Tehát ott tartottam, hogy találkoztunk a főnökkel és megbeszéltük (06. 06.), hogy a következő vasárnap menjünk fel Pestre. Egyelőre nyugodtan menjünk haza (addig nincs ránk különösebben szükség) és addigra majd szerez ő szállást (én nem ragaszkodtam hozzá, de ennek később lesz jelentősége).

Így elmentünk haza. Csütörtökön (06. 10.) hívtam Leventét, hogy esetleg tud-e valamit. Azt mondta, hogy már nézegette a szállásokat és fölösleges hívogatnom őt, majd szólnak, ha van valami, de lehet, hogy nem vasárnap lesz belőle, hanem például kedd. Én ekkor megnyugodtam, nem fogom hívogatni.

De azért a főnököt vasárnap (06. 13.) délután mégis felhívtam, menjünk-e. Ő csak annyit mondott, hogy térjünk erre vissza pár óra múlva (utólag kiderült, hogy egy baráti társaságban volt). Este tíz előtt írok neki egy SMS-t, hogy van-e valami hír velünk kapcsolatban. Semmi válasz.

Hétfőn semmi. Kedden semmi. Szerda (06. 16.) este felhívom Leventét, aki azt meséli, hogy előző este beszélgettek a főnökkel, aki nem érti, hogy miért nem vagyunk Pesten. Hirtelen nem is értettem a szituációt, mert igazán felhívhattak volna. Egy véletlen folytán kell ezt megtudnom? Ha nincs szállás, akkor hova menjünk? Ők ajánlották, hogy keresnek szállást.

Szerda este hív a főnök, aki szintén nem érti, pedig megemlítettem neki, hogy igazán felhívhatott volna bennünket, csak eltelt egy hétfő, egy kedd és egy szerda is.. Mindegy, mondja, menjünk fel másnap. Felmentünk, persze, nem tudjuk őt elérni, bemegyünk a céghez. Dél körül hív Levente, hogy annyi szállás van Pesten, nézzünk ki mi magunknak egyet, de ne legyen napi tízezer forintnál drágább. Ekkor nekiálltunk, és találtunk egy igazán olcsó (hatezer/nap, de tíz szobára egy férfi- és két női WC van, valamint három zuhanyzó...) szállást, mivel tízezer alatt úgysem lehet Pesten normális helyen lakni. És mivel még egy forintot sem kaptunk, így minél kevesebb a veszteségünk, annál jobb. Ugyanis elhatároztuk, hogy azon a héten vasárnapig eldöntjük, maradun-e a cégnél vagy lelépünk esetleg – pénzzel vagy pénz nélkül akár.

Épp befeküdtünk az ágyba (pár napja nem igazán tudtunk aludni), hív a főnök, hogy este Budán a MOM Parkban lesz a találkozó. Örülünk, tök messze van tőlünk. Odamentünk, nem volt jó a kedvünk, csak egy ásványvizet kértünk - pedig elég éhesek is voltunk és jobbnál jobb kajákat hoztak ki nekik - mi a sok unszolás ellenére sem kértünk semmit.

Ott a hangzavar közepette megtudtuk, hogy a főnököt a barátai verték át elég rendesen. Megértem az aggodalmát. Azért szóba hoztam a vasárnapot, és mivel Ági félt támogatni, Levente pedig nem tette, így egyedül maradtam. A főnök szerint (kiabált majdnem) vasárnap volt megbeszélve és kész (mintha nem telefonáltam volna az azt megelőző napokban párszor és ahelyett, hogy „térjünk vissza rá később” nem lenne egyszerűbb azt mondani a telefonba, hogy „menjünk”).

Kitalálta, hogy pénteken (06. 18.) délután – az átverés miatt – eljön a jelenlegi irodájából és hozzuk el a számítógépeit (nem kicsit kellemetlen ez nekünk, de mindegy). Elvittük és Leventével közös haverjuk nem fizetett irodájába költöztünk. Persze vagy két éve nem volt takarítva és az utalásra, hogy esetleg nekünk kellene ezt megtenni, nem reagáltunk (még mi vegyük a tisztítószereket is, mi?), felhívta a takarítónőjét, akire pár órát kellett várnunk, nem számít, hogy esetleg éhesek vagyunk. Levente később ránk telefonál (még később a főnök is), hogy még később jön a takarítónő, menjünk el enni. Elmentünk egy pár percre, erre telefonálnak, hogy megjöttek. Irány vissza, mivel megvárattuk őket, segítettem nekik porszívózni, polcot törölni. Közben sok infót megtudtunk, pl., hogy a főnök nem igazán szeret rendben fizetni és ha fizet is, nem az egész összeget adja meg. Volt vagy negyven embere, most velünk és Leventével együtt van négy (!).

Ő - aki egyébként ezt vállalkozásként csinálja, amúgy aneszteziológus-szakasszisztensként dolgozik – utoljára múlt nyáron kapott pénzt. Mindig fizet, csak győzd kivárni. Mivel mi csak a költségeinket szerettük volna egyelőre megkapni, ez elég is volt. Végül fél tízkor végeztünk.

Másnap volt a megbeszélés, ahol megtárgyaltuk, hogy lehet a barátok cégét helyettesíteni, ha már átvertek bennünket. Elég sok információhoz hozzájutottunk (látunk is) fantáziát a cégben. Mivel Ágival korábban megbeszéltük, felhoztuk a lakhatás témakörét is, mivel csak másnapig volt szállásunk és az is kritikán aluli. A főnök és Levente együtt kiabáltak velünk, hogy van egy csomó szállás Pesten. Igen ám, de megemlítettük, hogy nincs pénzünk már (ami nem volt igaz, de muszáj volt blöffölni). Ekkor megkérdezte, mennyit is beszéltünk meg (mellesleg már kétszer is beszéltünk róla). Ági ekkor a háromszázezret jól mondta, csak két hónap telt el, ezt már nem említette.

Egyébként az albérlet is felmerült, de mondtam nekik, hogy ritka a kaució nélküli és a rövid időre kiadó lakás. Ha találunk is, akkor minimum előre kell odaadni az első hónapot. Egy hónap múlva a másodikat. Tehát egy hónap alatt csak az albérlet és a benzin lenne kétszáz, plusz a kaja. Az legalább háromszáz. És nem tudjuk, mikor kapunk pénzt – és hogy mennyit. Tehát nem vállalhattunk ilyen mértékű fizetési kötelezettséget a semmire, bizonytalanra.

Ekkor a főnök elrohant (Levente már korábban), hogy hoz nekünk háromszázezret. Utána még beszélgettünk és ott elmondtam mindenkinek, hogy nekünk ez a két hónap 400-450-ben van és ezt így nem folytatjuk. Miután elmentünk, a főnök sofőrje jött oda hozzánk, hogy hozott nekünk valamit. Hozott is: 700 Eurót. Mondtam is neki, hogy ez az eddigi (általuk okozott) költségeink fele majdnem, hahaha.

Még sétáltunk egyet a városban, aztán hazajöttünk.

Még jó, hogy korábban felajánlottam, hogy ideiglenesen elmegyünk, szóljon, ha van valami. Az egészben nem csak az bánt, hogy kétszáz-kétszázötvenezret kidobtunk az ablakon, hanem az a fél év, amíg szintén vártunk erre a lehetőségre – szintén csak a pénzt költve.

Másnap (06. 21.) idegből vettem egy repjegyet. Hogy hova és milyen ott, azt a következő posztban mesélem el.

Más:

A nemrég vett telefonomat eladtam (50-ért vettem, 55-ért adtam), mikor ez az egész kiderült. Leütötték a Vaterán, de nem tudtunk személyesen találkozni, és a személyes átvételtől csak előre utalás esetén térek el. Persze csomó negatív értékelése volt a faszinak, így  nem mertem elküldeni utánvéttel, hiába kérte. Nagyon kérte, de kérésem ellenére sem küldte el a címét. Utalni nem tudott (nem akart), mert az egész család bankszámlája le van tiltva. Végül szóltam a Vaterának és lezártam az aukciót negatív értékeléssel.

Pár napja újra feltettem, volt is érdeklődés és valamelyik reggel ugyanaz a fickó ütötte le. Azt hittem, szétrobbanok. Erre délután hív, hogy a bankban van és utal. Pár perc múlva megjött 58500 Ft és egy óra múlva fel is adtam. Másnap megérkezett és nagyon tetszett neki a gyönyörű állapot. Tud ő, ha akar.