Eleve úgy kezdődött, hogy a gép (ami ugye Edgarasé) szar volt és csak kilencre lesz kész, addig azt használtam, amire múlt héten "tréningeltek". Előbb lett kész, de kiderült, hogy a "mérnökök" nem tudtak úrrá lenni a problémán. A sokadik kísérlet (órákat dolgoztak rajta) után mondtam is Kulbantnak, hogy a - nevezzük inkább - szerelőknek fingjuk sincs a megoldásról, de helyesellte. Majd nagy nehezen beállítottam a gépet - magam. Kuli megörült.
Később megint volt probléma a géppel, ekkor kértem másik munkát a két kisfőnöktől (Kate és Keyhan). Ők egymásra mutogattak, aztán meguntam, hogy ott állok egyik mellett és nem történik semmi. Kulbant szüneten volt, de felmentem hozzá, hogy nincs munka és hazamegyek. Mondta, hogy ne. De nem akartam gondot okozni, úgy elmenni pláne, hogy ő nem tudja. Gondoltam, hogy gond lesz belőle. Később le is baszott Kate, hogy ez milyen egy hülye dolog volt, hogy szóltam Kulbantnak (miért nem szóltam Keyhannek, pedig tudta, hogy szóltam). Elmegy a picsába, nem segített, kár a dumáért.
A nap végén Keyhan kézen fogott és elvezetett a géphez, amire be vagyok tréningelve, hogy mutassak meg neki valamit. A poén, hogy pár napja ő mutatta ezt nekem. Mindegy, nevettünk:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.