Gergő blogol

Az elmúlt pár napban albérletet is néztünk, mert itt 520 fontért lakunk úgy, hogy mi takarítunk - amúgy 600 lenne. Nyolcan lettek volna egy fürdőszobára, ezen kívül a magyar srác, aki kiadja, elég pénzéhes és bunkó, úgyhogy ez nem jött össze.

Szerdán azt a főnököt kaptam, akit eddig nem láttam nyugodtnak, kicsit tartottam is tőle. Kiderült, hogy elég korrekt, tegnap is kérdezgetett, hogy jól vagyok-e, pedig nem hozzá tartoztam.

Viszont tegnap újra megkaptam azt a főnököt, akit az első két napon is. Azt hiszem, meséltem, hogy amikor a második napon együtt (!) rontottuk el a pakolást (amit először jól megcsináltam) és másik sorhoz küldött. Tegnap ugyanazt csináltam, mint szerdán, elég bonyolultan kellett pakolni. Ezt onnan vettem észre, hogy a kis köcsög állandóan a papírt nézte, és amikor ő pakolt rosszul, ki is javítottam. Minden jól is ment kb. este fél kilencig (még mondta is, hogy milyen jól dolgoztam, mikor véget ért a munka azon a soron és elkezdték takarítani a gépeket. Én is nekiálltam, erre elküldött egy másik sorhoz, ahová nem kellett ember, mondták, küldjem oda a köcsögöt. Odaküldtem, visszamentünk a sorunkhoz, utána elküldött egy másikhoz (ott is maradtam egy negyed órára), közben mondtam neki, hogy utálom ezt a helyzetet. Mikor a sorról visszaküldtek, új feladatot adott az új sorukon (ha nem követhető, elnézést, sietek). Ott már mondtam neki, hogy nem egy állat vagyok, akit állandóan küldözgetni kell és már a fejemet ingattam. Utána a sor elejére küldött, hogy pakoljam a gépbe a kis műanyag "üvegeket". Mikor az elfogyott, elküldött az eredeti sorunkra takarítani, ahol nem tudom, mit csináltak korábban, de elég mocskos volt a gép. Azt mondta, ha tíz előtt végzek, akkor menjek vissza (azt már nem). Utána odajött hozzám, hogy szép munka volt, kezet is fogott. Mondtam neki, hogy mindenkivel együtt tudok dolgozni..

Egyébként szerdán hallottam egy magyar csajtól, hogy utálja a magyarokat (nem is én hoztam fel a témát, hanem ő).

Egyébiránt hétvégén megyek a fagyasztóba, jövő héten pedig (ahogy most is) mindketten dolgozunk.

Ezzel kapcsolatban ezt a levelet küldtem tegnap a szüleimnek:

"Szia!

Képzeld, hétfőn is dolgoztunk Ágival, tegnap is, ma is fogunk és holnap is. Hétvégén elmegyek a fagyasztóba és 430 fontot keresünk a héten. A múlt hét is annyi majdnem. A drága lakással együtt is 200 font kell hetente (130 a lakás és 70 a kaja). Ha az autót nagyon bőven számolom, akkor is 250 font elég egy hétre.

Egyelőre nem költöztünk el innen.

Jövő hétre is vannak fix napjaink, mindketten megyünk hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken. Ami azt jelenti, ha elmegyek a fagyasztóba, akkor 500 font felett leszünk jövő héten (vagy eldönthetem, hogy pihenek-e picit, mert Ágival ki akarunk menni a bolhapiacra árulni a süteményeit és lángost, most, hogy van autó, már ezt is tudjuk csinálni).

A digitális tachográffal szívatnak, jövő héten átautózom Borhamwood-ba és beszélek velük, de először a jogsit csináltatom meg.

Egyelőre ennyi hír van, nyomjuk ahogy tudjuk.

Gergő"

A digitális tachográfos papír visszajött (Andornak meg múlt héten elküldték, készen van), ültek rajta pár hétig és most jöttek rá, hogy kellenek még papírok - pl. a munkáltatótól, amit tegnap be is szereztem. Úgyhogy hétfőn  tényleg átautózom Borehamwood-ba és elbeszélgetek velük. Valószínűleg a jogsit csináltatom meg először és csak utána a digitális tachográfot.

Ja, jelentkeztem pár helyre pedagógiai asszisztensnek, csomóan válaszoltak is, úgyhogy hétvégén tölthetek ki egy csomó jelentkezési lapot.

Megyek gürcölni. Kíváncsian várom, mi lesz ma.