Reggeltől kettőig megint Lewisra vigyáztunk.

Utána elmentem az orvosi rendelőbe, ahol a magyar csaj a recepciós (nem nővér). Megtudtam, hogy az orvosomat T. Jogarajah-nak hívják (f@sza). Ugyanis tegnap olyan hülye voltam, hogy el sem kértem, mondjuk nekik kellett volna odaadni vagy mondani a nevet, mindegy.

Egyébként később hívott, hogy beszélt egy főorvossal, aki nem tud arról, hiogy ilyen kellene és nem csinálnak ilyet (mármint az orvosi vizsgálatról van szó a jogsicseréhez). Most ezt így hogy? Akkor most váltsak orvost azután, hogy épp találtam egyet?? Egyelőre jegelem a témát, tényleg elég a digitális tachográf.

Utána az orvostól hazajövet - teljesen véletlenül - találkoztunk egy magyar sráccal (Norbi), aki csak hallott és megszólított bennünket. Beültünk vele egy gyorskajáldába (hogy utálom én ezeket), ahol tök sok infromációval ellátott bennünket. Meg akartam hívni a kajára, de azzal hárította ezt el, hogy "kell az a pénz nekünk". Új dimenzióba kerültünk. Tehát tök sok olyan infót kaptunk, ami igazából nem kerül pénzbe, de egyik különösen bánt. Amikor januárban akartam kijönni, mindenki azt mondta, hogy inkább nyáron. Most nyár  van, most azt mondják, hogy ilyenkor szar, mert a sok diák dolgozik, majd szeptembertől javul a helyzet. Norbi szerint - ahogy szerintem is - ez utóbbi lehet a kulcs.

Bár az is igaz, hogy az e-mail cím nélküli iroda jó szerinte, ahogy a tegnapi is. Azt mondta, ott van munka, tutira (eddig nem vettük észre és a tegnapi sem hív annak ellenére, hogy állítólag sürgős...). Bár egy van, amitől eddig féltem, de jövő héten elmegyek oda. Mínusz húsz fokban kell dolgozni, de olyan védőruhát adnak (tetőtől talpig), amiben még melege is van az embernek. Eddig nem mertem ezt bevállalni, mert féltettem az izületeimet, de Norbi dolgozott ott és állítása szerint nem vészes.

Nagyon sok erőt adott nekünk. Mondjuk azt is mondta, hogy hazudozni kell az ügynökségeknek, nem szabad azt mondani, hogy csak egy (és fél) hónapja vagyunk itt. És mondjuk azt, hogy nincs pénzünk az albérletet fizetni, adjuk el magunkat. Az a baj, hogy a sirámok nem az én világom, azokat amúgy is a blogba tartogatom, elég ennyi belőlük. Még átgondolom. Mert ha azt mondom pl., hogy nincs pénzünk és haza kell mennünk, nehogy azt mondják majd, amit ez az idióta (szégyellje is magát mindenki, aki rájuk szavazott, főleg legutoljára)... Remélem, nem kell visszamennem találkoznom velük...

U. I.: Már elég sok látogatóm van, de arra kérek mindenkit, hogy kommenteljen bátran, szeretnék tisztán látni a helyzettel kapcsolatban. Aki hozzáfűzne bármit az angliai események (utóbbi pár poszt) tudtában, kérem, ne tartsa magában a véleményét.