Gergő blogol

Ott hagytam abba, hogy apukám tavaly azt mondta: a "hülyék" és az öregek fognak itt maradni.

Ez egybevág azzal, amit két éve egy maffiózó ügyeskedő barátom mondott: itt egy olyan banánköztársaságot fognak létrehozni, ahol mindenkinek minden mindegy.

Nem mondtak hülyeséget.

Akinek volt esze, az már rég lelépett és nem is nagyon tervezi a visszatérést. Akinek kis esze van, az mostanában húz el innen. Azt gondolom, megemlíteni sem muszáj, hogy azok mentek/mennek el, akik a legtöbbet tennék az országért, minden tekintetben, nem kizáólag adófizetésre gondolok. Ők súlyos veszteség. Ezek az emberek elég jó hatásfokkal megoldják egy öregedő társadalom problémáját (máshol), mivel tanítani nem kell már őket (ez elég nagy spórolás), valószínűleg egészségesek is (ez is nagy spórolás), csak az adót fizetik. Más ország szekerét tolják. De ilyen pl. a sok ezer cég, amelyik az adórendszer miatt Szlovákia szekerét tolja.

Aki az említett két csoportba tartozik: a "hülyék" és az öregek, az ő torkukon mindent le lehet nyomni, akkor is maradnak. Ez már évek óta történik. Aki nem vette észre, annak egyszerű a megoldás: ki kell vennie a fejét a se fenekéből. Hiszen megmondta pár éve az első emberünk is, hogy el lehet menni. Mivel az igazán sokat tenni tudók már nincsenek itt - vagy csak kevesen - a nyugdíjkorhatár-emelés és az adók torkon való lenyomása látszik csak célravezetőnek. Még egy szó a "hülyékről": ők azok, aki várják a csodát. Még egy kis megszorítás, adóemelés, de utána itt a Kánaán. "Majd jobb lesz" - mondják sokszor. Bár így lenne, talán minimális esélyét látom is, de a folyamatot nem olyan egyszerű visszafordítani, mint elindítani volt.

Elég, ha az oktatásra és az egészségügyre gondolunk. Neveljünk hülyéket, akiknek egy önálló, értelmes gondolatuk sincs és ne is éljenek sokáig, hogy ne kelljen sok nyugdíjat fizetni. A rendszer csak így lesz viszonylag kifizetődő. Ez nagyon messzire vezet, de azt már nem fejteném ki, mert én sem merem elhinni..

Van számomra egy nagyon komoly üzenete annak, ha a egy ötvenes ember azt mondja a gyerekének, hogy húzzon innen el, ha jót akar. Csak érdekességként: olyan ember, aki egyébként a Kádár-rendszerről néha úgy beszél, mintha az tökéletes volna, elfeledve azt, hogy a mai rossz nagy része épp abból származik. Hányszor kell még az embereket pofánfosni, hogy belássanak dolgokat?

Az a meglátásom: még nagyon sokszor. Egyáltalán, megérdemeljük mi a jót, jólétet? Mikor mindenki kicseszik mindenkivel, ahol tud (egyébként ez is a Kádár-rendszer hozadéka)? A magyarok állandóan széthúznak. Itthon, külföldön egyaránt. Lehet így egyáltalán előre haladni? Megfelelő ütemben nem hiszem, maximum visszafelé. Egyébként is csak azt látom, mindig ráfogjuk valakire: a szomszédra, kollégára, politikusra, pedig az egyénen is múlik a saját sorsa. Leginkább azon. Mindig a sültgalambot várjuk.

Egyáltalán, mit gondol az, mire számít, aki minimálbért keres vagy minimálbérre van bejelentve? És az, aki nincs bejelentve? Azt hiszik, az állam segít majd? Nem fog.

Lehet ezt így?