Gergő blogol

A mai nap nem kezdődött jól, mert kb. két órát sikerült aludnom. Így lemondtam a 11 órás angolt is.

És a mamám is hívott délelőtt. Hogy szerezzek orvost, mert a papám lábán csúnya hólyag van és pont most ment el anyukám (ápolónő) és főnöke-barátja (orvos) síelni. Végül apukám intézte el, de még azelőtt azt mondta az orvos, hogy látta volna: nem tud mit csinálni, az is csoda, hogy él:( Bár, az a véleményem, hogy jobb is lenne, ha már nem kellene szenvednie. Ezt Ő maga mondta kb. két éve. Évek óta ágyban fekszik, alig tud mozdulni is. Végül kiderült, hogy valószínűleg felfekvés..

Persze az orvos előtt elmentem hozzájuk, kiporszívóztam a fél házat, és át is öltöztettük a papát, ami elég nehéz úgy, hogy a lábát már nem tudja kinyújtani. Arról, hogy miért nem megy 24 órás ápolást nyújtó otthonba, egy másik posztban mesélek.

Máté is volt nálam, ma már csak angoloztunk. Egész jól megy neki, nem panaszkodom. Ha még jobban képben lennék az anyaggal, az lenne az igazi. A végén játszottunk is. Sőt, az apukájával is játszottunk a kedvenc autós szimulátorommal és a világ legnehezebb versenypályáján.

Az este már viszonylag jól telt. A barátnőm öccse megkért, mutassam meg, hogy csúsztatom az autót kézifékkel. Ezt mindenki tudja, ez egyszerű. Pontosan nem is ezt kérte. Hanem, hogy hogyan kell pl. egy egész utcahosszon keresztül úgy menni, hogy az autó keresztben áll és mégis egyenesen halad vagy azt, hogy jobbra-balra kidobja a fenekét megállás nélkül, szintén egy utcán keresztül. Szép nyomokat hagytunk, tetszett neki. Igazából nem vagyok ennek a híve, mert ez egy kis falu és az utcákban csak két keskeny sávban van eltakarítva a hó, könnyű hibázni és a hófalba érkezni, utána ásni. Egyébként nem veszélyes a dolog, mert 25-nél zajlik az egész, persze többnek érződik, mert az autó hátulja állandóan kitér jobbra-balra. Itt már nem is a kézifék játszik csak, hanem ez egy finom összhang a gáz-, a kézifék- és főleg a kormány között. Mindenesetre nagy élmény szűk két autó széles helyen keresztbe menni.