Gergő blogol

Már épp kezdtem feladni, pedig tudtam, hogy a java még most jön. Kicsit elegem lett. Nem Angliából, hanem abból, hogy csomóan azt mondták, könnyű nyáron munkát találni, csomóan meg azt, hogy milyen nagy baromság ilyenkor jönni, mert szeptembertől lesz jó a diákok miatt. Az utóbbi jött be. Ha ezt előbb tudjuk, akkor egy - legalábbis számunkra - tisztes pénzmennyiséget tudtunk volna megtakarítani. De ez is azt mutatja, hogy sosem szabad feladni - igaz, ebben az esetben ez rohadtul pénzkérdés (is)...

Tehát egy tanács, azoknak, akik a válság közepén akarnak külföldre menni: hozzanak sok pénzt (pénzt csak pénzből lehet csinálni) és ne jöjjenek nyáron. Illetve jöjjenek annak végén, legyen NI szám augusztus végére. Ja, angolul beszéljenek.

Mielőtt részletezném a munkát, leírnám, mi történt a héten.

Hétfő (08. 23)

Elmentünk az autószerelő lakótárssal Borehamwood-ba, mert kell egy digitális tachográf, hogy legyen igazi sanszom a sofőrállásokra. Miután megérkeztünk, elmentünk az egyik ügynökséghez (Blue Arrow), ahol a csaj többet foglalkozott velünk, mint az eddigi összes lutoni-, watfordi cég összesen. Igaz, azt hazudtuk, hogy van autónk (pont a Borehamwood-ba kellene menni dolgozni, ha hívnak), de ezt muszáj volt bevállalnunk az előzmények ismeretében. De az autóról később... Utána még elmentünk abba az ügynökségbe, ahol nem voltak valami kedvesek múlt héten (Brook Street). Érdekes, mintha akkor is beregisztráltak volna bennünket, de most másik nő volt és megint kaptunk egy időpontot a regisztrálásra, csütörtökre (mára).

Kedden (08. 24) pedig elmentünk az "e-mail cím nélküli" (Advanced) irodába reggel, nincs változás, de a fagyasztós meló van továbbra is. Mivel Norbi azt mondta, hogy nem vész, megemlítettem, hogy elvállalnám, mert hallottam a védőruháról, stb. Azt mondták, majd hívnak, kell egy drogteszt, stb. És volt egy nagyon érdekes programunk este.

Szerdán (08. 25.) baromira esett az eső, nem nagyon mentünk sehova, de legalább felmostam az alsó szintet. Viszont hívott az ügynökség, hogy csütörtökön fél háromra menjek be regisztrálni és drogtesztre. Az utolsó magyarországi napomon történt egy gyorshajtásom, amit akkor észrevettem messziről, tudtam, hogy késő (akkor vittem a csiniket Szegedre, utolsó pillanatban találva rendes gazdát nekik). 45 ezer lett a számla, de már az utazás előtt odaadtam anyukámnak 30-at. Költsék gyógyszerre, ez itt 60 fontba került volna...

Csütörtökön (ma) reggel időpontunk volt a fentebb említett egyik ügynökségnél, amelyik nem igazán volt kedves eddig. Előtte Ágit feltettem a reptérre tartó buszra (olyan megható volt, ahogy pityeregve mondta a buszon ülve, hogy hiányozni fogok, mintha hosszú időre utazna el...), mert haza kell mennie a mesterképzés miatti beiratkozásra. Utána bementem az ügynökséghez (keresték is Ágit), ahol egy csomó papírt kitöltöttem, másfél órát voltam benn. A csaj nagyon kedves és helyes volt, megdícsérte az angolomat. Adott térképet, sőt le is rajzolta, hogy tudok bemenni az üzembe (egyébként a lakástól öt perc gyaloglásra van a gyár, amely babatermékeket állít elő). Mondtam neki, hogy fogy a pénzünk és kellene munka, eltökélt vagyok. Egész jót beszélgettünk.

Közben voltam az Advanced-nél a regisztráláson és a drogteszten (megvan a meló, holnap reggel 5:30-kor az irodánál kell lenni). Ott megismerkedtem egy magyar sráccal (Balázs), aki nagyon jó fej. Jól jött, mert rajtunk kívül volt még kb. hat lengyel. Voltam is nála, beszélgettünk egy jót. Miközben ott voltam nála, csörög a telefonom, és a Brook Street-től hívott a csaj, hogy van munka, mehetek jövő héten kedd-szerda-csütörtök-péntek napokon. Biztos szimpi vagyok neki, mert azt mondta délelőtt, ezt másik kollégája intézi, mégis ő hívott. Ekkor mondta Balázs, hogy a barátnője már dolgozott itt, és azért hagyta ott, mert unta a lassúságot. A csaj az ügynökségnél pedig azt állította, hogy nem vész a meló, csak gyors (amennyire az angolok szeretnek dolgozni, nem csodálom, úgyhogy nem lesz itt gond). Elkezdtünk Ágiról is beszélgetni és kérdezte, mikor jön vissza (szerdán). Megbeszéltük, hogy csütörtökön várják őt is, még a végén neki is lesz munkája! Kérdezte, boldog vagyok-e, hogy mehetek dolgozni, mondom, persze, ő egy angyal. Vagy százszor megköszönve tette le:)

Este hazajöttem, kiporszívóztam a fürdőszobát, a mi szobánkat, az egész felső szintet, mosogattam, mostam, teregettem.

Olyan fura ez az egész. Amikor meséltem a régebben Angliába érkezetteknek, mintha nem hitték volna el a hányattatásainkat, ők ezt nem élték meg a válság előtt (legalábbis ilyen hosszan). Pedig azóta sem változott a hozzáállásunk. Kivéve nyilván annyit, hogy az ember egyre határozottabb, főleg a nyelvvel kapcsolatban. De gyakorlatilag ugyanazzal a hozzáállással lett ma nekem két munkám is. És a kezdet nehéz, ha van angliai tapasztalatunk és referenciánk, onnantól biztonságban érzem majd magam. De olyan jó, hogy nem másra hagyatkozva, hanem önerőből tettem ezt le egy idegen országban a válság közepén, ez azért erőt ad a további küzdelmekhez.

Aztán holnap kiderül, milyen a meló.

Mivel itt most épp 00:22 van és 5:30-ra már az ügynökségnél kell lenni, nyugovóra térek.  A kronológiai sorrendet megbontva, holnap fogom megírni, hogy mi történt kedden este, ami sok dilemmát okozott/okoz azóta is Áginak és nekem. De most, ha lesz munka, talán a dilemmázás is alábbhagy és belecsapunk a lecsóba. Elárulom, autó lesz. De lázban vagyunk miatta.

Igen, nem egyedül én, Ági is..