A mai napon bébiszitterkedést vállaltam, egyik ismerősöm kínai-magyar kisfiára kellett vigyáznunk. Megint sikerült kifárasztani a kissrácot:)
Ahogy odaértünk, el kellett indulnom Halasra, mert a barátnőm kitalálta, hogy neki kell a két csizmája és a cipész csak csütörtöktől szombatig van nyitva. Mondjuk nem bánom, mert tényleg szépek azok a csizmák. Mivel én is elegánsan öltözöm, szeretem az elegáns csajokat, a magassarkú, hegyes orrú cipőket, csizmákat. Akkor már elhoztam az ékszerésztől a fél éve készülő ajándékát is (állandóan elkerültük egymást), amit anyukám csináltatott neki. Ez egy arany-fehérarany karkötő, nem is akarom tudni, mennyibe kerülhetett, de mivel 50 volt a megmunkálás, gyanítom, hogy két-három minimálbér benne van, inkább utóbbi. Utálom az ékszereket - nőkön is, egy büdös vasat nem adnék ki rá, inkább egy nadrágot veszek húszezerért, majd erről is lesz poszt -, de ez tényleg szép cucc.
A nap fénypontja számomra, hogy vettem két tábla Lindt Waffel csokit, amiből egyet épp az előbb faltam fel egy kiadós házi pizzázás után, úgyhogy be is fejezem mára a posztolást. És mindjárt indulok a nagymamámhoz havat lapátolni és kalácsot enni. Mivel a hasamban már nincs hely, lehet, hogy a hajamra kenem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.