Gergő blogol

Ma megint volt itt a Máté. Érdekes tapasztalatokkal, információkkal lettem gazdagabb.

Először is, annál nagyobb dícséret nekem nem is kell, mint amit Máté anyukája mondott, hogy akkor nem is hoznak már matek füzetet. Ahhoz képest, hogy egy hónapja még nagy volt az elkeseredettség, ez nagy szó. Valóban, a problémát megoldottuk, de ettől függetlenül nagyon sok gyakorlásra van még szükség, mivel ma csinált olyat Máté, hogy az összeadásokat kivonta. És ma egy picit lassabb is volt a kelleténél. De neki sem lehet mindig tökéletes napja.

Innentől angolozunk majd. Persze matekozni is fogunk, de egyre kevesebbet és fokozatosan fogunk egyre többet angolozni is. Erről jut eszembe, hogy megtudtam, ki tanítja Mátét angolból. Hallottam róla már korábban vicces pletykákat, de mivel nem érdekelnek a pletykák, így lesza nem foglalkoztam vele. De mikor az iskolában dolgoztam, hallottam ezt a kollégáimtól is, kezdtem elhinni. Tehát: anno, mikor elkezdett a tanárnő tanítani, úgy tanította a gyerekeket, hogy egy (!) anyaggal tartott csak a tanítványai előtt:))

A nyelvoktatásról különösen lesújtó véleménnyel vagyok amúgy, ez rosszabb, mint amiket eddig írtam. Ezt magamon is észrevettem. Angolt én pár évig tanultam csak általános iskolában, de nem sokat ért. Igaz, ez csak fakt volt. Gimiben második nyelvem volt (mekkora hiba volt) és megint megszívtam, mert egy kezdő (ez még nem lenne baj, ha nem lett volna béna) tanárnő tanított. Nem is nagyon tudtam semmit. Ekkor  szüleim beírattak egy tanár párhoz tanfolyamra, ahol egyikük Angliából származik, anyanyelvi szinten beszél, míg másikuk pedig profi nyelvtanár. Ebből a tanfolyamból megcsináltam a haladót is. Azóta tudok angolul. Akkor valahogy megértettem, igaz, hogy a két tanfolyam százezer volt (ez tíz éve történt). Azóta csak frissíteni kell a tudást.

De vissza Mátéhoz. Mivel picit lassabb volt a kelleténél, így csak kb. fél órát angoloztunk. Illetve nem angolozás volt ez, csak kíváncsiskodás, egyáltalán mit tud, szavak, (nagyon) egyszerű mondatok, helyesírás. Bár az idő kevés volt a probléma teljes megértéséhez, viszonylag elégedett vagyok vele. Pont ezért vagyok egyelőre tanácstalan, hogy milyen úton-módon kezdjük is el a munkát.

Nem akarok megint kapkodni, mert a megoldás tényleg egyszerűbb annál, mint ahogy sokszor gondolnánk. Előbb-utóbb meg fogok világosodni. Valahogy szükségem van a kihívásra, mert anélkül nagyon nem jó nekem.