Gergő blogol

Reggel megjött a jogsicseréhez szükséges nyomtatvány, ahogy a digitális tachográf nyomtatványa is.

Délelőtt orvoshoz (vagyis nővérhez) mentem. Mert orvost nem láttam. Hiába mondtam két nővérnek is, hogy nekem kellene egy orvos, mert a jogsi angolra cseréléséhez kellene az orvosi papír, de nem értette, vagyis azt mondta, hogy nem kell, hiába győzködtem, hogy hivatásoshoz kell...

Mindegy, dolgozik ott egy magyar nővér is, majd holnap beszélek vele, hogy  mi a teendő. De lehet, hogy elég lesz egy digitális tachográf kártya is, mert el kell fogadniuk a magyar (uniós) jogsit. Biztos lesz harcom, de bevállalom a kockázatot, legfeljebb nem vesznek fel, csak találok a pénzem elfogyásáig valamit és közben is ki tudom cserélni.

Aztán bementünk az e-mail cím nélküli irodába (amúgy van nekik, csak el kell kérni, mert sehol sincs kiírva), de azt mondták, hogy nincs újdonság, kedden menjek be.

Aztán bementünk egy másik ügynökségre is, ahol láttunk egy új munkát. Egy gyári munka, éjszakai műszak. Odamegyünk a nőhöz, kérdezte, hogy van-e tapasztalatunk. Kérdeztem, hogy Angliában kell-e, de azt mondta, bárhol jó. Mondtam, van. Odaadott egy fénymásolt jelentkezési lapot (mert volt normális is...) és kitöltöttük. Mondta, hogy nincs nálunk az NI számunk, stb., visszajövünk később. Azt mondta, majd hívnak (lóf@szt). Azért is visszamentünk, de elküldött. Megfogadtam, hogy b@sztatni fogom őket, nehogy már kellemes legyen a közérzetük..

Egyébként a munka sürgősnek van kiírva és mégsem erőltetik magukat, döbbenet. .

Bementünk egy harmadikhoz is, ott a csaj nagyon kedves volt, e-mailben el kell küldeni az önéletrajzot és majd szól (hiszi a piszi, de hátha).

Délután vettünk grillcsirkét és vigyáztunk Lewis-ra is:)