Beleestem ebbe a hibába: aki sokat markol, keveset fog.
Ma volt nálam Máté. Azt kell, hogy mondjam, az én hibám az egyese. Annyira akartam produkálni az eredményt (amivel nem vagyok elégedetlen), hogy elsiklottam a lényeg felett. Ami nagyon egyszerű. Ahogy írtam korábban, a maradékokra kell figyelnie, nem mindjárt a szöveges feladatokat nyomatni (ami nem megy rosszul amúgy).
Adtam neki kilenc feladatot, és úgy csinált meg szuperül ötöt, hogy bár szóltam neki, hogy írja a maradékokat, de nem úgy csinálta persze, csak egy darabig. Ez megvan ötven százalék, mert negyedikben (!) annyi kell a ketteshez (LOL).
Utána kapott ötöt és mondtam neki, hogy meg sem nézem, ha nem írja tényleg. Nahát, négyet megcsinált jól. Aztán az idő rövidsége miatt kapott még háromat, amit hibátlanul megcsinált. Csak ezt kell begyakoroltatni vele. És kell is neki a sikerélmény.
Egyébként ha ezt a feladatot megcsinálta volna hibátlanul, a másikban csak az lett volna jó, ami hibátlan is lett, a harmadik feladattól függetlenül meg tudta volna szerezni a kettest. De képes a háromasra-négyesre is.
Most jobban belegondolva, ahogy itt hibáztatom magam: én még nem is sokat találkoztam vele, két hét alatt többet találkozik a saját tanárával, mint velem eddig. Annak a tanárnak miért nem tűnik ez fel a suliban???
Hát mi lesz itt?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.