Ebben az országban rengeteg probléma van, amelyek egyenként is igen komolyak. Csak pár ezekből megemlítés szintjén: nyugdíjrendszer, cigánykérdés, adórendszer, egészségügy, oktatás. Tapasztalataimból okulva ez utóbbit feszegetném.

Miért probléma az, amit tapasztaltam anno és most újra felmerült? Miért nagyobb probléma ez, mint egy válság vagy a pénztelenség, mint az ellopott milliárdok?

Elsősorban azért, mert ez a jövőnk. Az oktatás befektetés a jövőbe. Egy normális országban akármilyen probléma van, öntik a pénzt az oktatásba (most nem azt mondom, hogy számolatlanul, meg nem ellenőrizve a pénz útját), de öntik. Amelyikben nem, az halott ország. És ez még nem minden. A személyünkből hozzáadott érték is számítana (ha már pénz nincs), de aki olvasta az én (és mások) történetét, itt már az sincs meg sok helyen. Az általános iskola nagyon fontos, az az alap. Lehet erőlködni a felsőoktatással, ha az alap szar.  Amikor a felmérések azt mutatják, hogy egy magyar diplomás szövegértési képessége rosszabb, mint egy svéd nyolcadikosé, akkor különösen az. Amikor ma egy diplomás sem feltétlen tud helyesen sem írni (jellemző példák: utána helyett "utánna", egyelőre helyett "egyenlőre", 100-zal helyett "100-al", -ba, -be, -ban, -ben helytelen használata).

Az a véleményem, hogy lehet itt "hülyékké" nevelni, tanítani (próbálni) a gyerekeket, de nagyon nem kifizetődő. Ezt nem lesz olyan „egyszerű” megoldani, mint pl. az saját állampolgárait ellenségnek tartó adórendszert, ami ehhez képest kismiska. Fel fog nőni egy (vagy több) olyan generáció, aki nem fog érteni semmihez, legalábbis nagy többsége. Ami a legszebb, hogy nem is nagyon akar. Az lesz igazán drága. Nem tudom, igaz-e, de már egy ideje hallok olyan pletykákat, hogy itt arról van szó, hogy el fognak indulni a magániskolák. Ott nem lesz szegregáció, mert lesz egy vaskos tandíj, ami kellőképpen meg fogja válogatni a bekerülők körét (megjegyzem, a tanárokét is). Akinek lesz pénze, annak a gyereke megy oda. Vagy akinek bár nem nagyon van pénze, de fontos annyira a gyereke, hogy perkáljon. Ha kell hitelből, ami elég meredek nekem. Nem irigylem a mai kisgyerekes családokat. (A nagy gyerekeseket sem, de az más kérdés.) Előbb-utóbb eljutunk ide. A többi család gyereke pedig megy a sok sebből vérző állami oktatásba. Ne legyenek kétségeink, a még esetleg mai napig jól működő iskolák is le lesznek züllesztve. Legalábbis jelenleg ez az irány.

Arról már nem is merek hosszasan beszélni, hogy az általános iskolákban rejlik a cigánykérdés megoldásának egyik kulcsa is. Iszonyatos sikereim voltak a cigánygyerekekkel. Velem vagy hozzám hasonló, fiatal, sikerre éhes, tenni is akaró tanárokkal nagy eredményeket lehetne ezen a területen is elérni.

Mindig azt hallottam értekezleteken, hogy más a gyerekanyag. Nahát, a világ is más. Gyorsul. Nem siránkozni kellene ezen, hanem megérteni, netán vele változni. Sokan panaszkodnak a fizetésre is. Biztos más lenne (kicsit) a helyzet, ha pl. egy tanár dupla ennyit keresne, jobb kedvvel menne órára. De a szar fizetésért is tenni kellene valamit, nem csak felvenni (mert a jelenség nem áll meg a Parlament kapuinál). Aki alapból nem olyan, az nagy fizetéssel sem lesz olyan.

Tehát nem irigylem azt, akinek ezzel szembe kell majd néznie. Véleményem hasonló az egészségügyről is, ahol nemsokára nem az lesz a probléma, hogy van-e pénzed meggyógyulni, hanem hogy lesz-e elég orvos és nővér. De nem irigylem azt sem, aki még a mai napig azt hiszi, hogy jól él és van egy-két milliója a számlán. Egy ilyen drága országban hamar elolvadhat..

Hova fog ez az egész vezetni? Hogy jön ide apukám tavalyi megjegyzése, miszerint csak a hülyék és az öregek fognak itt maradni? Később..