Csikós nagyszerűen leírta ebben az összeszedett publicisztikában azt, amire én már gyerekkorom óta gondolok elméletben és amit most élek meg a gyakorlatban. Igazából nem is kell sokat gondolkodni hozzá, bár az tény, hogy otthon nagyon nagy a pénzügyi analfabéták aránya, a diplomások között is.

Én régóta csak röhögni tudok otthon azokon, akik:

- lecserélnek egy fiatal, 3-6 éves autót, mert két-három alkatrészt esetleg cserélni kéne (ez az igazi környezetszennyezés)

- akik azért cserélnek le egy autót egy újra, mert az esetleg egy-két literrel kevesebbet fogyaszt(hat)

- a futásteljesítményt nézik, nem az állapotot és nem mernek megvenni egy használt autót ("ne legyen benne sok km", gondolom, ismerős)

- akik hitelre vesznek autót, amit ráadásul akkor már nem tartanak meg legalább tíz évig

Én is azt veszem itt észre Angliában, hogy nem igazán számít, milyen autója van az embernek, hogy öreg-e vagy fiatal, kicsi-e vagy nagy. Itt el tudnak járkálni az emberek tizenéves autókkal is, otthon ez égő.

Egy komment(részlet):

"Na és a másik, hogy okos ember nem cserél 3-5 évente autót.
A hibákat egy 5-10 éves autón lehet előre tudni, hogy mik várhatók, pénzügyileg lehet rá tervezni. Egy pár év alatt kiküszöbölhetők a gányolások, utána már a tulaj üzemeltetési kultúrájától függ az egész. Hogy a magyar beleszarós autótartás miatt olyan rossz a használtauók megítélése, abban lehet valami."

Aztán legfeljebb, amikor majd 15 év múlva megkérdezi a gyerek, hogy fater, nem tudnál egy kis pénzzel elindítani az életbe, akkor majd széttárja a kezét, és aszondja, fiam, beleöltük minden pénzünket az autóba.

Valami nagyon el van baszva otthon az emberek agyában, akik megérdemlik a sorsukat..