hogy mondjam őt). Jahn kérdezte, mennyi ideig tart három raklap bepakolása, mondtam, hogy 30-40 perc. Ami annyi is lett volna, de Péter kitalálta, hogy még pakoljunk be háromat, ami előző péntekről maradt, így rendesen elment az idő. Utána Kulbant lebaszott, hogy miért ígértem fél órát (érdekes, Péter még a lebaszás előtt megjegyezte, hogy nem szabad ígérni). Azt hittem, örül majd, hogy dupla munkát csináltam meg. Végül is, Jahn tényleg örült.

Amúgy a hét elég jó volt, új gépet kaptam, azzal szopok néha.

Ma viszont Paulával, a portugál, fekete csajjal beszélgetve Petr-ről kérdezett. Mondtam neki, hogy valamelyik nap találkoztam vele és elég nagy bajban van. És Paula azt mondta, beszél Kulival. Utána én is elhatároztam ezt (rég terveztem, de nem mertem), de később odajött Kuli és kérdezte, hogy mi van Petr-rel és a barátom-e. Mondtam neki, hogy bajban van. Erre Kuliból kijött a benne lappangó geci és megkérdezte, hogy sírt-e Petr. Először nem is értettem és azt válaszoltam, hogy persze, próbálkozik. De tényleg az előbbit kérdezte... Azt mondta, majd gondolkodik rajta.

Ja, és megkaptam a szabit. Azt mondta, hogy szeretne egy kulcstartót, egy tollat és egymillió fontot. Mondtam neki, hogy az első kettő megoldható, a harmadikat egyelőre nem garantálom.